Találd meg a két kép közötti különbséget!

El is felejtettem mesélni, hogy a karácsonyi ajándékaim közül a bal képen mosolygó macskapárnak örültem a legjobban. (Katt rá, ha nagyban.) Ő, aki férfim lepett meg a macskalánnyal és macskafiúval, azért pont velük, mert 1) szeretem a faragott macskafigurákat (is), 2) a saját családom a szélesszájú kisbéka becézőformula mellett a macska különböző verzióival nevez meg évtizedek óta (szerencsére nem cicáznak, meg nekik csibike sem vagyok), 3) ő, aki férfim ellensúlyozni akarta az utóbbi hónapokban több taggal is bővült elefántpopulációt (valószínűleg budapesti viszonylatban is igen magas nálunk az egy főre jutó elefántok száma). A macskapárt rögtön kiraktam a polcra, jó közel egymáshoz, hiszen szerelmesek egymásba, bárki megmondja, játszásból én lettem a lánymacsek, naná, ő, aki férfim meg a kandúr. Miután elfoglalták helyüket a polcon, térültem-fordultam, nem is tudom már, talán a vacsorához terítettem vagy ilyesmi, mindenesetre egyszer elhaladtam mellettük és rájuk vigyorogtam. Itt tűnt fel, hogy valami történt a két macskával, én nem így hagytam őket a polcon. A jobb kép hűen tükrözi a változást: A macskapár nem tétlenkedett, büszkén feszítenek három kölykük mellett. A gyors szülésben ő, aki férfim segédkezett, berámolta közéjük gyereknek a három meglévő macsekomat, aztán csak sokat sejtetően vigyorgott-nézett rám. Eddig úgy tudtam, kettő gyereket tervezünk, ezek szerint három lesz a nyerő - egy fekete, egy vörös és egy albínó szőke.

Szeretem, hogy ő, aki férfim jól bánik a non-verbális jelekkel is.