Ímé, életem első krumplistésztája. Pirított hagymás-szalonnás alapra dobtam a krumplit, mert szeretem az ilyen huncutságokat. Majdnem olyan jól sikerült, mint az apai nagymamámé - gyerekkorom óta őrzöm magamban az ízét. Kovászos uborkával ettük kint a telken, a nagymamám nyaranta a szőlőlugas alatt terített, amikor beleharaptunk, nagyot roppant a kövér uborka, a leve meg végigcsorgott az állunkon. Harminckét évig nem jött rám a krumplistésztacsinálhatnék. Érdekes dolgok ezek.
A fotó megfáradt krumplinyomómnak állít örök emléket, respect, te kis tojásfejű, te.
A fotó megfáradt krumplinyomómnak állít örök emléket, respect, te kis tojásfejű, te.
P.S. (14:32): Hümmm, finom langyosan is.
P.S. (15:01): Hidegen sem rossz.
P.S. (15:42): Nem kellene megennem egy egész lábos krumplistésztát... Jó, akkor csak a megpirult szalonnadarabkákat csipegetem ki.
P.S. (15:48): Valaki szóljon rám, hogy ne lopkodjak tovább! Hé, valaki!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése