2011. december 3., szombat

Könyvesblog

Csináltam magamnak egy listát azokról a könyvekről, amelyekről nem írtam itt egyetlen mukkot sem, és meglepődtem, mert darabra és oldalszámra is elég helyes a lista ahhoz képest, hogy a hetven százalékukat a vécén olvastam ötsoronként-kétoldalanként - és nem azért, mert felfázás vagy hasmenés miatt a fél életemet ott töltöttem. A gyorsolvasás kisgyerekes anyaként kifejezetten hasznos tudomány.
Fulghum két könyvét újraolvastam, mert egyszerűen megunhatatlan ez az ember. Imádom a stílusát, a humorát, az életfelfogását. Nyilván nem mernék megmukkanni a társaságában, csak megilletődötten bólogatnék. A könyveiben szinte minden oldalról süt a rá jellemző emberség. A bölcsességeit hétköznapi történetekbe csomagolja, élvezet kibontogatni ezeket.  A Már lángolt, amikor ráfeküdtem és a Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes c. könyve olyan, hogy bárhol felcsapom, mindig találok valami vicceset, optimistát, elgondolkodtatót. Néhány évvel ezelőtt K.-tól tudtam meg két pattanás kinyomása között, hogy létezik Fulghum, cserébe elárultam neki, hogy Joanne Harris is létezik.
Ranschburg Szülők könyvét is olvastam korábban, de most konkrét dolgokra szerettem volna választ kapni. Más mondatokra esik a hangsúly, mint terhesen (és két év múlva is megint másra fókuszálok majd), a lényeg azonban változatlan: remek mankó a gyereknevelés rögös útján járva.
Még valamikor az év elején megtudtam, hogy sok-sok istennő lakozik bennem, köszi szépen, Jean Shinoda Bolen, örök hála! Ez a klasszikus női szerepekről szóló könyv, a Bennünk élő istennők nagyon lekötött. A női szerepek és a görög mitológia főbb istennőinek összekapcsolása zseniális ötlet, a nők rengeteg segítséget kapnak a szerzőtől saját, valószínűleg több istennő által uralt típusuk meghatározásához, személyiségük negatív és pozitív pontjainak azonosításához.
Müller Péter Örömkönyve számomra sokkal bensőségesebb volt, mint a Szeretetkönyv anno, ez utóbbit abba is hagytam, nem találtunk utat egymáshoz. Szerettem az Örömkönyv emberekről-érzésekről mesélő történeteit, egyedül az angyalokról szóló részt olvastam felületesen, ezzel a témával semmit sem tudok kezdeni, ez már olyan mélység az ezotériában, amibe képtelen vagyok lemerülni. 
Olvastam vicces könyveket is ám. Vicki Iovine állandóan röhögtetett, mert a Barátnőim az anyaság első évéről röhögtetős könyv. Tök jó, hogy amikor úgy éreztem, elfáradtam az anyaságban, jött Vicki és röhögcséltem egy jót... és utána sokkal könnyebb volt visszaszállni az éppen aktuális mókuskerékbe. Megkönnyebbültem. Pontosan azért, mert ő le meri írni azt, amit én mindig is vállaltam, de sokan csúnyán néztek rám emiatt, hogy az anyaság nem minden pillanata lélekemelő és csodálatos, és nyugodtan érezhetem magam szarul attól, ha őrült fogzás miatt két hónapon keresztül napi hat óra alvás jut meggyötört szervezetemnek - óránkénti megszakításokkal. A népszerű kismama-anya magazinokban ilyesmiről max. az olvasói levelekből vagy a terhesnaplókból lehet valami ködös képet alkotni. Tavaly terhesen olvastam Vicki első könyvét, a Barátnőim a terhességről-t, az még viccesebb, mint az anyás. Örülnék, ha kiderülne, Vicki a legújabb könyvét a testvérproblémáról írja, azonnal megvenném. Kismamák! Kisgyerekes anyák! Olvassátok Vickit! És ne felejtsétek el: Egyszer minden szar elmúlik!
Vicces dolgokat írt Libby Purves is, a Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? olvasása közben egyrészt felröhögtem itt-ott, másrészt megállapítottam, hogy nem fenyeget az a veszély, hogy tökéletes anya leszek, úgyhogy minden a tervem szerint halad eddig. Libby nem olyan szórakoztató, mint Vicki, viszont hasznos gyakorlati tippeket ad, többet is ki szeretnék próbálni.
A Felnőtteknek írtam történeteiről elsőre az jut eszembe, hogy nem lehet nem szeretni Janikovszky Éva finom humorát. J. É. szórakoztató, melegszívű, bájos, elegáns. Egyfajta időutazásra invitál, pl. a nyolcvanas évekbe, és érdemes csatlakozni. Remek lehet a Schütz Ila-féle hangoskönyv.  
Na, Vavyan Fable Habospitéje az egyik csalódásom ebben az évben, és tudom, hogy ezért felkerülök a rajongók feketelistájára. A nyelvezet és a stílus zseniális, mint mindig, a sztori azonban gyengécske, a Halkirálynő és a Vis Major sorozat szereplőinek összeengedése sem sült el jól. A régi regényeket imádom újraolvasni, arra várok, hogy Fable megint úúúgy írjon. 
A másik csalódásom a Kis kiruccanás Gavaldától, egyszerűen azért, mert néhány oldalba belesűrített egy 300 oldalas regényt, és tudom én, hogy a sorok mögött/alatt/között ott lapulnak a szerző által kimondatlan, ámde jól dekódolható Fontos Dolgok (ebben Anna Gavalda szuper), csak hát olyan vagyok, hogy Gavalda írjon szépen hosszan, ne ilyen kurta kivonatokkal bökje ki a szemem világát.
Hornby sem igazán hengerelt le a Betoncsókkal, egyetlen giganagy csavarban reménykedve rágtam át magam az oldalakon, de feleslegesen, szerintem Nick sem tudja igazán, mit is akart ezzel a könyvvel.
Érdekes étel- és életrecepteket gyűjtött össze Popper a Mi az élet étterme? c. könyvében. Nincs szigorú rendbe vágva a téma, ami éppen eszébe jut a mesternek, azt osztja meg az olvasóval - meghagyva neki a választás és a válaszadás lehetőségét. Szokatlan forma, szokatlan tartalom. 
A Hazaviszlek, jó? is könyvtári könyv volt, késedelmi díjat kellett rá fizetnem, mert pont nyaraltunk, és azon bosszankodtam, hogy a kicsengetett pénzből megvehettem volna a Hazaviszlek, jó? felét. Tóth Krisztinát a Nők Lapjából ismerem, ahogy Grecsó Krisztiánt is. Egy-két évig hetente megvettem az újságot, de aztán valahogy elteltem a tartalommal és a stílussal. Először mindig Vekerdy cikkét olvastam el, utána jött Grecsó vagy Tóth Kriszta, ha írtak az adott számba. Tóth Krisztina csodálatos tehetségű író, kis egyszerű sztorikat súlyos mondanivalóval tölt meg, és klassz a humora.
A könyvlistámban valószínűleg Kerstin Gier a kakukktojás. Véletlenül belebotlottam a bookline-on a Halálom után felbontandó címet viselő regényébe és felpiszkálta a kíváncsiságomat. (A borító nagyon gagyi, igen.) Egyszer elolvasható nőcis-szinglis sztori, könnyed, szórakoztató, kikapcsolódásnak remek, szóval, nem egy Háború és béke - szerencsére. Még a filmet is megnézném, ha valaki megcsinálná. (Valaki esetleg... ?)
Gary Chapman igazán figyelmes szerző: A Segítség, szülők lettünk! vékonyka könyv pontosan azért, mert a kisgyerekes szülői lét nem igazán könyvbarát állapot. Jó dolgokat mond Chapman és még csak nem is a szeretetnyelves könyvéből ollózott bele részeket. Ha nem húzott volna minden témára istenes és egyházas mezt, semmi nem zavart volna olvasás közben. Furcsának tartom, ha egy könyv a házassági papírral és a vallással rendelkező családokról ír. És mi, a többiek...? Azért még van jogunk az élethez és nevelhetünk ügyesen gyereket? 
A Szállj le a döglött lóról! klasszik önsegélyező könyv. Judith Sills a szükségesnél hosszabban és bonyolultabban mutatja be azokat az érzelmi-értelmi és fizikai kényelmességből fakadó csapdás helyzeteket, amelyekbe rengeteg ember beleragad, mert azt szokta meg, mert az az ismert. Úgy száz oldalt lehúztam volna a könyvből, de ha valaki szeretne kimoccanni a megunt/megutált komfortzónájából, csak nem tudja, merre induljon el, a lényeget így is simán kihámozza.
A Mesterkurzus hazugságot, önámítást és érdeket kiveséző kötetéből végül nem olvastam pár oldalnál többet, mert nem kötött le, és mert rájöttem, mióta itthon vagyok, nem akarok negatív mindenféléket beengedni az életembe.Könyv szintjén sem.

Az egyik legjobb dolog, ami az emberrel történhet, hogy könyvet kap karácsonyra. Mazsolázzatok, hátha kincsre bukkantok.

11 hozzászólás:

roza írta...

Hű.,köszi ezeket a könyveket,már látom,ennek nagy része érdekelni fog :)

Vera írta...

Tóth Krisztinától ajánlom a Pixelt, ha még nem olvastad, nekem az a legszebb könyve. :)

orsi írta...

Nahát, ez az! Ezzel a rikkanással találtam meg, amit kerestem. Köszönöm szépen!

Orsolya írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Orsi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Orsi írta...

Joanne Harristől a Szent Bolondok: IMÁÁÁDOM! Most a Kékszeműfiú van soron (hát... vannak fenntartásaim!) és az Urak és játékosok is szépen várja a sorát :) Az összes többi könyvét (a szakácskönyvek kivételével) már kiolvastam.
Tracy Chevalier könyveit még nem próbáltad? Nekem a Leány gyöngy fülbevalóval volt az első, de az Ártatlanok a kedvencem.

csibike írta...

Orsi: A fülbevalósat olvastam, tetszett, úgyhogy nem kizárt, olvasok még tőle :) Ha megvan a könyvtárban az Ártatlanok, kiveszem.
(Miért töröltél kétszer is? Döglődött a blogspot?)

orsi: Melyik az? :) (Ha nem titok.)

Vera: Még nem olvastam, csak a Hazaviszlek, jó? volt bent a könyvtárban :)
(A hétvégén írok neked :))

roza: Remélem, semmit nem hagytam ki :)

Orsi írta...

Csibike!
Nem döglődött, szimplán csak béna vagyok! :DDD
(Zöld karkötős vagyok, csak hogy tudd és be tudj azonosítani! És ez nem fenyegetés! :))))

csibike írta...

Tudom, melyik Orsi vagy, és kész minden, csak még mélt kell írnom neked :)

orsi írta...

Kérlek szépen az egyik könyv: Vicki Iovine: Barátnőim a terhességről. A másik: Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák. A könyvespolcok között barangolva akadtam rájuk pár hónapja, csak nem jegyeztem meg a címeket. És lőn a blogbejegyzés! :) Kicsit lazítanék Cole&Cole - Fejlődéslélektanja után.

csibike írta...

Vicki könyvén sokat röhögtem, nagyon jó könyv :) És a másik is jó választás.