A legfurább szokásom...

... mostanában az, hogy a meggybefőttről leiszom a levét. Négy napja kezdtem. Most is ott árválkodik egy adag meggy az üvegben - lötty nélkül. Szerencsére egy szoptatós anyának mindent szabad, ha a hűtő tartalmáról van szó.

Bemutatok

Az elmúlt egy hétben csak azért nem keveredtem konfliktusba az embertársaimmal, mert egyelőre ritkán járok az embertársaim közé. A konfliktusra az adott volna okot, hogy a kretén vérpók leharapta megcsípte a jobb kezem középső ujját, ami eme alattomos támadásnak köszönhetően egyrészt kétszeresére, másrészt hullamerevségűre dagadt. Nem bírtam behajlítani az ujjamat, így bármit fogtam meg, a vége mindig egy kedvesnek és nőiesnek korántsem titulálható mozdulat lett. 

A csípéseim krémezése meg már annyira a véremmé vált, hogyha tubust érzek a kezemben, automatikusan a pókharapásomra kenek belőle: A bal szemhéjamra ezért került piros arany a szendvicsem készítése közben.  

Ha egyszer megírom az emlékirataimat, a vérpókos megpróbáltatásaimnak külön fejezetet szentelek majd, érzem.

Mostanában nem nézek tükörbe

Vártam, hogy huszonöt perc után az elegáns barna és a színpompás vörös árnyalatok különleges kombinációjában pompázik majd a fejemre nőtt haj, merthogy ezt ígérte a Palette. Hát, ja... persze... naná... Dögfekete a hajam, dögfekete. Ha kiállok a napfényre, kegyeskedik megcsillanni benne egy-egy vörös hajszál, ő, aki férfim is bólogatott, hogy látja, persze csak miután reménykedve rákérdeztem, hogy ugye azért vöröses-barnás egy kicsit? 

Egy ideig nem jutok el a fodrászomhoz, hogy a hajamra applikálja a kedvenc vörös árnyalatomat, a lenövést meg utálom, gondoltam, visszabarnulok néhány hónapra, a gesztenye szép lassan átvált a természetes hajszínembe... Nem rendít meg, ha lehánynak, lekakálnak, lepisilnek, ha pár óra alvással kell lenyomnom a 24 órát, ha egész nap egyik gyerektől rohanok a másikhoz és vissza, de ez, ez a feketeség... ez... durva.

Ér hajat mosni naponta?      

Még egy kicsit a vérpók harapásáról

A vérpók harapása ellen úgy védekezhetünk a leghatékonyabban, ha nem ülünk arra a kanapénkra, amelyben gyanúnk szerint a ragadozó szörnyeteg lakik. Képtelenség kiporszívózni, de nem adom fel a harcot. Az elmúlt egy hét alatt tizenöt-húsz csípés boldogtalan tulajdonosa lettem, többségük a fenekemet érte, így pár óra után elérkezett az a pillanat, hogy az óriási gyulladt terület miatt érinthetetlenné vált a seggem agyonszurkált része, ülni sem tudtam rajta. Sajnos, ő, aki férfim ezt egyszer elfelejtette a szenvedély hevében, és miközben megölelt és belecsókolt a nyakamba, megmarkolta a fenekemet. Pusztán azért nem ordítottam fel kínomban, mert végre egyszerre aludt a két gyerek. A szememből konkrétan Niagara folyt, annyira fájt. A házidokim a világ másik felén lakik, ezért a gyerekorvostól kértem telefonos segítséget. A Calcium-Sandoz pezsgőtabletta és az Apis Mellifica C9 homeós golyó lett az új istenem, illetve a borogatás és a vicces nevű Antivakarin kence.

Megjegyzem, a kanapén megforduló számos kis- és nagykorú közül rajtam kívül senki mást nem csípett meg a dög. Ezt a fájdalmas tényt kizárólag azzal tudom magyarázni, hogy a terhesség alatt felszedett kilóknak köszönhetően az én fenekem a legnagyobb a családban. Ha úgy nézzük, a testemmel védelmezem a szűkebb-tágabb családot.