2009. november 18., szerda

Ha én a galambszürke harisnyám lennék...

Ha én a galambszürke harisnyám lennék, az a szép, tisztaszürke, elegáns harisnya, örülnék, hogy kellek valakinek, hogy a csokoládébarna hajú nő habozás nélkül engem választ és vigyorogva kifizet és hazavisz, habozás nélkül, mondom, mert annak a kis seszínűnek balra tőlem esélye sem volt, kár belé az anyag, hát szürke az ilyen, a mögöttem lógó szürkeség meg már feketébe hajlott, borzalmas, ilyet meg ki vesz, senki, vagy fekete, vagy szürke, na ugye, bár amikor a csokoládéhajú vágyódó pillantást vetett a lilára és a zöldre, összeszorult a gyomrom, de csak az a vágyódó pillantás volt, meg az ujjai hegyével végigsimította a pirost, pár másodperc az egész, helyettük engem választott és ahogy csillogó szemekkel leakasztott a többiek közül, leírhatatlanul jó érzés kúszott a zsigereimbe, minden porcikám boldog volt, a nyolcvankilenc százalék poliamid, a tíz százalék elasztán és az egy százalék pamut is, valami varázslatos dolog történik velem, ez lüktetett a poliamidelasztánpamut szálaimban.
Ha én a galambszürke harisnyám lennék, türelmetlenül várnám sorsom beteljesülését, azt az egyetlen pillanatot, amelyben kiderül, mi végre születtem széles e világra, mondom, türelmetlenül várnám, izgatottan, dobogó szívvel, mert a gyár és a gép és a csomagolás és a harisnyabolt bárkivel megtörténhet, sablonsztori, ehhh, semmi, a végállomás, a megérkezés, na, az a minden, egy olyan szürke, kockás szoknya, például, ami a csokoládéhajú csípőjén ring és lágyan verdesi a térdét, mindig is ilyennek képzeltem a harisnyamennyországot.
Ha én a galambszürke harisnyám lennék, hálát adnék a harisnyák nagyistenének, hogy a csokoládéhajú ringó csípőjéről leomló szürke, kockás szoknya alá vezérelt, mondom, hálát adnék, mert azok a formák és hajlatok, az a frissen szőrtelenített láb, ó, istenem, rátapadok, mintha az életem múlna rajta, körülölelem, magamba zárom, az alsószoknya halkan suhog körülöttem, lágy szellő cirógat így, puhán simít végig nyolcvankilenc százalék poliamid, tíz százalék elasztán és egy százalék pamut porcikámon, és azt is szeretem, ahogy a reggeli készülődés közben az erős férfikéz vándorútra indul a kacéran meglebbenő szürke, kockás szoknya alatt, belesimulok a tenyerébe és két bőr közé zárva forrni kezd a vérem, biztos a pamut tehet róla, biztos.
Ha én a galambszürke harisnyám lennék, zokognék a gyönyörtől, hogy A Bordó Cipőbe bújhatok, harmincnyolcas és pántos, mondom, zokognék a gyönyörtől, mert az valami csodaszép cipellő, a csokoládéhajú is első pillantásra beleszeretett és a cipőboltban hitetlenkedve nézegette a harmincnyolcasba bújtatott harminckilences lábát, nem törte, nem vágta, csak körbefogta finoman, és nekem is van helyem A Bordó Cipőben, elférek, szinte észrevétlenül óvom azokat a harminckilences lábujjakat, a rövidre vágott, mostanában festetlen körmöket, kényelmesen elnyújtózva melengetem azt a sokat megélt sarkat.
Ha én a galambszürke harisnyám lennék, nem lyukadnék ki a második alkalommal egy szerdai napon munka közben, valamikor fél egy és fél hat között, mondom, nem lyukadnék ki, soha nem lyukadnék ki, mert az árulás lenne a csokoládéhajúval szemben, aki hitt bennem és számított rám, ó, hogy hitt bennem, és árulás lenne önmagammal szemben is, mert végre itt vagyok ebben a mennyországnál is mennyországabb mennyországban, bebizonyítanám a csokoládéhajúnak, hogy tényleg megérem az ezerháromszázkilencven pénzt, nem szaladnának szerteszét a poliamidelasztánpamut szemeim, és nem kellene tehetetlenül nézem a a tátongó lyukat, a kikandikáló jobb nagylábujjat, A Bordó Cipővel megszakadt bensőséges kapcsolatom ékes bizonyítékát.

Ma inkább mégsem kapirgálom le a sorsjegyemet, szépen félreteszem. Talán holnap jobb napom lesz.

11 hozzászólás:

Béb írta...

Hát én a lilát meg a zöldet választottam. Egyikükre sincs panaszom... :-P

Elf írta...

én meg nem hordok harisnyát :)

otto69 írta...

Ez nagyon jópofa volt:))

Majmóka írta...

Ejj! Pont most van nekem is harisnya őrületem. Mivel vastag, görbe és rövid lábaim vannak, így csíkosat, kockásat nem igazán vehetek fel, de vettem PIROS-at, kéket, zöldet, citromsárgát, narancssárgát, feketét, rózsaszínűt. Jó hogy mondod, talán egy szürkét is ki kéne próbálni. :-))

Mariann írta...

Aranyos csibike, aki aranyat érsz és ízig-vérig nő vagy, ősanya, ha nem írsz könyvet – majdani gyermekid, és az istenek megvetésében lészen majdan részed, mert eltékozlód tehetségedet...
1 vevőd már vagyon rá, ha szánásod terem..

Szeretnék figyelmedbe ajánlani egy weblapot, ahol marha klassz könyveket lehet vásárolni, és (amatőr) tehetséges írok jelentkezését is várják http://shop.rd.hu/hu/ … ráadásként, meg is gazdagodhatsz ;)

csibike írta...

Mariann: Remélem, jól szórakoztál a kommenteden :)

Majmóka: Látom, bevásároltál :) Én még csak most tesztelem a színes harisnyákat.

otto69: Kikívánkozott :)

csibike írta...

Elf: Azt a vékony hülyeséget én sem, de a vastag színessel most próbálkozom :)

Pigi: Színes harisnya terén kezdő vagyok, meg nekem állítólag pozícióm van kedvenc munkahelyemen, oda a visszafogottabb stílus illik :)

Béb írta...

Csibi, különben is,, te nem kékharisnya vagy? :-P
(Bocsi, kihagyhatatlan volt!)

Aliana írta...

az én legutóbbi harisnyám (vékony volt) az első használat után landolt a kukában :( a narancssárga vastag harisnyám viszont már évek óta jól bírja, igaz, annyira gyakran nem is hordom :)

dorw írta...

én is vennék abból a könyvből :)

csibike írta...

dorw: Akkor már csak önbizalmat kell szereznem hozzá :)

Aliana: A vékony az olyan :)

Pigi: Nagyon gyenge poén volt, bocs :))