2013. március 21., csütörtök

Az utolsó virágos mohikán


Elfogytak a kagylógyöngyeim, egy ideig nem készítek ilyen típusú nyakláncot - ő az utolsó. Ha szeretnél egy kis jókedvet csempészni a hétköznapjaidba, az alábbi linkre kattintva megvásárolhatod. Ufff.

2013. március 17., vasárnap

A poloskák is olvassák a blogomat

Naná, hogy ma két csípést találtam a nagyobbik kisfiamon: a nyaka alatt és a csuklóján. Valahogy átszivárgott a szomszédból egy mérgezett dög, az harapott nappal, ami józanul, méreg nélkül nem szokása. Szerdán újabb ÁNTSZ-irtás, mert amúgy baromira unalmas az életünk (nem).

2013. március 14., csütörtök

Egy kosaras bogaras naplója

Aki tövig rágta a körmét izgalmában, vajh megszabadul-é végleg az emeletünk, valamint az alsó és a felső emelet az ágyi poloskáktól, annak elárulom, igen, győzelem. Az utolsó, kollektív irtás már ÁNTSZ határozatra született. Á, csak augusztus óta csíptek a dögök, alig telt el azóta hat-hét hónap. Kétezervalahányat írunk. 
Nálunk legutoljára cirka két hónapja harapott egy vagy kettő (a visszaköltözés után még irtottak egyszer és utána kitakarodtak a kis genyák), valószínűleg a szomszéd irtásától félholtan támolyogtak át hozzánk. És kit csípett meg, na, kit? Engem, naná, a bal kezem kisujjának a tövét, de úgy, basszus, hogy pár óra alatt ujjhegytől könyökig bucira dagadt a kezem-karom, az ujjaimat nem bírtam hajítani, a csuklómat sem, fájt az is, ha hideg víz alá tettem, és ő, aki férfim a legkritikusabb napon nem ment dolgozni, mert egyik gyerekemet sem bírtam megfogni, felemelni, ergo nem működött a pelenkázás, például. Egész nap borogattam a kezemet-karomat, és nem éppen a legfinomabb kínzásformákat kívántam az exszomszédainknak, akik azt állították a szeptemberi kiköltözésünknél, hogy nincs poloskájuk, egy éve volt, a helyükre költöző új szomszédunk meg negyvenezret költött az irtásra és nyugtatóval aludt még februárban is, mert ott rodeóztak a dögök a lakásban. Az irtóember (pókbácsi by Andrisfiam) pedig elmesélte, miközben gyilokanyagot fújt a kanapénk mögé, hogy az exszomszédok kiköltözése után hónapokkal csomó virgonc dögöt talált az egyik polc és a tapéta között. 
És bzmg, volt pofája a nőnek boldogkarácsonyt kívánni, amikor decemberben összefutottunk az utcán.

2013. március 6., szerda

Nőnapi ékszerakciók

Nőnap alkalmából két akcióval szeretnék kedveskedni nektek:

Az egyik akció keretében 10 százalékos kedvezménnyel rendelhettek, vásárolhattok tőlem ékszert a következő néhány napban. Az akció most kezdődik és 2013.03.08-án, pénteken éjfélkor ér véget. Az ékszereimet a facebookon nézhetitek meg (pl. az idővonalra feltöltött fotók között mazsolázva), valamint az ékszeres blogomban: http://gyongyblogulany.blogspot.hu. A kedvezményes árakkal kapcsolatos kérdéseket és a rendeléseket a gyongymuhely@gmail.com mélcímre várom. Saját ötletekkel (pl. színkombináció) is gyertek nyugodtan!

A másik akció egy 1000 Ft-os vásárlási utalvány, amit ékszerre lehet beváltani nálam, és amit azok között fogok kisorsolni, akik lájkolták-lájkolják a gyöngyblogú lány facebook oldalt ÉS megosztják az alábbi, kedvcsináló fényképet. Ez az akció is 2013.03.08-án, pénteken éjfélkor ér véget. Hétvégén sorsolok.

A két akció nem zárja ki egymást ;)

Jó böngészést!

P.S1.: Aki nem facebook tag, de szeretne akciózni, úgy tud játszani, hogy a blogjában osztja meg ezt a bejegyzésemet és erről egy kommentet hagy itt.
P.S2: Akinek pedig se facebook tagsága, se blogja... hát, az írjon mélt, és kitalálunk valamit.
P.S3: Remélem, senkit nem hagytam ki.

2013. március 5., kedd

Visszataláltam a könyvekhez

Tisztelt Bíróság, majdnem egy évig nem lustaság / anyakori szenilitás / időhiány miatt nem cseréltem ki itt jobbra a "Ha van tíz szabad percem, ezt olvasom" címke alatti könyvborítót, kérem szépen, tényleg olyan nyomi vagyok, hogy 2012-ben csak egyetlen könyvet olvastam el. Egyet! Én, aki gyerekmentes éveimben zabáltam a könyveket, és ez minimum huszonöt-harmincöt könyvet jelent per év, de talán karcolgattam a negyvenet is. 
Tisztelt Bíróság, tavaly év elején egy gyerekkel kint és egy gyerekkel bent arra gondoltam a Boldogságterv olvasása közben és után, hogy ez a könyv tuti bekerül nálam az év legjobb három könyve közé, pedig akkor még csak februárnál jártunk hónapilag. Az fel sem merült bennem, hogy egész évben nem olvasok mást. Jó, bele-belenéztem anyakönyvekbe, mármint anyáknak írt könyvekbe (pölö ranschburgosba), iksz oldal újraolvasása egy-egy könyvben azonban nem számít olvasásnak, kérem szépen. 
Tisztelt Bíróság, bevallom, nem hiányzott az olvasás. Nem vágytam arra, hogy belepillantsak más örömeibe-problémáiba ötezer oldalon, teljesen lefoglaltak a sajátjaim. Ezt a közönyt kizárólag azzal tudom magyarázni, hogy még soha nem voltam kétgyerekes anya, kérem szépen, és ez az állapot nálam tartalmát és intenzitását tekintve teljesen olyan volt, mintha megjártam volna az El Camino-t. Igaz, a helyi játszótér nem Santiago de Compostela, a többi viszont, mármint hogy lejárom a lábamat, a hátam szerves része a hátizsák, kilyukad a cipőm, sokszorosan fel- és megismerek dolgokat, tömegszálláson alszom, iszonyatosan elfáradok, szomjazom a magányt és néha úgy érzem, mindjárt feladom, nos, mindez stimmel, abszolút El Camino élmény. Megjegyzem, Tisztelt Bíróság, az igazi El Camino-t bármikor abba lehet hagyni, az anyaságot nem. (csibike jelentőségteljesen néz szmájli helye)  
Tisztelt Bíróság, a helyzet az, hogy karácsonyra könyvet kértem a tágabb családtól, jó vastag könyveket: például a négykötetes Eragon sorozatot. Ötszázvalahány, hétszázvalahány, hétszázvalahány és kilencszázvalahány oldal, és most már ennél az utolsó kötetnél tartok, kérem szépen. Doris Lessinget vagy Kunderát egyelőre nem tudnék olvasni, ezt a mélységet idén ne is várjuk tőlem, azt gondolom, ilyen eragonos sztorit viszont igen. Nagyrészt a vécén töltött percekben és hajnalonta alvás helyett. És jólesik az olvasás, élvezem. És ha ebben az évben nem jutok több könyvhöz, azt azért elmondhatom majd, hogy darabra hárommal többet olvastam, mint tavaly. 
Hát, csak ennyit szerettem volna mondani, Tisztelt Bíróság.

2013. március 4., hétfő

Már csak az hiányzik, hogy...

Na, ez az a mondat, amit soha többé nem szabad kiejtenem a számon. A pontpontpont helyére egy-egy negatív dolgot szoktam rakni - és bejön. Mert boszorkány vagyok, vagy mi, de vészhelyzet-előidéző mindenféleképpen. 
Úgy kezdődött, hogy nyáron kábé hat órán keresztül nem tudtunk elindulni M. barátnőmékhez, mert a két gyerek folyamatosan produkált valami megoldandó durvát, és amikor hat órával később és zilált idegrendszerrel ültem az ágy szélén és önnön testemből tápláltam a karomban tartott kisebbik fiamat, átfutott az agymaradványaimon az a gondolat, hogy már csak az hiányzik, hogy lehányjon a gyerek, és kész az újabb időhúzó káosz, és ezt a a gondolatot fennhangon megfogalmaztam a szobába éppen betoppanó ő, aki férfimnek - a gyerek meg abban a pillanatban brutálisat hányt rám. Rám is. Aztán valahogy eljutottunk M. barátnőmékhez, ahol jó volt, de addig őrültek háza.
És azóta ha valamilyen problémás helyzetben előjön belőlem némileg lemondó/aggódó hangon, hogy már csak az hiányzik, hogy pontpontpont, akkor az pillanatokon belül bekövetkezik. Így lett meglehetősen beteg a kisebbik fiam, így vagyok eléggé beteg lassan egy hete. Mert ugye nekem ki kellett mondanom, hogy már csak az hiányzik, hogy a kicsi is beteg legyen / én is beteg legyek. És nem direkt csináltam, csak kibukott a számon.
És mostanában megtapasztaltam, hogy van annál ideg- és lélekölőbb, ha éjszakákon keresztül félóránként kell kelnem a gyerekhez: Ha tízpercenként megyek oda hozzá, mert sír / nyüszít / dobálja magát ésatöbbi. Nappal meg nem lehet letenni, mert egyből sír és csak engem akar. És utálatos dolog betegen látni a mindjárt nyolc hónapos gyerekemet, akinek ahhoz sincs ereje, hogy megfogja a duplókockát. 
Azzal tartottam magamban a lelket, hogy ékszereket készítettem. Meglepő, gondolom. Ez egy teljesen új irány, és nagyon szeretem. Az ékszerkészítés meg a hobbimon kívül szenvedélyem és terápiám. 


Előfordult az elmúlt napokban, hogy álltam a sötétben, mezítláb a hideg padlón, mert elfelejtettem zoknit húzni, és hosszú perceken keresztül ringattam a karomban a forró testű, nyöszörgő gyerekemet és közben dúdoltam neki, és hogy ne bolonduljak meg a testi-lelki fáradtságtól / kimerültségtől, fülbevalót terveztem gondolatban. És amikor majd híres ékszerkészítő leszek, megírom majd az önéletrajzomban, hogy a legszebb ékszereim a legnehezebb hétköznapjaimban születtek, mert a lelkem szabadulni és szárnyalni vágyott, meaculpa ésatöbbi.