2012. január 31., kedd

Túlspiráz vagy túlspiláz?

Azt reméltem, hogy a hétvégi nagycsaládos pótkarácsony (I. felvonás) keretében ajándékba kapott helyesírási kéziszótár fényt hoz a sötétségbe és pontot tesz kínzó bizonytalanságomra: Több magazinban a túlspiláz jött velem szembe az utóbbi hetekben, ami számomra a laccsolók velziója, én túlspirázként ismerem és ismertem mindig is, de előfordulhat, hogy nyelvileg esetleg rosszul szocializálódtam az elmúlt mindjárt harmincöt évben. A helyesírásos kisbibliám sajnos nem tartalmazza a megoldást, megáll a spirálfüzetnél és a túlsó partnál (pölö a hizlalnál viszont igazam volt, úgy írjuk, hogy hizlal), a googlefight.com hülyeségeket beszél (egyszeri poénnak talán elmegy), és úgy általában a neten nincs egyetértés, hogy a latin spirare vagy a német spielen igéből származik-é a spiráz/spiláz szó. Ötlet?

2012. január 27., péntek

Segítség a koraszülötteknek

"Kedves Anyukák, Nagymamák és vállalkozó szellemű Hölgyek!
...
Koraszülött osztályunknak keresünk olyan vállalkozó szellemű segítőkész Anyukákat, Nagymamákat és Hölgyeket, akik jó szándékból vagy jutányos áron (100-200ft) varrnának az osztályon tartózkodó koraszülött kisbabáinknak rugdalózókat és bodykat (kb 10-10 darabot különböző méretekben). Illetve kötnének pár kissapkát (22cm-es fejkörfogattól 32cm-ig). Sajnos a mai világban egyre több kisbaba látja meg korábban a napvilágot. A mi osztályunkon 400 grammtól (nem, nem hiányzik egy nulla) 6 kilóig fekszenek a kisbabák, akik valamilyen oknál fogva intenzív ellátást igényelnek. A már jól lévő babákat mi is szeretjük felöltöztetni, hogy komfortosabban érezzék magukat, illetve hogy szokják a szobahőmérsékletet. A tőlünk távozott gyermekek szülei a nagyobb babáknak sokszor hoznak ruhákat amiket az Ő gyermekük már kinőtt, de sajnos a 2 kiló alatti kisbabáinkra nagyon nehéz ruhát találni, és ha az ember rálel 1-2 darabra, akkor az ára a vásárlás akadályozó tényezője(2000-5000ft). Minden ruhára nagyon vigyázunk, pontosan azért mert nagyon nehéz beszerezni , ebben sokat segít az hogy osztályunknak saját mosodája van, így nem kell központi mosodába küldenünk a ruhákat. A legelső 1500grammos babára való ruhát egy anyuka hozta és elmesélte hogy azt a ruhát bizony az ő játék babája viselte. Ebből a darabból indultak el az első bodyk és rugik. Sajnos sapkákat ekkora méretben nem lehet kapni, már jó pár helyen keresgéltünk, de hiába. A sapkákra azért lenne nagy szükségünk mert ezek a pici babák a fejükön keresztül nagyon sok hőt veszítenek, és a sapkákat ennek megakadályozására használnánk. Az anyagot mi beszereznénk, pesti viszonylatban személyesen, vidéki viszonylatban postán eljuttatnánk a méretekkel együtt.
Minden segítséget nagyon köszönünk az osztályon fekvő és növekvő kisbabák nevében."

A facebookos elérhetőséget ezen a linken találjátok. Az egyik mappában közzétették a szabásmintákat is. 

Ilyen szinten nem tudok se kötni, se horgolni, se varrni, de már körvonalazódik néhány ötlet a - közeledő hidegfronttól mindjárt széthasadó - fejemben.

2012. január 23., hétfő

A szerelem hullámhosszán

A gyerekszobában játszó két fiúra vetettem egy gyors pillantást, miközben a kezemben fogott késsel befejeztem az aktuális hámozó mozdulatot. Lenéztem, hogy hol vágjam meg újra a krumplit - és ez a krumplihéjba nyesett szív nézett vissza rám. Így vaktában egy szobrász sem alkothatott volna szebbet. 

Mától szólítsatok Michelangelának. 

2012. január 21., szombat

Virágosat álmodtam





Perle4U, köszönöm a mintát.

2012. január 19., csütörtök

A Tervemről

Eszembe jutott, hogy tavaly publikáltam itt A Tervet. Ilyesmit tervezek kétezertizenkettőre is, csak még nem állt össze teljesen, mit szeretnék. Kínos lenne, ha nyáron értékelném A Tervemet, ezért inkább megejtem most. S lőn.
- szeretnék tiramisut enni: Pipa. Rengeteg tiramisut faltam fel tavaly ősszel, csodálom, hogy nem kaptam tiramisumérgezést. A kőkeményen fogyózók most csukják be a szemüket, mert nagyon durvát írok mindjárt. Na, szóval, őszre úgy felgyorsult a fogyásom (nem csináltam semmit, becsülettel ettem mindenfélét, de eredmény nélkül), hogy hiába nyomtam magamba ezerrel a szénhidrátot, nem híztam semmit, sőt, igen komolyan fogytam tovább. Komplett jénai tálnyi tiramisukat ettem meg hétvégente, és akkor még nem voltam terhes.
- szeretnék forralt bort inni: Pipa. Ő, aki férfim isteni forralt bort készít, és egészen szilveszterig bírtam az alkoholmentességet, ott viszont kortyoltam kettőt a forralt boros bögréjéből. Ez tulajdonképpen csapdának bizonyult, mert a két kortytól csak még jobban megkívántam a forralt bort, de uralkodtam magamon, mert hát szoptatás és terhesség mellett nem szívesen csípnék be. Legkésőbb 2013-ban ezt a mulasztásomat pótolni fogom.
- szeretnék paradicsomot termeszteni az erkélyen: Pipa. A paradicsomprojektet ott hagytam abba, hogy öt versenyző megparadicsomosodott és bezöldült. (Végre láttam, hogy születik a paradicsom.) A várakozásommal ellentétben többen nem érezték úgy a száz elvetett magból, hogy csatlakoznának a lecsóalaphoz (így hálálva meg a baromi sok vizet és a társalkodónői szolgáltatásomat), ráadásul az ötből kettő végül megfutamodott és zöld maradt, így a három vérparadicsomból és némi paprikából készítettem szolid, de annál finomabb lecsót. Rém gyorsan elfogyott, mint minden lecsóm.
Idén nem tervezek dzsungelt az erkélyre, mert a habtestemet szeretném kint szellőztetni, illetve meghitt családi reggeliket és vacsorákat, valamint baráti dumálásokat kívánok megejteni a zöldek alól felszabadult zsebkendőnyi területen. Ha mégis elcsábulnék, kizárólag koktélparadicsom jöhet szóba, palánta formájában és egyetlen balkonláda mennyiségben.
-  szeretnék Granadát készíteni: Pipa. Annyi Granadát fűztem tavaly, hogy most már félálomban is összerakom. A népszerű zöldek és a lilák után decemberben végre eljutottam a csokis-karamellás-narancsos változathoz, és idén még jó lenne megfűzni néhány szépséges színkombinációt.
- szeretnék három hétig a Balatonon nyaralni a családommal: Pipa. Életem egyik legjobban sikerült nyaralását hoztuk össze ő, aki férfimmel és ő, aki fiammal, pedig a megérkezésünk után egy órával haza akartam jönni, de aztán helyreállt a gyerek lelki békéje, kialakult a balcsis napirend és gyönyörű napokat töltöttünk együtt. Idill a sokadikon. Nekünk együtt a legjobb.
- szeretnék havonta egy könyvet elolvasni: Pipa. Nem számoltam össze, hogy a semmi kis időmben pontosan mennyi könyvet olvastam. Az előző bejegyzésben szereplő linkben tizenhétről írtam, ennél jóval több volt és a decemberben kivégzetteket még meg sem említettem. Imádok olvasni, mondtam már?
- szeretnék pöttyös bögrét: Pipa. 224 darab pötty boldog tulajdonosai lettünk kétezertizenegyben. Nem tudom meghatottság nélkül olvasni a linkelt bejegyzést, és a pöttyök megérkezése óta nem telik el úgy nap, hogy ne innék valamit pöttyös bögréből.


- szeretnék batikolni: Nempipa. Gyerek mellett semmi esélyem nem volt, idén sem lesz. Talán jövőre, de valamikor halálom előtt mindenféleképpen kipróbálom.
azokkal az emberekkel találkozni, akikkel kétezertízben (nem tudtam): Nagyrészt pipa, pedig nem vagyok masszív társasági alkat, mármint abban az értelemben nem, hogy állandóan más emberek társaságára vágyom, ezért kéthetente új olvasóval futok össze. Tavaly sok régi és új arccal találkoztam (találkoztunk családilag). Dorw barátságáért végtelenül hálás vagyok Az Életnek, kisrumpf és L. meg költözzön haza. Elcsépelt frázis, de a blognak annyira nagy előnye, hogy összehoz olyan embereket, akik amúgy valószínűleg soha nem ismernék meg egymást. Idén egyelőre rémesen antiszociális hangulatban vagyok, bár tudom, hogy adós maradtam pár találkozóval.
- szeretnék egy pozitív terhestesztet: Pipa és hehe, mert egyáltalán nem emlékeztem erre a kívánságomra. Azt hittem, csak nempublikusan drukkoltam magunknak, erre tessék, lett egy ilyenem, és ha minden jól megy, nyár közepén megszületik a "mindegy, hogy milyen nemű, csak egészséges legyen és szülőbarát módon aludjon" munkacímet viselő második gyerekünk. Hihetetlen még mindig. Mielőtt hazahozzuk a kórházból, azért megkérdezzük a dokit, merre találjuk a gyereken a pause gombot. Andrisnál, a Duracell-babánknál ezt elfelejtettük.
- szeretnék sok napsütést: Pipa. Utálom a telet és a hideget, egyedül a hó vonz, de csak kábé egy hétig, utána legyen tavasz vagy nyár.
- szeretnék elefántos mézeskalácsot sütni: Nempipa. Ebben az évben sem jutottam el az s.k. mézeskalácsig, holott a lelki ráhangolódással nem volt gond, az elefántos kiszúrót egy csomószor megsimogattam. Idén elefántos mézeskalácsot a-k-a-r-o-k sütni.
- szeretnék szőnyeget a nappaliba és a hálószobába: Pipa. A padlószőnyeggel szemben táplált ellenérzéseim miatt telepítettünk parkettát a lakásba, amit sikerült feldobni néhány hangulatos zöld, piros, narancs és főleg átmenetinek szánt rongyszőnyeggel. Lehet, hogy véglegesítjük őket és mégsem barkácsolok belőlük faliszőnyeget.
- szeretnék időben válaszolni a levelekre: Ajjajjajjjajjj. Nagyonnempipa. Igyekszem, de nem igazán sikerül megtalálnom a tuti módszert. Nem vagyok az az anyatípus, aki szabadidejében nonstop a neten lóg és blogol és kommentel és levelet ír. Egyébként arra kíváncsi vagyok, hogyan valósítható ez meg. Helyette ki főz, ki takarít, ki szexel, ki gyerekezik, ki pihen ésatöbbi?
- szeretnék hosszú hajat: Nempipa. Sokáig azt gondoltam magamról, hogy csak hosszú hajjal lehetek boldog, és irtóra kiborított, amikor az exfodrászom rendszeresen elcseszte a hajamat, szarul vágta le és nem elég, hogy szarul, de sokkal rövidebbre, mint kértem. Aztán tavaly az utolsó merénylete után eldöntöttem, hogy megnövesztem a hajamat, és ha már elég hosszú a loboncom, keresek egy új fodrászt, akivel fazont vágatok. Ühhüm. Az első fazon hátul egyetlen centis lett, a leghosszabb része az államig ért. És ezt én kértem. Mint ahogy a mostani fazont is, ami alig ér a fülem alá és hátul még mindig egyetlen centis. És sötétvörös. És imádom. Nem tudom megmagyarázni, miért vágattam le mégis. Hirtelen úgy éreztem, nem érzem jól magam hosszú hajjal, nem passzol hozzám, a csokibarnát meg unom, kicsit sem fejez ki engem.
- szeretnék Andrea Bocelli koncertet (valahol itt a közelben, mondjuk a játszótéren): Nempipa, és megsértődtem, hogy Bocelliék nem olvassák a blogomat, vagy ha igen, nem érinti meg a kérges szívüket egy széthajszolt anya aprócska kívánsága.
- szeretnék blogokat olvasni és kommentelni: Nempipa. Ritkán sikerül, de dolgozom az elmaradásom lefaragásán. 
- szeretnék belebújni a kedvenc szoknyáimba: Pipa. A Nagy Fogyásnak köszönhetően összejött a belebújás - és rögtön le is estek rólam az imádott szoknyák. Amíg nem derült ki, hogy terhes vagyok, azon morcogtam, hogy csak kicsit akartam fogyni szülés után, arról nem volt szó, hogy a teljes ruhatáramat le kell cserélnem, és a tizenöt évvel ezelőtti motivációs farmerem is lötyög rajtam. 
- szeretnék virágot látni a hibiszkuszon: Pipa. Az egyik hibiszkuszom ontotta a virágokat, ezért a pipa, a másik egy darab virágot bírt kipréselni magából (szegényt két évvel ezelőtt lelkesen megvágtam, hogy elárasszon a virágaival, azóta egy sem nőtt rajta), a kettő darab bimbót meg ő, aki férfim leverte róla fúrásnál. A héten ez a szerencsétlen példány fejest ugrott a tévé tetejéről a fiam ügyködése miatt, és csak azért nem haltak el róla a levelek, mert azok valamilyen rejtélyes módon két nap alatt elszáradtak, de az összes, és most csak parányi levélkék figyelnek rajta, ki tudja, meddig.
- szeretnék rendet tenni a fényképek között: Nempipa. Ez az a dolog, amire sajnálom a kevés szabadidőmet, úgyhogy gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek.
- szeretnék olyan boldog lenni és annyit nevetni, mint tavaly: Nagyrészt pipa, és erről majd jön egy külön poszt.
- szeretnék elég jó asszonya lenni ő, aki férfimnek, szeretnék elég jó anyja lenni a fiamnak: Pipa. Ő, aki férfim szerint sikerült. Én, az örök maximalista nyilván ki akartam sajtolni még ezt-azt magamból, de kezdem elfogadni, hogy a határok nem feltétlenül azért vannak, hogy állandóan feszegessük őket, néha egyszerűen csak el kell fogadni, hogy abban a helyzetben ott a határ és kész - és nincs vele semmi dolgom.
- szeretnék kevesebb csokit enni: Nempipa. Magyarország éves csokoládéfogyasztásának harmadát tutira én produkáltam tavaly. Még gondolkodom, miért nem híztam egy grammot sem.

2012. január 18., szerda

MM védelmében és a döglött lovaim

Hétfő délután írtam M. barátnőmnek sms-ben, hogy még mindig az éleslátása hatása alatt állok és egy csomó jó dolgot mondott nekem (rámutatott két-három döglött lovamra, szinte ugyanazokkal a szavakkal és konklúziókkal, mint pár nappal korábban ő, aki férfim), erre jött a válasz, hogy ;) és még üzenem, hogy Malek Miklós szerintem nagyon helyes fiú! Ma láttam egy fotót MM-ről, azon valóban jól nézett ki. Bocs, Miki. 
A döglött lovaimról egyébként én is tudom, hogy döglöttek, régóta bűzlenek, nem is élvezem, hogy a közelükben dekkolok, csak olyasformán döglöttek meg, hogy maguk alá szorítottak, és hiába akarok szabadulni tőlük egy ideje, nem találom a módot. Azt tök jól viselem, hogy ő, aki férfim és M. barátnőm megfogalmazza a gebaszt, amivel teljes mértékben tisztában vagyok, de nyilván a lehetséges megoldási útvonalakat nekem kell kiválasztanom és végigcsinálnom, hiába értik és szeretik a bonyolult kis lelkemet. 

2012. január 16., hétfő

Nagyrészt metálmohás

Rendes szöveget akartam írni ide, ezt céloztam meg reggel, de azóta elfáradtam, és valamennyire még mindig szomorkás a hangulatom, úgyhogy ebben a bejegyzésben ékszeres képeket kaptok. A medálra elég büszke vagyok, mert saját találmány: csak fűztemfűztemfűztem és ez lett belőle (tapsgép, ováció, hullámzás, konfettiszórás, lufieregetés on).

P.S.: Élőben egy kicsit minden mélyebb, élénkebb színű, a gépemtől és tőlem egyelőre nem várható több, de ennek is nagyon tudok örülni. (Szerintem érdemes kattintani azért.)

2012. január 12., csütörtök

Szeretetnyelves I.

csibike: ... és tök jó ez a szeretetnyelves könyv, mert {dumadumaduma -  levegővétel - dumadumaduma - levegővétel - dumadumadumadumaduma} ... és amúgy te mit mondanál, ha most megkérdezném, mi jut eszedbe az elsődleges szeretetnyelvedről?

ő, aki férfim: Az, hogy hajnal egy óra van.

A takaró alatt röhögtünk, nehogy felébresszük a gyereket.

2012. január 11., szerda

Eperturmix és mályvacukor - diétás verzió

Ma kivételesen a játszótér egyik elhagyatott pingpongasztalán rendeztem be a műtermemet, mert végre sütött a nap egy kicsit. Mielőtt elővettem volna a fotómasinámat, elfogyasztottam a nagy útra csomagolt elemózsiámat (két perc a lakásajtó-pingpongasztal táv, de ugye bármi megtörténhet az ember fotózásra igyekvő lányával), és befejeztem a medál rögzítését, illetve kapcsot szereltem a láncra. Ültem a padon a pár fokban (sálban, sapkában, nagykabátban) és fűztem. Itthon erősen akadályozott volna a kiskorúm, így viszont mindennel elkészültem és még képekre is futotta az időmből. 
A szöveg többi részét a gyöngyös blogomban olvashatjátok.




XXXL-es púderszínekért katt a képekre.

2012. január 4., szerda

Megríkattam két fiút

A betegségem azzal is járt, hogy az egyik majdnem lázálmomban Malek Miklós szerelmet vallott nekem (ettől biztos súlyosbodott az állapotom), és amikor visszautasítottam (kómában is figyeltem arra, hogy kedvesen, de határozottan mondjak nem-et), sírva fakadt. MM nem az esetem, ráadásul ott a barátnője, nekem meg a családom, ugyan, hagyjon már. (MM-ből egyedül ez jön be, de ez nagyon.) Arra emlékszem, hogy furdalt a lelkiismeret, olyan keservesen zokogott a vállamon.
A másik majdnem lázálmomban Michael Bublé borult sírva a nyakamba. Ő, aki férfim után MB rettenetesen az esetem (a hangjával és a humorával együtt), és ha tíz évvel fiatalabb szingli lennék, garantáltan letépném a színpadról valamelyik koncertjén - remélve, hogy Christian Bale nem haragszik meg rám a kilengésemért. Bublé nem vallott szerelmet, sajnos, bár ő sem járt volna jobban, mint a Malek. Az történt, hogy MB búskomorságán nem tudtak segíteni a világ legjobb pszichológusai sem, elhajtotta őket, ezért engem hívtak hozzá, hogy beszéljek vele. Kettesben ültünk a kanapén, MB tördelte a kezét, arcán kétségbeesés. Gyengéden a vállára tettem a kezemet, belenéztem a szemébe, és azt mondtam neki, hogy Michael, az a baj, hogy túl sokat dolgozol, vegyél vissza a tempóból, oké?, és miután ilyen bölcsen szólottam, eleredtek MB könnyei, bólogatott, hogy igazam van, és csak sírt, csak sírt a vállamon. A sírástól megkönnyebbült,  rögtön visszatalált hozzá az életkedve. Kézcsókkal köszönte meg a segítségemet. Határozottan úgy érzem, van helyem a lélekkurkász pályán.

P.S.: Meglepő fordulatként nem a srácoktól rakok be zenét ide a végére, hanem az egyik legkedvencebb magyar együttesemtől. 2013-ban már én is ott leszek a koncerten, fiúk. Tessék, Magna Cum Laude.



2012. január 2., hétfő

Nem nyertünk

Dechuszonnégyig úgy véltük ő, aki férfimmel, nem is olyan nagy dolog máskor karácsonyozni, és ha kigyógyulok az ágyban kómázós betegségből, rögtön feldíszítjük a fenyőfát és csapunk egy kis ajándékozást, hadd csillogjon a gyerek szeme is. Teljes értékű karácsonyt varázsolunk egy másik napra, mert minden csak rajtunk múlik, ebben akartunk hinni, és dechuszonnégyig talán még elhittük, hogy lehetséges. Nagyjából egy hétig kizárólag fekve bírtam létezni, de ez a fekvés sem tévézésről, olvasásról, lustálkodásról szólt, hanem beájulós alvásról, hidegrázásról, hőemelkedésről (37.7-re nem szedtem semmit, 38-tól kellett volna antibiotikum a baba miatt), hányingerről ésatöbbiről. Amíg próbáltam kiheverni a brutálvírust, ő, aki férfim gondoskodott a kiskorúról (a szoptatáshoz és az altatáshoz összekapartam magam), rólam, és minden olyasmiről, ami házimunka, úgyhogy holnap hullafáradtan megy dolgozni. Talán sikerül pihennie a munkahelyén, bár nem túl sanszos, hogy díjazni fogják, ha pl. kispárnának használja a klaviatúrát. Végtelenül büszke vagyok rá, és elmondhatatlanul szeretem.
Ő, aki férfim valahogy szerzett egy műfenyőt karácsony délelőttjén (élő fenyőt már sehol sem árultak). Nálam a műfenyő láttán dőlt el, hogy idén nem karácsonyozunk, mert képtelen vagyok feldíszíteni egy műfenyőt, és nem csak a fenyő lenne mű, hanem minden más is. Elmúlt a varázslat lehetősége. Ő, aki férfim sem volt éppen a legjobb hangulatában, összebújva vigasztaltuk egymást, hogy ez van, most így alakult, majd jövőre. Nem gondoltam, hogy ennyire mélyen gyökereznek bennünk azok a kis szokásaink, amelyeket az elmúlt évek karácsonyai alatt csiszoltunk ki. Az év legszomorúbb napja volt dechuszonnégy, mindkettőnknek borzasztóan hiányoztak a karácsonyfa fényei, a fenyő- és süteményillat, az ünnepi fogásaink, még a karácsonyi énekek is. Senki nem tudott feljönni hozzánk, senkihez nem tudtunk elmenni. Januárban bepótoljuk a családi ajándékozásokat, de az már nem ugyanaz. Andrist meglepjük valamivel a magunk örömére, egymást meg semmivel sem, és ez így a jó. Ilyen előzmények után erősen reméltem, hogy legalább a szilveszter összejön dorwéknál. Ugyan a gyerekek miatt egyelőre minimálprogram (kölyökpezsgős koccintás és hazaérés fürdetésre), de akkor is, pár órát együtt tudtunk tölteni.
Nyilván soha ne legyen nagyobb bajunk a karácsony elmaradásánál, én mégis arra vágyom, hogy idén úgy ünnepeljük meg, ahogy szeretnénk, ahogy mindig is szerettük volna. És már két gyerekkel.
Eszkábálok majd éves összefoglalót (rémlik, hogy a kétezertíz is lemaradt), de nektek itt és most szeretnék mindenféle jóval teli 2012-es évet kívánni. A családom nevében is köszönöm a szimpátiát-szeretetet, a 'csak úgy' küldött ajándékokat, a tanácsokat, a játékokat, a történeteket, a leveleket, a hozzászólásokat, szóval, mindent, amit tőletek kaptunk ebben az évben is. Örülök, ha tudtam/tudtuk viszonozni.