2010. december 31., péntek

Szilveszter margójára

Remélem, kifolyik a szeme és leszakad a karja és szétég a lába azoknak, akiknek a petárdái miatt nem tud aludni a kisfiam. Alvás helyett sír.

Gyorsan csak annyit....

... hogy boldog új évet kívánok nektek, legyen benne mindenféle jó, amit akartok (teszem azt, olyan sz betűs dolgok, hogy szeretet, szerelem, szex, szegészség, szöröm, sznevetés, szpénz), és egyébként mindjárt kezdődik a Nyúl éve, gondolom, ennek a hírnek most borzasztóan örültök.

2010. december 27., hétfő

Huszonhat helyett a kedvenc karácsonyi ajándékomról

Abban is volt valami jó, hogy a huszonhatra várt családtagok nem érkeztek meg (egyik felének nincs téli gumija és vidéken nagyonhó-nagyonjég borít mindent, főleg az utakat, a másik fele lebetegedett): senki előtt sem kellett takargatni a kialvatlan fejünket, a gyerek meg szerencsére úgy működik, hogy maximálisan elfogult, zombinak is szereti a szüleit. Két órára bírtam ledőlni, ő, aki férfim azonban másfél napon keresztül nem aludt, talán a front miatt, egyelőre őt kiáltottuk ki bűnösnek. Az esztétikát leszámítva ő, aki férfimnél nem olyan nagy gond az alváshiány (bár nekem gyűrötten is nagyon tetszik), én viszont megszenvedtem a két órát, mert most már négyet-hatot kell aludnom ahhoz, hogy jól bírjam az energiabomba gyerekünk egész napos iramát. Ha ideérnek a vendégek, kókusztekerccsel és bejglivel tuningolom magam, ezek hiányában maradt a kókadozás a sarj és a kacsasült felett. 
Bár még nincs vége a karácsonyi szezonnak (holnap van egy menet, aztán valamikor pótkarácsony, ha elolvadt a nagyonhó-nagyonjég és tökegészséges mindenki), már most tudom, idén mi a kedvenc ajándékom. Tádááám, ez:

 
A kategória tavalyi győztese miatt gyanús lehet, hogy ő, aki férfim biztosra akar menni a macskákkal, a helyzet azonban az, hogy Rosina Wachtmeister macskákat fest, és ha cuki gülüszemű csigákat festene és azokkal szimpatizálnék, akkor ő, aki férfimtől cukigülüszeműcsigás valamit kaptam volna. Porcelánmacskák, szép erős színük van élőben és nagyon meghatottak, Andris pedig remekül időzítette és helyezte a hányást, pont elkerülte a macskákat (azt is mondhatnám, hogy a testemmel védtem őket). Eredetileg nem akartuk megajándékozni egymást, merthogy a gyerek a mi ajándékunk, kap egy kis csomagolópapírt és masnit és berakjuk a fa alá, de aztán úgy döntöttünk, hogy Andris októberben született (mármint ezt nem szavaztuk meg, ez tény, ott voltunk mindketten), a karácsony meg decemberi ünnep, igazán megérdemlünk egy kis meglepetést. Így lett nekem a fenti cicapáros, és tudom, hogy az a gyengeség jele, ha ragaszkodom tárgyakhoz, de én bizonyos esetekben nagyon szeretek gyenge lenni.   

2010. december 25., szombat

Huszonnégy és huszonöt

"Dechuszonnégy a mi napunk, ő, aki férfimé és az enyém, ez olyan szent és sérthetetlen dolog, a család összes többi részével a következő két napon ünnepelünk. Az ünnepi tervünk mindig nagyívű, ezt meg azt sütünk-főzünk, a valóságban azonban csak a minimum programig jutunk el, mert állandóan egymásba gabalyodunk - komolyan vesszük a szeretet ünnepét, na. Mivel ez a forgatókönyv annyira klassz, meg is beszéltük, hogyha gyerekeink lesznek, előző este lepasszoljuk őket a nagyszülőkhöz és csak dechuszonnegyedikén este jöhetnek haza az ünnepi vacsorára meg az ajándékozásra, mi meg továbbra is szokásunk szerint szer készülhetünk a karácsonyra, hehe. Azért van egy olyan gyanúm, hogy ez a pár sor majd az 'Így néz ki, amikor csibike és ő, aki férfije habos-babos, rózsaszín álmokat dédelget' címmel fog bevonulni a családi történelembe.", írtam tavaly, és hát úgy néz ki, a delphoi jósdában dolgozott valamelyik ősöm, mert igen, a következő években habos-babos, rózsaszín álom lesz egy olyan karácsony, mint a kétezerkilences. Hasznos tanácsaim magamnak 2011-re:
1. Ki mondta, hogy exgerincsérvesen csak két kilót cipelhetsz? Igenis elbírsz tizenhárom és fél kilót magadon, elöl a hat és fél kilós gyerek, hátadon a hétkilónyi hús és ajándék. Ha nehéznek érzed a terhet, feltétlenül mérd le otthon, hány kiló lapul a hátizsákodban. Ettől nem sajog kevésbé a hátad és a derekad, viszont tudni fogod, hogy hős vagy. 
2. Hiába nincs karácsonyi hangulatod, legalább két héttel korábban tervezz meg és szerezz be mindent, így elkerülheted, hogy ő, aki férfid vállait a szokásosnál nagyobb terhek nyomják, meg azt is, hogy az igen fáradt ő, aki férfid azzal viccelődjön az ötödik és a hatodik kör vásárlás között egy adag marcipánnal a hóna alatt, hogy a Marci Pan az a Peter Pan testvére?
3. A kreatív tevékenységnek számos formája létezik, ne feledd. Ma hajnali nyolc órakor kézügyességednek köszönhetően méretre szabtad a porszívó szűrőszivacsát, hogy megküzdhess a porcicákkal. A szűrőszivacs tökéletesen simul a helyére, a mézeskalácsaidat majd húsvétra megsütöd. 
4. Hagyd, hogy ő, aki férfid két órára birtokba vegye a konyhát és elkészítse, aztán lemeózza a forralt bort. Egyrészt isteni a nedű (emlékszel az ízére tavalyról, az is valami), másrészt ő, aki férfid nagyon vicces becsípve is, például kuncogva viszi le a szemetet, ami józanul nem szokása.
5. A hurka és a kolbász, valamint a krumplipüré remek ünnepi kaja, tizenöt perc alatt előkészítheted és hamar fogyaszthatod. Ha nem krumplipucolás közben hatódsz meg könnyekig attól a képtől, hogy jövőre a fiad csillogó szemekkel bontogatja az ajándékait a fa alatt, további perceket nyerhetsz.   
6. Jó ötlet, hogy a gyerek az autós hordozóból nézzen titeket az ünnepi vacsora alatt. Ha ilyen terved van, a gyereket már karácsony előtt szoktasd bele a hordozóba, hogy ne az ünnepi vacsoránál kezdjen sírni a szabadságában való korlátozás miatt. Bár az romantikus (?), ha a tányérodon ő, aki férfid vágja apró darabokra a hurkádat és a kolbászodat, hogy együtt tudjatok enni - te a bal karodban tartott, épp anyás hangulatában leledező kisfiaddal. 
7. Az erős hidegfront minden babát megvisel, a tiéd sem kivétel, ezért készülj fel arra, hogy egész nap pörög, nyűgös és zaklatott és nem alszik el a szokásos időben, így a tárgyi, de főleg a természetbeni ajándékok átnyújtása és élvezete egészen addig várat magára, amíg a kombinált altatólövedék (anyatej és spéci cédé) hatására álomba nem szenderedik a kimerült sarj. 
8. A kisebb fenyőfa feldíszítése tovább tart, mint a nagyé, mert ha minden díszt rá akarsz akasztani, nehezebben találsz helyet nekik.
9. Ha a gyereked még soha nem hányt, biztos lehetsz abban, hogy pont karácsonykor fog - ajándékozás közben. Sugárban.
10. Szerezz be még egy nőies melegítőt, hogyha az egyiket lehányja a fiad, a másikat pedig a magadra öntött húslé teszi hordhatatlanná, ne ő, aki férfid ősrégi melegítőjébe kelljen belebújnod. Vagy fogyj le, hogy hordhasd a farmereidet.
11. Dobd ki az összes fikuszt a kukába, nincs időd ötpercenként felszedegetni a frissen felmosott padlóra hullott milliónyi levelet.
12. Vegyél szőnyeget a parkettára, hogy felfogja a bokádon lecsorgó anyatejet, ami a parkettáról csak hosszas suvickolással tüntethető el.
13. Ő, aki férfidnek ajándékozz legót, lehetőleg minél bonyolultabbat, így garantáltan elbíbelődik a legóval addig, amíg a sarj lefektetése után eljuttok a karácsony tizennyolckarikás részéhez - és végre egymással bíbelődhettek.   
14. Családtagjaidnál utalj arra, hogy kicsi a gyerek, megviseli a hideg és az utazás és az idegen környezet a sok új ingerrel, ezért inkább nálad karácsonyozzatok. Az ajándékok mellett több napra elegendő kaja érkezik a házhoz a kedves rokonoknak köszönhetően, leves, süti, mézeskalács, mindaz, amire neked idén nem jutott időd. 
15. Rebegj hálaimát azért, hogy tizenkét terítékes mosogatógéped van, így a mosatlan láttán nem kell koszos késsel eret vágnod magadon a nagycsaládos karácsonyozás után.
16. Csúnya dolog az arcodba tömni a gumicukorfan sógorodnak ajándékba vett, fehér hasú zöldbékákat.
17. És végül karácsony után ne, hangsúlyozom, NE állj rá a mérlegre!

2010. december 21., kedd

X-Faktor, azaz most honnan fogom tudni, hogy szombat van?

Gyerekes életem egyik alappillérét veszítettem el azzal, hogy véget ért a műsor. Összefolynak a napok, annyira rohan az idő (mit rohan, száguld!), manapság könnyen zavarba lehet hozni azzal, hogy épp milyen nap van, a hányadikával meg pláne, legutóbb már azon is elcsodálkoztam, hogy december az aktuális hónap, mert azt tudom, hogy november után december jön, de hogy ilyen gyorsan, azt eddig nem sejtettem. Egy szép napon arra ocsúdok, hogy elrepültek az évek, mindjárt érettségizik a fiam. (Mintha gyerekkel háromszor olyan gyorsan telne az idő. Azért valahol borzasztó ez a tempó.) Ha X-Faktor, akkor szombat, ergo megint elmúlt egy hét, ez volt a fix pont Az Időben, most törhetem a fejemet egy új időszámításon.   
Amúgy nekem tetszett a műsor, színvonalban verte a Megasztárt, a tizenkét döntős között több volt a valódi tehetség és a műsorvezető páros sem volt közönséges éspervagy bulvár, szóval, én remekül szórakoztam, a műsort kísérő, néha kínos kötelező körökre pedig nagyvonalúan legyintettem. Szeretem, ha ennyire tehetséges emberkék mérik össze a tudásukat, és csak kicsit vagyok irigy. Jó, a Csabi nem tehetségesebb, mint a Nikolas, de örülök, hogy ő nyert, mert ha fiatalabb lennék úgy tíz évvel, őrülten szerelmes lennék belé, bizonyos énekhangjai sem zavarnának (hahhh, kit érdekel az ének ilyen bugyiszaggatóan kék szemeknél), meg azért is, mert nekem sok volt, ahogy a Keresztes Ildikó legkedvesebb mentoráltját ajnározta (A Hang, Az Angyal, Az Istenáldotta Tehetség, ugye, Ildi?), néha maga a hisztikkel feltupírozott K.I. is sok volt. A Nikolas-féle pasinál zavar a sterilitás, hogy olyan kis bájgúnár, minden szőrszál a helyén, biztos azért, mert egyrészt képtelen vagyok ilyen makulátlan megjelenést produkálni, másrészt meg mindig ott a kérdés, hogy ki mit próbál leplezni belül a tökéletesen megkomponált külsővel. Wolf Katinak drukkoltam, kedvelem a humorát, a stílusát, a szemöldökét nem, bár erről nem ő tehet, hanem a sminkes. Vecának is szorítottam egy kicsit, ott lett volna a helye az utolsó kettőben. A következő életemben pedig olyan kis apró, törékeny alkatú lány szeretnék lenni, mint a Nyári Edit, mert soha nem volt még XS-es ruhám. És igazából Norbinak is szurkoltam, de csak az elején. Leesett az állam, hogy a mentorok meglátták benne a lehetőséget (ezért keres a Geszti milliókat és nem én), izgalmas, ha egy őrültnek tűnő valakiről kiderül, hogy félig-meddig zseni. Oké, nem zseni, de mindenféleképpen polihisztor, érzékeny és intelligens polihisztor, és jelenleg a legszebb csúnya fiú Magyarországon. A hangja az, ami nem fogott meg, nem bírnám pusztán hallgatni, egy idő után untam a produkcióit. Ami az X-Faktort illeti, kifejezetten várom a következő szériát, hogy megint tudjam, mikor van szombat. Örülök, hogy ilyen szerethető embereket mutatott a tévé hétről hétre, jó ez, kell ez.

P.S.: ... és most hallgassuk meg, hogy ain't no mountain high enough, mert klassz. Csak azért merem hangosan énekelni itthon, mert a fiamat kaja közben sem zavarja, hogy nincs hangom - dúl benne az életösztön.

2010. december 19., vasárnap

Megrendült a rendszerbe vetett hitem

Lehet, hogy a gyöngyrendelést sem nekem találták ki, legalábbis ha a net baráti támogatásával akarom megoldani. A bolt nagyon messze van gyerekkel ilyen hóban és hidegben, ja, és még kicsit betegen, éljen a webáruház, csak bepötyögöm a felhasználónevemet és a jelszavamat és már korzózhatok is a gyöngyök és az egyéb alkatrészek között. Igen, ha nem felejtem el a felhasználónevemet és a jelszavamat, korzózhatok. A felhasználónévvel nincs baj, két-három verziót használok, a jelszó viszont más kérdés, ott az egészséges paranoiámnak köszönhetően nagyon kreatív tudok lenni és gyakran az a történet vége, hogy néhány percnyi hiábavaló próbálkozás után az elfelejtett jelszó gombra kattintok, miközben hálát rebegek a Nagy Manitunak, hogy nem kell újra regisztrálnom. A gyöngyös webáruház oldalán is van ilyen lehetőség, e-mailben kaptam egy vadonatúj jelszót a rendszertől, bár zavart, hogy ideiglenes, és hogy miért nem a régit küldi, igazán megbízhatna bennem. A rendszer azt is megírta a mélben, hogy belépés után gond nélkül megváltoztathatom a jelszavamat. Miután átjutottam a webáruház szigorúan őrzött kapuján, megfogadtam, hogy valami csontegyszerű jelszót találok ki, hadd örüljek legközelebb, hogy nem felejtettem el. Rendelés előtt a jelszócserére kattintottam, intézzük el gyorsan a hivatalos dolgokat, gondoltam én, aztán jöhet a nézelődés, válogatás, szívfájdítás, mert az egész e-shopot csak nem tehetem a magamévá. A jelszócserénél a régi jelszavamat kérte a rendszer és itt megtorpantam egy pillanatra. Nem, az nem lehet, hogy azt a régi jelszót kéri, amit elfelejtettem és amit nem küldött ki, hiszen azért kattintottam az elfelejtett jelszó gombra, mert a régit n-e-m t-u-d-o-m. Azt remélte, hogy két perc alatt eszembe jutott? Megpróbáltam megtéveszteni a rendszert és beírtam a tőle kapott ideiglenes jelszót, de ez a rendszer konzervatív, a szabályokhoz mereven ragaszkodó rendszer, kizárólag az elfelejtett jelszót hajlandó elfogadni, nélküle nincs jelszócsere. Tök jó. (Nem.) Az lesz, hogy regisztrálok megint és könnyen megjegyezhető jelszót választok, például nemtudom vagy ilyesmi.  

2010. december 17., péntek

"Jó reggelt kívánok! Ébredni kéne mááár..."

A sámánkodást nem nekem találták ki, ez most már biztos. A hétfői sikereken felbuzdulva tituláltam magam kedden egészen tehetséges sámánnak, mert úgy tűnt, pusztán az akaraterőmmel meggyógyítom a torkomat (bármelyik ezoguru büszke lenne rám), elég csak azt mantráznom, hogy egészségesvagyok, egészségesvagyok, egészségesvagyok (a nem vagyok beteg formulát ignorálja Az Univerzum, ezt Rhonda Byrne megsúgta, igazán rendes tőle) és kész, már nem is fáj a torkom. Kedden tényleg nem fájt. Szerdán viszont már alig volt hangom és megérkezett a hőemelkedés is. Zokon vettem, hogy Az Univerzum kihagyott egy pillanatra, az ilyen övön aluli ütés nem ér, arról nem regélt R.B., hogy Az Univerzumnak szelektív a hallása. Úgy hörögtem az elmúlt két napban, mint a térdkalácson lőtt rinocérosz, csak az vigasztalt kicsit, hogy a kisfiam ezt viccesnek találta és mosolygott rám, pedig a hörgés mellé még úgy néztem ki, mint Michael Jackson. Nem, nem esett le az orrom, csinosnak nem nevezhető szájmaszkot hordtam napokig, hogy gyerekezés közben minimálisra csökkentsem a károsanyag-kibocsátásomat. A védőnőm az Angin-Heelt ajánlotta (mert ő hisz a homeopátiában) vagy a Mebucaint (mert én nem hiszek a homeopátiában), hogy szopogassam, ő, aki férfimnek is megvolt a maga javaslata, hogy mit szopogassak, hátha gyógyít az A-H. azonban vényköteles, a háziorvosom pedig a város másik végében, a M. betegtájékoztatójában meg az áll, hogy ne használjam, ha szoptatok. Köszi! Dokit és antibiotikumot nem akartam, maradt a homeopátia, amiről a védőnő azt gondolja, hogy van, akinél hat, van, akinél nem, és amiről én azt gondolom, hogy ezzel az erővel akár egy kanál libazsírt is lenyelhetek. Végül Miért ne? alapon napokon keresztül szervezetembe juttattam a gyógyszertárban javasolt homeopátiás köptetőt (nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak, amikor azt sorolta a tájékoztató, mi mindenre jó, talán csak tyúkszemirtásra nem) és szopogatós tablettát, velük párhuzamosan meg a házipatikám olyan csodafegyvereit vetettem be, hogy meleg epres-vaníliás tea, citromkarikanyalogatás -és harapdálás, mézevés (egyszer nem töröltem meg a számat és rám ragadt a szájmaszk), szex, gingerbread house habfürdő, és ma ezekhez jön még a húsleves. Lassan meggyógyulok, bár nem tudom, ez mennyiben a homeocuccok érdeme (szájmaszk alatt vigyorgó szmájli). A nyűves Univerzumnak innen üzenem, hogy ne, ne segíts, bakker, most már megoldom egyedül.    

2010. december 14., kedd

Alakulgat talán

Nem tudom, mi van velem, egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, pedig szeretem a mi karácsonyunkat. Nem a körítés hiányzik, mert a kirakatokban látom a kismillió díszt, a tévében egyre több karácsonyi reklámba futok bele és hétvégén meglökdösött Az Ajándékokra Vadászó Tömeg, tehát valami bennem nem stimmel és biztos, hogy nincs élet- és ünnepundorom vagy ilyesmim, csak a torkom fáj kicsit, de azt mentálisan mindjárt teljesen meggyógyítom (egészen tehetséges sámán vagyok). Nem mondom, hogy nem érdekel, de annyira nem foglalkoztat, hogy mi lesz a vacsora, mit sütök, kit mivel ajándékozok meg. A kis karácsonyi bizbaszok is hidegen hagynak, holott egy-két mütyürt vagy díszt minden évben veszek vagy csinálok, mert az kell és kész. Tegnap elkapott az egyik sógornőm és arra kényszerített (szépen nézett rám és én ennek nem tudok ellenállni), hogy menjek be vele a könyvesboltba és válasszak magamnak könyvet karácsonyra. Régóta csorgott a nyálam Az időutazó felesége után, a sógornőm meg tényleg komolyan gondolta, hogy markoljak fel egy bármilyen könyvet, úgyhogy felmarkoltam az időutazóst és ott a könyvesboltban éreztem először, hogy bizsereg kicsit a szívem, mert jaaaa, hogy karácsony és ez lesz az egyik ajándékom. Semmi gond velem, de mintha lógna egy függöny csibike és a világ között, és a világra csak úgy nagyjából vagyok nyitott. Lehet, hogy a gyerek miatt köd ült az agyamra és ez most egy ilyen időszak? Akkor viszont mondja már meg valaki, mégis meddig tart, mondjuk, a húsvéti sonka majd érdekel annyira, hogy jóízűen összetormázzam?  
Azért a karácsonyi ékszermegrendelések is bizsergetnek, izgulok, hogy sikerük lesz-é vagy sem, inkább menjek havat lapátolni. Az egyik új így néz ki:


Megint megfogadtam, hogy soha többé nem találok ki ilyen melós mintát, persze, úgysem bírom megállni, nem én lennék, ha meg bírnám állni, a küzdelmes, nehéz utat szeretem, aminek a végén hátra lehet dőlni verítéket törölgetve / tűdarabokat szedegetve / sebeket nyalogatva, hogy na, oké, megvan. Szeretem, hogy szabad kezet kapok a mintánál, és a színekben is csak annyi a megkötés, hogy citrom, narancs, piros, a konkrét citrom, a konkrét narancs és a konkrét piros rajtam múlik. Nagyon vidám karkötő, kattintásra bejön az XL méret. Készítés közben erőteljes nyárérzésem volt, talán hóembert, fenyőfát vagy rénszarvast kellene fűznöm, hátha letámad a karácsonyi hangulat.

2010. december 8., szerda

Majdnem hörcsög

Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nekünk is van hörcsögös játékunk, csak a miénk olyan hörcsög, ami valójában hal, és miután az előző bejegyzés kapcsán mazsoláztam kicsit a hörcsögcuccok között, elárulom azt is, hogy a mi játékunk eléggé fapados, nem aknáztuk ki a benne rejlő lehetőségeket, de könnyen fel lehet fejleszteni. Erről van szó, mutatom:


Tényleg az, aminek látszik: fürdőszobatükör. A földhözragadtabb olvasóknak segítek, ez egy üvegmatrica akvárium. (Mondtam, hogy fapados. Nagyobb akváriumért katt a képre.) Talán két éve ilyen, nem emlékszem pontosan, arra viszont igen, hogy ő, aki férfim kezdetben nem szavazott bizalmat a kreatív énemnek, pedig engem nagyon zavart a üresség, olyan lehangoló tökszimpla tükör előtt fésülködni, nem? Ő, aki férfim szívén aztán megrepedt a jég, ugyanis halban ez a tűzhal a kedvence, én meg üvegmatricából elkészítettem neki egy igazi lionfish-t, azt az oroszlánfejűt balra, és rányomtam a tükörre. (Soha nem állítottam, hogy nem vagyunk infantilisek.) Az oroszlánhal sokáig egyedül árválkodott, tükörtársakat csak később kapott, amikor eldöntöttük, hogy üvegmatrica akváriumunk lesz. Első körben élő állatot szerettünk volna, de olyan kiszerelésben, hogy ne pisilje össze a lakást, ha túlórázunk, meg hogy ne kelljen sétáltatni reggel hatkor a derékig érő hóban. Őszintén megvallottuk egymásnak, utáljuk a kisméretű szőrös izéket, a madárféléket szintén, így egyedüli lehetőségként a teknős és a hal maradt, ezek azonban nem rajonganak az ad poci táplálásért, ami nálunk például a növények esetében azért elő szokott fordulni. (Arra büszke vagyok, hogy a kisebb-nagyobb krízishelyzetek ellenére a minirózsám hét hónapja életben van. Azt akartam írni, hogy él és virul, de ez utóbbit erős túlzásnak éreztem.) Ezen a ponton döntöttünk úgy, hogy oké, döglött élettelen háziállat való nekünk, és ha már ott az a magányos oroszlánhal a tükrön, kapjon szomszédhalakat, kavicsokat, zöldeket, korallokat (jó, hát nem én vagyok a korallfestés istenasszonya, az tény, de legalább szép pirosas-sárgás színt kevertem ki), persze úgy, hogy az alfahím jellege megmaradjon. Harminc kavics egyedi megfestése után volt egy kis holtpontom, ahol azzal biztattam magam, hogy sokkal szöszölősebb meló lenne, ha ezernyi fűszál között ugrabugráló nyulakat álmodunk meg magunknak. S lőn, megszületett az üvegmatrica akvárium, reggelente eme kis színes játszótér előtt dörzsöljük ki a csipát a szemünkből.  

2010. december 2., csütörtök

Mindig belefutok, úgyhogy most már írok róla

Azért szeretek anya lenni (többek között), mert olyan játékot is nyugodt szívvel megvehetek a fiamnak ('úgyis legalább hárman játszunk vele', szól az indoklás), ami nekem anno a gyerekkoromban kimaradt (például a bábfigurák, bár úgy tűnik, fel lehet nőni bábozás nélkül is), vagy amit imádtam, de legálisan csak bizonyos életkorig szöszölhettem el vele (például a legó), mondjuk, ő, aki férfimet nem zavarta volna, ha az udvarlás (nevezzük inkább így, zsengekorúak is olvasnak) kellős közepén legóautó áll a térdébe, nagy rajongója a legónak. Valószínűnek tartom, hogy a következő évek karácsonyai korai lefektetéssel végződnek a ded számára, a szülők meg rávetik magukat a legújabb játékaira és csillogó szemekkel várat építenek a fa alatt vagy vonatsíneket rakosgatnak a nappali bútorai köré.
Mostanában sok időt töltök játékboltokban, mert olyan alapdolgot keresek a gyereknek, hogy csörgő, súlyra-formára babakézbe való, a kismillió csilivili fejlesztőizé nélkül, és állandóan belefutok A Hörcsögbe. Nagy és dagi, úgyhogy tengerimalacnak néztem, de a Hamster/hamster németül, angolul és franciául is hörcsög, szóval, hörcsög, gigahörcsög, mint a Nugget, aki kész (elemmel működő) személyiség, naphosszat álmodozik és lepkére vadászik. És nem Nugget az egyetlen ilyen gigahörcsög, csomó van belőlük. Igazi gyerekmágnes játék, rengeteg kiegészítővel, akár egy egész Zhu Zhu város felépíthető, csak bírja a pénztárca. Ha Nugget úgy dönt, hagyja a fenébe a lepkéket és csajos napot tart, magára kapja a legcsinosabb fűszoknyáját, beugrik egy kis fazonigazításra a szépségszalonba (hajszőrszárítós!), majd a hörcsögbarinőkkel megnéznek valami hörcsöglovestory-t az autósmoziban, aztán szénhidráttúráznak a pizzériában. Persze előfordulhat, hogy ez a szőrös és cuki megadög egy szép napon megkattan attól, hogy a sok bezabált pizza miatt nem megy fel a seggére a kedvenc fűszoknyája és randalírozni kezd Zhu Zhu városban, nos, ebben az esetben irány a sitt, ahol mondjuk megvigasztalja egy jóképű rendőrhörcsög és a kis Pumpkinnal (meg a hörcsögcumisüveggel és -hordozóval vagy hörcsögbabakocsival) együtt boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Személyes kedvencem az oldalkocsis ZhuZhumobil.   
El tudom képzelni, hogy egyes szülők lelkesen rábólintanak a gigahörcsögre, hiszen az a legjobb benne, hogy nem él, ergo egyrészt a gyerek kedvére nyúzhatja, nem ül rá, nem simogatja halálra estébé, másrészt éjszaka nem szökik ki a kis hörcsöglakból, így anyu nem kap idegösszeomlást a lakásban szabadon kószáló jószágtól, apu pedig nem tölti hörcsögvadászattal a vasárnap hajnalt.