2011. március 31., csütörtök

Sokadik gyerekkoromat élem

Megmozgatta a fantáziámat a süthető gyurma, több színből kevertem ki például ezeket:


Hamarosan nászra lépnek némi gyönggyel. (Most mindenki a körmét rágja az izgatottságtól, ugye? Főleg a hímnemű olvasók.) Gigagyurmákért és élénkebb színekért katt a képre.

2011. március 26., szombat

A váratlan vendégekkel vigyázni kell

Eredetileg arról volt szó, hogy felugrik hozzánk az egyik sógornőm a csípőig-hasfalig érő generáció fiatalabbik tagjával és odaadja a fiamnak szánt állatos babaszintetizátort vagy mit, és ez így is történt, meg beszélgettünk is, utána viszont azon kaptam magunkat, hogy az előszobában azt nézegeti a három felnőtt és a két gyerek, hogy ki tudja a nyelvét cső alakúra összepöndöríteni. 

2011. március 23., szerda

Leltár

Ott A baba első éve, Csernustól a Ki nevel a végén?, aztán A csillagok gyermekei, Müller Péter Örömkönyve, aztán Fulghum egyik gyűjteménye, a Már lángolt, amikor ráfeküdtem, ott a januári Marie Claire Wolf Kati mosolyával a címlapon, és a Szoptatás, meg A divatos gyöngyékszerek.

Kész tudásbázis a vécém.

2011. március 20., vasárnap

Ranschburg

Látszik rajta, hogy kiegyensúlyozott baba, ezt mondta eddig a fiamról minden ismerős és ismeretlen, és ilyenkor csak mosolyogva bólogatok, hogy igen, tényleg az, és nem kezdem el sorolni, miért, mert az emberek erre általában nem kíváncsiak, elintézik annyival, hogy szerencsés vagyok. Ja, persze, a szerencsén múlik, odafent a Nagy Manitu vagy a sok kicsi megpörgeti a szerencsekereket és iksz 'jó gyerek'-et kap, ipszilon meg 'rossz gyerek'-et. Mert ez ilyen egyszerű, mi?
Itt és most Ranschburgról szeretnék mondani valamit, ezért tegyük félre azt, hogy a gyerek kiegyensúlyozottsághoz kellek én és kell a személyiségem, kell ő, aki férfim és a személyisége, kell a majd' négy és fél éves kapcsolatunk, kell a terhességem - maradjunk Ranschburgnál. Szóval, a gyerek kiegyensúlyozottságához kell Ranschburg is, nekem ő az egyik mankóm, ha éppen bicegek. Írtam a nyáron, hogy elég jó anyja szeretnék lenni a gyerekeimnek, ez a célom. A tökéletesség hülyeség. Sokat olvasok és sokat tanulok, hogy elérjem a célomat, és sokat nyüstölöm magamat, mert az önismeret borzasztó fontos, és az is klassz, hogy amikor pszichológiai könyveket olvasok, magamról is tanulok. Ranschburg az egyik Mesterem, évek óta tanít. Azt hiszem, jó tanítványnak tartana, bár néha belekötök a Mesterbe, mert önfejű vagyok és kritikus, meg hát mégiscsak a saját gyerekemről van szó, tessék nekem megengedni, hogy adott esetben én tudjam jobban, mi kell neki. A keret azonban Ranschburg és a többi Mester. A Félelem, harag, agresszió volt az első könyvem tőle, még az egyetemen olvastam. Fogalmam sincs, azóta hány könyvében, tanulmányában, cikkében bukkantam olyan gondolatokra, amelyek megegyeznek a gyereknevelésről alkotott elképzeléseimmel. Ranschburgban az a jó, hogy látott közelről gyereket, valóban tudja, milyenek ők. Ezt például számos középiskolai tankönyv szerzője nem mondhatja el magáról, mégis elég bátrak ahhoz, hogy könyvet írjanak a gyerekeknek. Nyilván nem olyan egyszerű a dolog, hogy olvass Ranschburgot és kiegyensúlyozott gyereked lesz, hiszen több tényező is befolyásolja a gyereknevelést, ugyanakkor rengeteget segít - ha hagyod. Természetesen néha nehéz úgy gyereket nevelni, ahogy Ranschburg szeretné, de ha hullafáradt vagyok és a gyerek aktuálisan épp az akaratát szeretné érvényesíteni, azért megpróbálom türelmesen kezelni a helyzetet és mosolyogva mondani, hogy azanyádúristenit, kisfiam. A gyerekem nem az ellenségem.
Ranschburg az egyik olyan ember, akit ismeretlenül is nagyon tisztelek. Hiteles és bölcs. Mindig azt gondoltam róla, hogy biztos csodálatos szülő, mert tudja, mi miért történik a gyerekben, és ilyen hatalmas tudás birtokában könnyedén megoldja a legnehezebb nevelési kérdéseket is. Nem tudom, így van-e. Így volt-e. Becsülöm benne, hogy végtelenül szerényen élte meg a ranschburgságot. Tette a dolgát.  És nagyon szerette a gyerekeket.
Hiányozni fogsz, Mester.    

2011. március 18., péntek

Lehet, hogy elrontottam, de még nem vagyok benne biztos

Szemeztem egy ideje ezzel a hálós fűzési technikával, csak nem tudtam róla, hogy felzabálja a türkizkék magnezit gyöngyeimet, így a tervezett karkötő tizedénél megálltam és bogyókat gyártottam az utolsó gyöngyökből, hogy kivágjam magam a kínos helyzetből:


Nem az én játékos-elegáns stílusom, ehhez a karkötőhöz másfajta kisugárzás kell, hogy valóban jól mutasson a csuklón. Talán lebontom pár hét múlva, fűzök még négy-öt bogyót és nyakláncot csinálok belőle. Most még örülök neki egy kicsit, nem bántom, meg amúgy is, minden elbénázott karkötőnek joga van élni néhány napot.   

P.S.: Katt rá, úgy látszik a barna erezet a türkiz gyöngyökön.

2011. március 15., kedd

S. M., ne lopd el a bejegyzéseimet...

Évek óta figyelsz és kutakodsz a blogjaimban, szirupos kommentben is előfordultál itt-ott. Csak tippelni tudok, miért ez a nagy érdeklődés. Az én tollam szebben csillog, mint a tiéd? 
A facebookon is úgy van, hogy összeérnek a szálak, és hiába nem vagyok tag, előbb-utóbb kiderül, ha saját dolgaidként adod el a csibike blogok bejegyzéseit. Mutatok egy példát, tessék:


Sajátodénak érzed a szövegemet, gondolatomat, poénomat? Boldog vagy, ha mások engem lájkolnak?  
Az ő, aki férfim kifejezésemet már évekkel ezelőtt használtad iwiwen. Tudod, ha valaki nagyon szeret valakit, képes megnevezni a saját nyelvén, de jó, legyen, erre még ráhúzom azt a kategóriát, hogy megtetszett. A bejegyzéseimet, a bejegyzéseimből kiemelt kifejezéseket azonban úgy teszed közzé a facebookon, mintha te írtad volna őket. Ez lopás. Hagyd abba. Nincs értelme másnak mutatni magad, mint aki vagy, mert hazudsz magadnak is és a végén még el is hiszed a hazugságaidat.

2011. március 14., hétfő

Paradicsomprojekt, 1. rész

Elszánt vagyok. Idén saját paradicsomot fogok enni. (A legrosszabb esetben anyuék saját paradicsomát vagy a piaci zöldséges saját paradicsomát.) Régi projektötletem a vadkenderparadicsomtermesztés, egyelőre az erkélyen szándékozom debütálni, mint paradicsommágus, aztán kilenc év múlva a kertemben. A paradicsommágia egyik fontos alkatrészében, a furfangban nincs hiány: Nem akartam megint kiszúrni magammal, ezért nagyon ravaszul olyan magokat választottam, amelyeket márciusban kell elvetni. Kétszer is megnéztem a tasakot. És rengeteg jó hírem van magamnak: 1) Még tizenhat napig március lesz. 2) Vettem műanyag poharat. 3) Tavalyról maradt virágföldem. 4) Hála a növekedés isteneinek, a gyerekem idén még nem fog felérni a balkonládákhoz. Optimista vagyok.

2011. március 12., szombat

Stahlpéntek és stahlszombat

Igen, adtam egy újabb esélyt Stahl Jucinak, mert anya vagyok, és aki anya, az ne válogasson, ha saccperkábé tizenöt-húsz perc alatt előkészíthető kajákra bukkan az egyik Stahl-könyvben. Persze motoszkált bennem valamiféle rossz érzés a "Gyors szárnyas ételek" cím láttán, arra gondoltam, csak nehogy ez is olyan legyen, mint a "Lassan Gyorsan, valami finomat!" c. receptgyűjtemény: a próbafogás mindennel együtt másfél óra alatt készült el - végül is, kinek mi a gyors, ugyebár. Anyaként sem adtam lejjebb az igényeimből, bevallom őszintén, szeretnék naponta egyszer meleg ételt enni. Most már. A hét minden egyes napján. Ebédre vagy vacsorára, mindegy, és az sem fontos, hogy a megterített asztalnál vagy tálcáról a fiam mellett ülve a habtapin. 
A Gyszé-ből két receptet választottam ki, jól hangzik, hogy falusias sült csirkecomb és mustáros-hagymás csirke, nem? Ránézésre percek alatt összedobható, bár Jucinál soha nem lehet tudni, meg aztán van olyan is, hogy nyomdahiba, esetleg lehagyták a recept felét, csak nem tűnt fel. Ha egyedül vagyok a gyerekkel, tizenöt-húsz percet tudok szánni a főzőcskére, de ezt is úgy, hogy az említett gyereket ezalatt legalább ötször vissza kell ügyeskedni a habtapira, hogy ne a hideg konyhakövön tolasson, legalább négyszer oda kell adni neki a habtapi legtávolabbi sarkába dobott játékát, mert azt hiszi, hogy most gyerek eldobja-anyja visszahozza játékot játszunk és ezért nagyon lelkesen dobál, és legalább tízszer azt kell neki mondani, hogy kukucs!, mert ha nem a játékait hajigálja, kukucsolósat játszik a fejére húzott mindenfélével, és legalább ötször el kell neki magyarázni, hogy engedd el anyád lábát, husikám, különben megbotlik és beleesik a serpenyőbe
A pénteki falusias sült csirkecombnál nem igazán viselték szívükön a sorsomat a konyhatündérek istenei, például nem tudtam egy lendületből beleszúrni a csirkecombokba a fokhagymatüskéket, a gyerek miatt félpercenként kezet kellett mosnom, ezért mire visszaértem a húshoz, mindig eltűnt a fokhagymák segge alá vágott nyílás. Azért valahogy csak teleszurkáltam a combokat, és közben arra is szántam időt, hogy balomban a csirkecombbal, jobbomban a fokhagymával néhányszor odaforduljak a gyerekhez, hogy kukucs! Libazsír nem volt itthon, de a csirkecombok nem reklamáltak a kacsazsír miatt, ezúton is ezer köszönet érte. A boltban elég furán nézett rám néhány ember, amikor a hordozókendőbe kötött gyerekkel elhagytam a helyiséget - meg a kezemben lóbált borosüveggel. Bíztam abban, hogy nincs alkeszfejem, nem álltam le mentegetőzni, hogy nem inni fogom a bort, hanem főzni. Az egy marék friss kakukkfüvet elfelejtettem, nem tudtam, honnan szakítsam le hirtelen. Pénteken és szombaton is a sütőben sültek meg a combok, így a pucolás, mosás, fűszerezés és agyagedénybe rámolás után annyi volt a feladatom, hogy beállítsam a sütő óráját, iksz perc után lekapjam a fóliát az edényről, illetve drukkoljak, hogy ne altatás közben / után kezdjen el hangosan pittyegni az óra, hogy elkészült a kaja. 
A mustáros-hagymás csirkénél már jobb pozícióból indultam: ő, aki férfim gyerekezett, amíg én a konyhában rekordsebességgel összeállítottam a vacsorára szánt cuccot. Gyorsan kész ez is, ha sietek, még gyorsabban. A maradék borba magos dijoni mustárt kevertem és ezzel a löttyel öntöttem fel a csirkecombokat. A hagymakarikáknál nem volt türelmem kivárni az aranybarnára sülést, mert a gyerek jelezte, hogy álmos, ergo eljött a fürdés ideje. Itt a petrezselymet hagytam le, de anyaként egyelőre a dekorkészletet bánom a legkevésbé, enélkül is finom, és a külcsín sem rossz:     


Kicsit sápadt, de nem tehetünk mindenbe paprikát, nem igaz? Elégedett vagyok mindkét recepttel, Juci kap két izmos piros pontot.

2011. március 9., szerda

Most vettem észre, hogy szimbólumok között élek

Ő, aki férfimmel erről a filmről beszélgettünk az előbb és egyelőre nem tudok elaludni, holott nem láttam, csak magát a kísérletet ismerem pszichológiából, és soha nem is fogom megnézni, ha mégis, eltakart szemmel és füllel, mert puding vagyok az ilyesmihez. Az erőszak minden formája felborzolja az idegrendszeremet, úgyhogy ebben a posztban békés, agysejtnyugtató témáról fogok értekezni, remélem, mire a végére érek, zencsirkeként bújok ágyba.
Úgy egy hete feltűnt, hogy jé, csigavonal van az új ágyneműn. Már a következő pillanatban elfelejtettem a csigavonalas ágyneműt, nem tudom, miért csodálkoztam rá, a virágmintás huzat nem váltott ki belőlem semmiféle érzelmet, ki érti ezt. Utána a lakás több pontján is csigavonalas eztmegazt azonosítottam be teljesen véletlenül, megakadt a szemem a csigavonalakon. Biztos olyan front van pont felettem, ami érzékennyé tesz a csigavonalra, ugyanis egy-két dolog évek óta velem él, mégsem vettem észre a csigavonalas díszítést. Na, megmutatom, miről beszélek, mert ilyen olvasóbarát blogger vagyok ennyi év után is:


A gyertyatartót legalább nyolc évvel ezelőtt kaptam és amíg nem támadt rám ez a csigavonalas fogékonyság, nem is érzékeltem, hogy az a fémrész csigavonal. Ha valaki megkérdezte volna az elmúlt nyolc évben, hogy  te, csibi, milyen ábra díszíti a gyertyatartót, csak annyit tudtam volna mondani, hogy valamiféle szellős megoldásról van szó, konkrétan meg passz. Fura, hogy így hozzá lehet szokni tárgyakhoz. Tudom, hogy ő a fekete gyertyatartóm, fém és nehéz, de a pontos milyenségéről fogalmam sincs.
A következő kép A zuhanyfüggöny - Részlet címet viseli, talán jobban látszik, ha felkapcsolom a villanyt fotózásnál. Mindegy, képzeljétek el a krémszínű alapra rajzolt fehér csigavonalat. Ezt három-négy éve birtokoljuk. Itt azért biztos voltam a csigavonalakban, abban is, hogy fehérek, mert egyszer textilfestékkel vörösesbarnára akartam színezni, úgy jobban passzolt volna az akkori fürdőszobánkhoz. Lelkesen megvettem a festéket, a mázolástól egyedül az tartott vissza, hogy ötmillió csigavonal található a zuhanyfüggönyön, és mint látjuk, három-négy év alatt nem bírtam elég lelkierőt gyűjteni az átfestéshez, igaz, azóta elköltöztünk és a megörökölt fürdőszobadizájnhoz jobban illik ez a kiszerelés.
A harmadik kép önmagáért beszél. Föld jegyűként telepakoltam a lakást fatárggyal, kővel, csigával, kagylóval, növénnyel, hánccsal és mindenféle természetes anyaggal, a bútorok többsége fa, és mázli, hogy ő, aki férfim is Föld jegy, így nem hajt el a világ végére a hátam közepébe szúrt fatárggyal, kővel, csigával, kagylóval, növénnyel, hánccsal és mindenféle természetes anyaggal, helyette elnézően bólint, ha újabb növényt csempészek az otthonunkba, azt olvasom ki a szeméből, hogy igen, menthetetlen, de szeretem. Természetesen meg tudom indokolni akár A4-es lapterjedelemben is, hogy minek kell nekem újabb öt zacskó kavics az Ikeából.
Az őzbarna dekorgumira saját mintát festettem sárga akrilfestékkel, többek között ez a krikszkraksz szakadt ki belőlem. Ilyen kis bizbaszokkal díszítettem az étkező tükrét egy éve, aztán abbahagytam, mert elbizonytalanodtam, hogy tényleg akarom-e én ezt így vagy sem. Még nem döntöttem el, de most már eléggé zavar, hogy csak félig dekoráltam ki a tükröt, idén biztos kezdek vele valamit. Mondjuk, leszedem a cuccot.
A zöld ágynemű csigavonaláról már esett szó, ugorjunk a következő képre. A gyerek plüssoroszlánjának a lábán leledzik ez a zörgő nemtudommicsoda. A másik kép rózsaszín élőlénye nekem kukac, de most nézem, hogy kukacnak hosszú, legyen inkább giliszta. Ikeás matrica, ez jelenleg a pelenkázóra applikált szemetes oldalán figyel. A két ív matricából megmaradt néhány, gondoltam, szegény szemetes olyan unalmas fehéren, feldobom egy kis rózsaszín kukaccal gilisztával. Az utolsó képen a vacsorámat örökítettem meg.
Ennyi csigavonal volt ma a lakásban. A kakaóscsigát szándékosan vettem meg, ezt elismerem, a többi csigavonalas dolog azonban úgy került a lakásba, illetve úgy született, hogy nem tudatosodott bennem a csigavonal léte. Ezo Teri énem rögtön lecsapott az összecsengésekre és megkérte az egyik barátnőjét, hogy kutassa át a netet és ha csigavonalas információmorzsákra bukkan, szóljon. (E.T. énemnek általában nincs ideje gép elé ülni és keresgélni, nekem sincs.) A net azt mondja, hogy a csigavonal örvénylést, termékenységet, életerőt és gyógyító energiát, valamint teljességre törekvést jelent, de mond olyat is, hogy a lélek szimbóluma, egyfajta belső utazásra utal, a lélekhez vezető útra. A növekedés, a kibontakozás képe. Ebből egyedül az örvénylést nem értem, a többi igaz rám. Azt nem vettem észre, hogy örvénylek, de szóljatok, ha nektek feltűnt.

2011. március 2., szerda

Tudom, hogy valójában csak két-három ember nézi...

... a VV4-et, és a nagy semmiért adják le a tévében, és mindenki kizárólag azért van képben, hogy ki kicsoda A Villában és kivel mi történik, mert a boltban hallotta, hogy az eladók VV ikszről és VV ipszilonról beszélgettek, vagy az anyja testvérének a barátnőjének a volt osztálytársának az ismerőse látott egyetlen részt, vagy az újságosbódé mellett elhaladva pont elkapott egy Blikk címlapot. Nem akartam nézni, mert nem vagyok nagy tévés, viszont többször ott ragadtam két híradó között és megrezzent bennem a pszichológus véna és kíváncsi lettem, hogyan alakulnak az emberi dolgok. Jól ellazít egy valóvilágos hatvan perc, igazi agymosás, bár gyakran elborzadok a látottakon-hallottakon, meg olyan nem ismert szavakat tanulok, mint stuffolni, csapasd, savaz. Megjegyzem, bevezetném azt a szabályt, hogy aki tesózik, azt rögtön csapják homlokon egy villapéklapáttal. Na, mindegy, a lényeg az, hogy ha valaki mégis nézi a műsort, mondja már meg nekem, légyszi, mitől olyan jó arc az Alekosz nevű villaegyed? Szeretném megérteni a jelenséget. Nem látok benne semmi pozitívumot. Pasiként nulla, azt gondolom, értelmi és érzelmi intelligenciája nincs, soha nem is volt és soha nem is lesz. Körmondatokkal és hangzatos szavakkal operál, féltékeny és rosszindulatú, a nőkön egyedül a lyukakat becsüli, az egójától alig fér ki az ajtón, humora nincs. Ez a nyerő manapság? A Nép Hőse vagy mi?