2012. július 31., kedd

"Tüzes, sajgó seb vagyok, égek..."

Nem tudom, mi csípett meg már megint, annyi biztos csak, hogy a vadiúj öt kicsi piros pöttyöm egy nap alatt öt lóharapás méretű vérvörös folttá terebélyesedett. Borzalmasan viszketnek és égnek, forró mind. A borogatás esik a legjobban, a patikában kapott kence helyett akár vajkrémmel is kenegethetném őket, annyit ér az egész. A terhességem alatt is ettek belőlem mindenféle vérszívók, ezek a foltjaim hasonló átalakuláson mentek keresztül, két hétbe telt, amíg eltűntek rólam az egyre szélesebb és végül lilásba színeződő foltok.
Remélem, megmaradok, mert ma még ebédet is kell főznöm.

2012. július 27., péntek

Elméletben már munkanélküli vagyok

A főnököm nem is olyan burkoltan megfogalmazta a levelében, hogy pá, kis aranyom, pá ádijosz, csibike, nem vesz vissza, és mindenféle nehézség ellenére nekem addig jó meg könnyű, amíg itthon vagyok, és minél tovább maradjak csak itthon, és hozott pár lufiérvet. A Cég persze kénytelen nekem helyet találni, ha majd visszatérek a frontra, valóban kénytelen, a gond pusztán annyi, hogy az exmunkám jellegéből adódóan A Cégen belül kevés az enyémhez hasonló pozíció, kizárólag lejjebb tolhatnak, ami meg olyan meló, hogy vagy spéci gazdasági téma, vagy egysejtűek által is remekül elvégezhető munka. 
Nyilván két kisgyerekkel nincs nagy mozgásterem, sőt, mozgásterem se igazán akad. 
A bűnöm tulajdonképpen annyi, hogy előzetes főnöki engedély nélkül teherbe mertem esni, aztán szültem egy gyereket, akit iksz hónap után nem vágtam be a bölcsibe és nem rohantam vissza dolgozni, aztán most itt a következő gyerek. Nemrég mindkét gyerekről küldtem képet a főnöknek, meg írtam néhány mondatot, erre jött a virágnyelves levél. Nem, nem szeretek veszélyesen élni, de néha mégis összejön.
Egyszer azt kérdezte tőlem az egyik komolyabb horoszkóp, hogy a családi életemben vagy a melóhelyemen szeretnék-é rendet és békét és hasonlókat. Merthogy a kettőt egyszerre itt és most nem akarhatom. A családot választottam, kicsit sem haboztam, és újra meg újra azt választanám. Hát, így nem csoda, ha szalagmunkásként végzem valami lélekölő bányában.  

2012. július 4., szerda

Hihetetlen, hogy...

... a hírekben állandóan strandolásról beszélnek, azt hittem, mindenki ugyanolyan terhes, mint én. Ezek szerint léteznek még emberek, akik belecsobbannak a Balatonba és a parton lángost tömnek az arcukba. 

2012. július 1., vasárnap

Megint egy új út

Önismereti lehetőség az ékszerkészítés is, boldogan hagyom el a járt utat a járatlanért, hónapok óta barangolok rajta, és élvezem a felfedezés izgalmát, a megtalálás és ráismerés örömét. Mintha régóta nem látott, de állandóan hiányolt és mélyen-meghitten szeretett barátokba botlanék ékszerről ékszerre.

Annyiféle szín, illat, íz, könyv, ékszer, érzés és minden más lehet az ember, ha akarja, ha meri, ha vállalja...