Bogrács

Jutkában az illatát szerette a legjobban, nem volt csöves szaga. Kétnaponta feljárt a lányához zuhanyozni, titokban, mert a veje szégyellte, hogy az utcán él. A lány tegnap néhány ezer forintot, egy kiló kenyeret és két pár kolbászt hagyott Jutkának a konyhaasztalon. Sildes Karesz tudta, hogy Jutka félreteszi a pénz nagyját, biciklit vesz az unokájának karácsonyra, arra gyűjt. 

Karesznek kulcsa volt a Nefelejcs utca szeméttárolóihoz. A régi szomszédjától, Janitól kapta, amikor a bíróság az asszonynak ítélte a lakást, Karesz pedig az utcára került. A négy konténert minden reggel feltúrta. Tízharminckor ment, olyankor kihalt a lakótelep. Nem haragudott a volt nejére, megszédült az asszony attól a fiatal palitól, aki a húspultnál dolgozott a közértben, és zárás után tette neki a szépet. Virágot kapott tőle, parfümöt, boldogságot. Karesztól csak pofonokat, mert Karesznak nem volt érzéke a romantikához és gyorsan eljárt a keze, ha ivott. Jutkát nem bántotta, mert Oszi azt mondta, hogy évekkel ezelőtt vascsővel törte el az élettársa karját néhány pofon miatt. 

Karesz a park felé indult. Fütyörészett, mert az egyik konténerre valaki nejlonzacskóba csomagolt szeletelt kenyeret akasztott. Még nem járt le a szavatossága. A kőasztalnál Jutka és Oszi ült, meg Kövér Joci. A fekete, zománcozott bogrács Tónié volt, a Köki környékén szerezte valamelyik lomtalanításnál még a nagy építkezés előtt. Megpucolta az állványt is. Karesz kirakta az asztalra a kenyeret és belenézett a bográcsba. Paprikás krumpli. Tóni kevergette, a középiskolában szakácsnak tanult. A fakanál nyomában kolbászdarabok buktak a felszínre. Jani, a régi szomszéd hozott krumplit, hagymát, vizet. Pirospaprikát. Só volt Kövér Jocinál. Huszonöt fok, Oszi látta a Ferenc körútnál a táblán. Karesz feje izzadt a sapka alatt, a bogrács mellett alig lehetett megmaradni. Az utolsó Fedél Nélkül-t egy szőke nő vette meg, mesélte Oszi, letekerte az ablakot és a kezébe ejtette a kétszázast. A magnóból Csajkovszkij V. szimfóniája szólt. Oszi rajongott a komolyzenéért.

Fene tudja, micsoda őrület szállta meg őket ezen a napsütéses szombat délutánon, hogy bográcsozni kezdtek ott, a lakótelepen. Tóni a tüzet igazgatta, Jutka arca kipirult a kannás bortól. A sakkban Kövér Joci állt nyerésre, mert Oszi nem figyelt, a V. szimfóniát dúdolta. A játszótéren gyerekek zsibongtak, a padokon az öregasszonyok időjárásról, temetésről, reumáról beszélgettek.

Valaki a lakótelepről kihívta a tűzoltókat. A fiatal parancsnok megvárta, amíg elkészül a paprikás krumpli, utána lelocsolták a tüzet.

A történet szereplői kitalált személyek, a valósággal való bármilyen egyezés nem a véletlen műve: ma délután hajléktalanok bográcsoztak a lakótelepen.