A főnököm nem is olyan burkoltan megfogalmazta a levelében, hogy pá, kis aranyom, pá ádijosz, csibike, nem vesz vissza, és mindenféle nehézség ellenére nekem addig jó meg könnyű, amíg itthon vagyok, és minél tovább maradjak csak itthon, és hozott pár lufiérvet. A Cég persze kénytelen nekem helyet találni, ha majd visszatérek a frontra, valóban kénytelen, a gond pusztán annyi, hogy az exmunkám jellegéből adódóan A Cégen belül kevés az enyémhez hasonló pozíció, kizárólag lejjebb tolhatnak, ami meg olyan meló, hogy vagy spéci gazdasági téma, vagy egysejtűek által is remekül elvégezhető munka.
Nyilván két kisgyerekkel nincs nagy mozgásterem, sőt, mozgásterem se igazán akad.
A bűnöm tulajdonképpen annyi, hogy előzetes főnöki engedély nélkül teherbe mertem esni, aztán szültem egy gyereket, akit iksz hónap után nem vágtam be a bölcsibe és nem rohantam vissza dolgozni, aztán most itt a következő gyerek. Nemrég mindkét gyerekről küldtem képet a főnöknek, meg írtam néhány mondatot, erre jött a virágnyelves levél. Nem, nem szeretek veszélyesen élni, de néha mégis összejön.
Egyszer azt kérdezte tőlem az egyik komolyabb horoszkóp, hogy a családi életemben vagy a melóhelyemen szeretnék-é rendet és békét és hasonlókat. Merthogy a kettőt egyszerre itt és most nem akarhatom. A családot választottam, kicsit sem haboztam, és újra meg újra azt választanám. Hát, így nem csoda, ha szalagmunkásként végzem valami lélekölő bányában.
