Amikor itt D. bedobta kommentként, hogy előfordulhat, a vérpókos harapásaim valójában ágyi poloskától származó csípések, rágugliztunk a dögre, ő, aki férfim meg én, tudni akartuk, mi szívja a véremet. A képek alapján megszavaztuk, hogy nem, ez nem ágyi poloska. Kábé egy héttel később az addig csípésmentes ő, aki férfimmel úgy ébredtünk az egyik reggel, hogy tíz-tizenöt baromira viszkető csípést számoltunk össze magunkon. Fejenként. Szemöldökráncolva állapítottam meg, hogy ezek a csípések nem hasonlítanak a korábbiakra, teljesen más a formájuk, bár nálam most is terebélyesedtek, egymásba folytak, egyetlen nagy, vörös és égő felületet alkotva. Vakaróztunk, nem keveset. Soha ilyen mocskosnak nem éreztem magam, mint az elmúlt egy hétben. Kedd este már nem mertem a hálószobában aludni, féltem, hogy egy újabb adag csípés hatására eldurvulnak a korábban begyűjtött és begyulladt csípéseim. Aztán szerda reggel az addig érintetlen nagyobbik fiamon több harapásnyomot számoltam össze, ő, aki férfim pedig talált valamit, amit kivégzés után lefotózott és a net segítségével ágyi poloskaként azonosított. Telefonáltunk a házunkkal szerződésben álló rovarirtó cégnek, hogy vészhelyzet van, jöjjenek irtani. Az emberük délután érkezett meg, hogy ő most kiirtja a dögöket így és így, pakoljunk mindent össze és gondoskodjunk arról, hogy a gyerek ne érintkezzen a földdel. Úgy négy hétig. Zokniban sétálhat ide-oda, de ne tenyereljen le, a játékait ne tologassa ott ésatöbbi. Arra gondoltunk, hogy a szaki (aki amúgy a bakancsában lazán sétálgatott a gyerekszobában leterített habtapin) spriccel egy kis gyilkos szert az ágyunkra és annyi, az a legvadabb fantáziálásaink között sem szerepelt, hogy az egész lakást lefertőtleníti. Mivel a gyerekem nem tud repülni, megszavaztuk a kitelepülést. Négy hétre. Fújás, hét-nyolc nap a méreg mikrokapszuláinak aktivizálódására, két hét szünet a két fújás között, fújás, hét-nyolc nap a méreg mikrokapszuláinak aktivizálódására. Ha nem lenne Andris, nem kellene kiköltöznünk, mert a szer emberre csak akkor veszélyes, ha a földön kúszik-mászik és beletenyerel és a szájába veszi a kezét.
A szaki nem talált ágyi poloskára utaló nyomokat, összesen két tetemmel találkozott (ő, aki férfim hárommal), ergo van remény, hogy nem szaporodtak el. Szerencsére nem kellett azon filóznom, hogy melyik híd alá menjünk csövezni a lassan két hónapos és a lassan két éves gyerekünkkel, mert anyósomék be tudtak fogadni minket. Négy hétig ő, aki férfim parányi kamaszszobájában éldegélünk, ő, aki férfim meg hetente egyszer-kétszer az otthonunkban alszik, hogy élő csaliként tesztelje, mennyire pusztulnak a dögök. Ruhából kizárólag frissen kimosottat hozhattunk át, ami nem érintkezhetett semmiféle fertőzött felülettel. Négy hétre elegendő ruházatot mostam-szárítottam másfél napon keresztül... A rovarirtó szaki minden poloskagyanús cuccot szétszedett és lefújt a lakásban. Ő, aki férfim finoman hadiállapottal jellemezte az általam nem látott, irtás utáni helyzetet. Egészen máig azon is izgulhattunk, hogy felpúposodott-é a parketta a rácsorgó méregtől. Ma kiderült, hogy nem. És az is durva, hogy korábban mindkét szomszédunknál jártak irtani, amit egyik sem említett meg, holott az ágyi poloska fertőzöttség terjedhet lakásról lakásra is. Klassz.
És most hagyjátok abba a vakarózást.