Csűrtek-csavartak

Egészen határozottan az a véleményem, hogy Murphy jobban teszi, ha messzire elkerül, sőt, nagyon messzire. Ha szuicid hajlamainak engedelmeskedve mégis a közelembe merészkedik, engedek vérállati ösztöneimnek és lenyomom a torkán a gőzvasalómat, a falitükrömet és a szomszéd befőttes üvegeit, kisdobos becsszó, a ruhaszárító kötelet meg vagy negyvenszer átfűzöm az orrlyukán, az fix. Van nekem az a gyógytornász nénim, aki pici és öreg és megerőltetés nélkül origamizik nála kétszer nagyobb és háromszor nehezebb férfiemberekkel is, még csak ki sem pirul közben, és két éve helyrerakta a gerincsérvemet. Ja, meg imádnivaló és nagyon profi, dugig van a határidőnaplója, cirka egy hónapja várom, hogy bejuthassak hozzá, mindent úgy alakítottam, hogy ma még véletlenül se jöjjön közbe semmi és a kezei közé kerülhessek végre. Murphy viszont kretén, szívesen hozza rám a szívbajt: Kedvenc munkahelyem természetesen pont ma ment át őrültek házába, egyszerre kellett nyolcfélét csinálnom, a nagy semmiből bukkantak elő határidős feladatok, ezeket csak én tudtam megoldani, naná, ki más, perpill rá sem bírok nézni több német szövegre, mentem volna inkább kertésznek, basszus, elcsacsognék a széllel és a gilisztákkal, ölelgetném a fákat és gyantáznám a kaktuszokat. Délután nagyon úgy tűnt, hogy nem jutok el a gyógytornász nénimhez, de elővettem a hidegvéremet, plusz a vészhelyzetekre tartogatott turbófokozatomat és csontra elkészültem mindennel, csontra, még a hosszú órák megfeszített munkáját tartalmazó, rosszul elmentett Excelemet is sikerült megtalálnom. Elégedetten és jókedvűen battyogtam el a dokimhoz, aki fizikai állapotomat látván cirka úgy sommázta a véleményét, hogy "Ejha, a mindenit!" és "Ó, szegénykém...", aztán kezelésbe vett. Szerintem egy elefántcombcsont nem roppan akkorát, mint az én meggyötört porcikám, nagyjából a harmadiknál hagytam abba a nyílt törések roppanások-kattanások számolását, mert miközben csuparánc dokinénim papírhajót, papucs orrán pamutbojtot és egyéb huncutságokat hajtogatott belőlem, főleg a nonfiguratív elemek domináltak, én inkább arra koncentráltam, nehogy bepisiljek a fájdalomtól. Kínzatásom közepette ezerszer megfogadtam, hogy legközelebb óvom a csípőmet és a derekamat, pl. nem megyek neki semminek a boltban, főleg nem polcból orvul kiálló fémrúdnak - eme performance-om miatt kificamodott a csípőm és begyulladt, meg szolidaritásból vele gyulladt a gerincsérvem is. Dokinéni nem fukarkodott a gyógymágiával, a csűrésen-csavaráson-hajtogatáson kívül gyulladáscsökkentőt szúrt a fenekembe, masszírozott kézzel, géppel, bevetette az elektromos tappancsokat is, mutatott tornagyakorlatokat. Kb. öt-hat hétre tippeli a teljes gyógyulást, megkérdeztem, utána hastáncolhatok, juhhé. Azt is mondta, hogy jöhet a gyerek, nyugi, bírni fogom. Szóval, köszönöm, sokkal jobban vagyok.