2015. július 28., kedd

Egy újabb bejegyzés a 'soha nem hittem volna, hogy' rovatba...

Az egyik sógornőm kipakolt a FB-ra egy olyan családi képet, amin én is rajta vagyok. Nem, nem kérdezett meg előtte, nem, nem szólt, hogy a kép a FB-ra lesz, és nem, nem említette, hogy belehal, ha az a kép nem lehet kint. Igen, saját magáról és családjáról rendszeresen tesz fel képeket (én nem, nem is fogok, ami van, azt is le fogom selejtezni). És mióta levetettem vele (nem ment könnyen), mert nem akaródzott nekem sok-sok száz vadidegen előtt (plusz vásárlók, szerkesztők, újságírók satöbbik előtt) azzal a medence utáni hajzattal, rosszulléttől gyötört fejzettel és hirtelen magamra kapott ruházattal megjelenni, fekete listán vagyok - mindenki rám haragszik, és olyan rosszindulatú megjegyzést kaptam a posztoló sógornőmtől, amit nem néztem ki belőle. Sejtettem amúgy, hogy nem az a kímélő fajta, már csak a munkája miatt sem, most saját bőrön is megtapasztaltam. Ő, aki férfim teljesen mellettem áll, megérti, hogy nem akarok mindenáron a FB-on szerepelni, a családja reakciója őt is meglepte, hozzám hasonlóan nem érti, hogy egy képből miként lehet ilyen szintű családi perpatvar.
A kép amúgy anyósom szülinapján készült a közös nyaralás alatt. Mivel a szülinapja pont az egyik nyaralós napra esett, nekem támadt az a remek ötletem, hogy lepjük meg azzal, hogy a harmadik gyereke és párja titokban lejön a nyaralásra, az anyósomat ajándékkal felköszöntjük közösen (csak akkor bújnak elő a meglepetés-vendégek), aztán együtt megvacsorázunk, aminek a végén a pincérek lekapcsolják a villanyt és behozzák a gyertyás-tűzijátékos tortát. Minden szépen ment sorban, anyósom tökre örült és meghatódott. Ezt a meglepetést én találtam ki, ajándékot is vettem, a tesóival való egyeztetést ő, aki férfimre bíztam, szerettem volna, ha ők, mint tesók együtt szervezkednek. 
Aztán mi hazajöttünk kiscsaládilag, és látom, hogy hopp, kint az egyik kép a FB-on. Eleve hányok attól, ha valaki mindenről kényszeresen képet tesz fel. Nem érdekel ilyen szinten senki, ha nem lenne a vállalkozás, fent sem lennék. Kinek van arra ideje és energiája, hogy kismillió ember életébe belenézzen napi rendszerességgel? Hány óra kell a napi lájkokhoz, kommentekhez? Megálltam a blognál, szerintem az egyik legrosszabb találmány a FB, borzasztó káros a személyiségre is. Nagyon kevés mértékkel kezelt, személyről szóló FB oldalt láttam eddig. Bár lehet, a mértékletesség kizárólag az én elvárásom ebben a mai világban. Azt meg egyáltalán nem tartom korrekt dolognak, ha egy családi összeröffenésen lőtt kép egyből a FB-on landol. Ennyire ne legyen már senki FB-függő... Ha tudom, kiállok a képből. Szeretnék én dönteni arról, hogy mikor és milyen formában kerülök ki a netre. Mint szabad embernek, mint a képen szereplő egyik embernek jogom van ehhez. És ha egy rossz FB-kép többet jelent magánál az eseménynél, amin készült, az meglehetősen szomorú. A sógornőm óriási balhét fújt ebből az ügyből, mintha direkt nem akarná elfogadni, hogy jogom van nem-et mondani a FB-on való szereplésre, szerinte már nem is tartozom a családhoz, jujj. Mondjuk, bennem a bizalom omlott össze teljesen, ezek után bajos hinni-bízni bárkinek is ő, aki férfim családjában. Lesz majd A Nagy Beszélgetés, fogadjunk, hogy az elmúlt majd' 9 év minden kínját a fejemre borítják. Ezek után már nem lep meg semmi. Anyósomban hittem nagyon, szépen összebarátkoztunk az elmúlt években, és most ő sem áll mellettem.
És persze, tegyen fel mindenki mindent, amit akar, ha valaki a lájkszámoktól boldog, legyen attól boldog, magánügy, csak nekem ne kelljen részt vennem olyasmiben, amiben nem akarok és amiről meg sem kérdeznek, és családtag ne éljen már vissza a bizalmammal. Nem, nincs okostelefonom, nem is lesz.
És persze van ennél nagyobb problémám is, meg a világban sem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, de mégis, ezekben az emberekben eléggé megbíztam.

16 hozzászólás:

aarkus írta...

Egyrészt nem lehet könnyű, hogy családon belül robban egy ilyen életvezetési bomba, és még nehezebb lehet kitartani az álláspontod mellett úgy, hogy hirtelen fekete bárány lettél. Másrészt végre egy ember, aki elhatárolódik az ocsmány FB-tól, ahelyett, hogy bedőlne neki - a saját környezetemben sajnos még nem találtam olyat, aki hozzám hasonlóan gondolkodna erről.

Orsolya Kiss-Mohai írta...

És még Te leszel a szőnyeg szélére állítva???
Hideget-meleget kapok én is heti szinten, mert az 5,5 éves kislányomról egyetlen egy kép sincs feltéve ama bizonyos oldalra...
Aki ismer bennünket, az tudja, hogyan néz ki.
Aki meg nem, annak nem tökmindegy???
Nekem is csak azóta van ilyen oldalam, amióta vissza kellett mennem dolgozni, de nem függ tőle az életem.
A játék kedvéért vagyok fenn, mert megnyugtat és az a napi 1/2 óra ilyen jellegű kikapcsolódás nekem is jár! :D

Megértelek!

Csillagvihar írta...

Előrebocsátom, szeretem az Fb-t, rengeteget köszönhetek "neki". Ahogy nem a fegyver lő, hanem az emberek, úgy szerintem nem az Fb ocsmány, hanem ahogy sokan használják. :)
Viszont minden olyan védelmi vonalat beállítottam és kihasználok, amit lehetséges. A képeket csak az ismerősök láthatják, rólam megjelöléssel csak az engedélyemmel kerülhet fel megjegyzés is, kép is. A gyerekeimről, szüleimről, rokonokról csak akkor kerülhet fel kép, ha ők beleegyeznek. Szóval erősen kontrollálva van, és szerencsére nem csak nálam, hanem a családom fontosabbik részénél is.

Sajnálom nagyon, hogy ilyen helyzetbe keveredhettél. Alapvető joga mindenkinek, hogy eldönthesse, mennyire látszódjon a közösségi oldalakon, és kutya kötelessége ezt mindenkinek tiszteletben tartani.
A lényeg viszont az, hogy Ő, Aki Férfid melletted áll és őszintén támogat. :)

Aliana írta...

Teljesen megértelek, hogy nem akarsz mindent kipakolni a FB-ra, nekünk anno szülés után kellett lemeccselni a nagyszülőkkel, hogy a gyerekről nem óhajtunk képeket viszont látni a neten, szerencsére ők megértették, és tiszteletben tartják.

Sajnálom, hogy nálatok ebből ekkora perpatvar kerekedett (főleg, hogy téged ismerve vélhetően kulturáltan kérted meg sógornődet, hogy vegye le a képet, és nem helyből leüvöltötted a fejét), remélem, hogy azért még sikerül valahogy normaliálódnia a helyzetnek.
De legalább Ő, Aki Férfiddel egységfrontot tudtok alkotni ez is valami :)

Évi írta...

Igen ezt embere válogatja.Az én képeimet pl egy szűk "közeli ismerősi"kör látja,kb 30 ember.
Most ha belegondolunk hogy a blogot meg olvassa,ha jól látom 342 :) (már amennyire ugye)

csibike írta...

Évi, látsz itt valahol engedély nélkül kirakott fotót a szóban forgó emberekről? Linkeket? Neveket? Automatikus megosztásokat sok-sok száz, akár ezer emberrel? Én nem :) Ha havonta egyszer eljutok ide, már jó, évek óta nem néztem statot, szerintem tíz embernél több nem olvas. A 342-ből meg 340 tuti így felejtette magát, mióta van a FB.
A szóban forgó képet a megkérdezésem nélkül osztották meg, plusz úgy, hogy képen szereplő ember összes ismerőse láthatja... Ezz azért zokon vehetem, remélem :)

Aliana: Igen, az a legfontosabb, hogy ő, aki férfimmel erős a szerelem és a szövetség, mindenféle hullámvölgy ellenére :) Anyu nálunk is megértette, elfogadta. Jó, hogy nálatok is meg lehetett beszélni.

Csillagvihar: Teljesen egyetértek azzal, amit írsz :) Sajnos a sógornőm arra hegyezte ki az egészet, hogy nekem ciki egy képen szerepelni velük. Őrület :)

Orsi: Hát, egy távolabbi rokon tavaly azért törölt az ismerősei közül, mert csak ékszeres cuccok voltak fent és arra ő nem kíváncsi. Ez bántott egy ideig, mert én anno tökre örültem az ő sikereinek. És tény, hogy mások is töröltek azért, mert nem lájkoltam-kommenteltem orrvérzésig a cuccaikat. Ha jók az arányok, van szórakoztató része a FB-nak, szerintem is megérdemled :)

aarkus: A jó arányok fontosak. Nekem elsősorban munkaeszköz a FB, nem gondoltam, hogy a tágabb család attól frusztrálódik, hogy nem bombázom őket privát fotókkal.
Pl. az amerikaiaknál hihetetlen mélységben megy a kitárulkozás FB-on, nemrég az egyik az anyukája haldoklásáról írt x óránként. Nekem ez nagyon sok volt, soha nem csinálnám, de gondolom, ő abból merített erőt, hogy csomóan támogatták kommentben.

Évi írta...

Ja nem tudtam hogy ezrekkel osztotta meg :) Az valóban butaság.
Nem írtam hogy nem veheted zokon :) Csak az olvasottság,nézettség sokösszetevős.

Évi írta...

(de egyébként értem a probléma lényegét,hogy nem kérdezett meg, bosszantó bizony)

csillagvirág írta...

marha érdekes, hogy egy szaros fb posztból ekkora balhé kerekedhet. abszolút megértem, hogy levetetted a fotót, és egyetértek, hogy sem a saját, sem más fb-jának semmi köze a te blogodon megjelentekhez és annak olvasottságához. a sógornőd és a többiek reakcióján meg csak ámulok. annyira abszurd ez az egész, hogy röhögnöm kell rajta.

Királylány írta...

Ahh.....jófej a sógornőd (nem). Én pl a férjemről sem posztolok olyan képet amibe ő nem egyezett bele és ez fordítva is így van, akár közösen vagyunk rajta, akár nem. Sőt a tágabb családtagokról sem. Értelek és megértelek. :)

csibike írta...

Királylány: Az elmúlt kb. 9 évben semmi bajom nem volt a sógornőimmel, mindenkinek belefért a kis nünükéje a normális családi életbe, együtt lehetett működni nagyobb családként, jó fejnek tartottam őket, nem volt balhé soha, pl. amikor a legutóbbi karácsonykor lebetegedett ő, aki férfim, segítettek, hogy legyen fa, vagy amikor tavasszal Dávidnak cuccot kellett vinni a kórházba, este tízkor bevitték kocsival. Ezért is érthetetlen, ami most történt. Soha nem bántottam senkit, és anyósommal valóban nagyon jó kapcsolatunk van-volt.

csillagvirág: Jaja, az :)

Évi: Nem azt írtam, hogy ezrekkel... És nem a számok fontosak, hanem a tény, hogy tíz ember előtt se rendelkezzen senki rólam önkényesen. A gyerekeimről kitett képeket is le fogom szedetni, ha nálam nem fér bele az adott megjelenés stb.

Névtelen írta...

Nekem is az a véleményem, hogy a beleegyezésem nélkül ne tegyenek ki képet rólam, vagy a családomról sehová. Ha én akarom, majd kiteszem.. Két éve a testvérem tett ki egy családi képet, ami jó pár évvel ezelőtti volt, ráadásul az akkor nem régen elhunyt szüleim is rajta voltak. Nos, amit kapott tőlem azt nem tette zsebre, de nem érdekelt. Mert a rólam készült képeken kívül én nem tudom azt sem megérteni, ha valaki nyilvánosan és feltűnően gyászol közösségi oldalakon (mert az már végképp magánügy kategória nálam).
Szerintem az ilyen emberek egyszerűen önzőek, és adott pillanatban döntenek úgy, hogy nem veszik figyelembe a másik érdekeit. Anyukám mondta mindig: aki megharagszik, majd megbékél:)
Gabi

Alessia írta...

Most kicsit hülyén "állok" itt, hogy basszus, mégis mi a vita tárgya? Mert nem rakok ki senkiről képet. Ha ki is akarok rakni, megkérdezem. Ha már kiraktam, és azt mondja vegyem le, akkor leveszem. Ez a sógornőd viselkedése valahogy nekem annyira zizi, hogy egyszerűen nem jut el az agyamig, hogy lehet valaki ilyen. Amúgy Csilnek van igaza, nem a FB-kal van a baj, hanem a használatával... én is mértéktartóan használom a személyes oldalt, de van zárt csoportom, amit nagyon szeretek. Továbbá köszönhetek az Orczakönyvnek utazásokat, olasz tanárt, új ismeretségeket, ésatöbbi, ésatöbbi... Csak hát az a baj, hiába használjuk mi így (vagy sehogy), ha mások meg tojnak bele, és nyomnak fel mindent, ha kell, ha nem. Én sem szeretném magam viszontlátni előnytelen helyzetben sehol. Ehhh.... :-/

ac. írta...

nekem pl. a távoli ismerőseim nem is tudják, hogy van párom, mert ő nincs fenn a fb-on és nálam sincs semmi ráutaló "nyom", közös képek vagy bármi. egyszerűen amúgy sem osztok meg dolgokat, és tiszteletben is tartom, hogy ő nem akar szerepelni a netnek ezen bugyrában. mondjuk volt már, aki írt, hogy küldjek képet neki a fiúmról - ez meg mégis milyen már? minek? ha az ismerősöm, akkor úgyis találkozott már vele, nyilván együtt jelenünk meg baráti-társasági eseményeken, ha meg nem olyan közeli pajtás, akkor mi a francért olyan kíváncsi? mindegy, legközelebb valami celebről küldök majd képet azért... na de a lényeg, hogy elég gáz, ha valakinek ilyen fontosak a képek meg a fb :(

Vera írta...

Nekem fontos a képek meg a FB és én elég sokat posztolok is, olyan képeket is, amiken mások is rajta vannak, DE ebben az esetben MINDIG megkérdezem az illetőket, elküldöm/megmutatom a képet nekik és ha nem szeretnének látszani vagy megjelölve lenni rajta, akkor nyilván ezt tiszteletben tartom. Nem értem, hogy merül föl egyáltalán valakiben, hogy olyan képet tegyen ki valaki másról, amit az illető nem hagy jóvá. (Mellesleg én azt sem értem, amikor valakinek meghal valakije, és az illetőről tesz ki képet. Morbid is és ahhoz aztán tényleg senkinek semmi köze. Baba- és gyerekfotók ugyanez. Jó, egy-egy képet az ember kitesz, mert örül, büszke és dicsekszik, meg lehetnek olyan ismerősei, akik másképp nem látnák a gyereket, de azért a napi 20 kép az egyszál semmiben fekvő/büfiző/evő babáról már "kicsit" sok. Nem beszélve arról, hogy a gyereket senki nem kérdezi meg arról, hogy akar-e a FB-n lenni.)

Egyébként Csibike, be tudod állítani, hogy ne jelenjen meg semmi Rólad a jóváhagyásod nélkül a faladon, persze ez csak arra vonatkozik, ha egy képen/bejegyzésben konkrétan meg is jelölnek, névvel. De abszolút értem, hogy nem akarsz Te alkalmazkodni (ehhez nem is érdemes), csak ez esetleg megkönnyítheti az életedet.

csibike írta...

Ne haragudjatok, nem gondoltam, hogy érkezik még hozzászólás. Elszoktam a blogjaimtól :)

Vera: Nekem kezdettől fogva minden be van állítva jóváhagyásra, és csomó mindent nem is hagyok jóvá :)