Nemzene füleimnek

Bevallom, a népesség azon kis hányadához tartozom, amely ki nem állhatja a Kaukázust, ha lenne kutyám, hullana a szőre az énekessrác hangjától, tuti, hamis és jellegtelen és végtelenül irritál, és az ébresztőórám szerepét játszó emerkettőpetőfin most valahogy ez a fahang a divat, fákkk, reggelente lelkiismeretesen nyomják az ilyen és ehhez hasonló csapatokat, és hiába alszom át édesdeden a híreket és a többi zenét, jön egy kappanhangon eldalolt szám vagy az Odett nevezetű akárki és páfff, kinyílik a szemem és annyi a jóízű durmolásnak, pedig úgy örültem, hogy megszabadultam N.G. idegzsibbasztó hangjától, áldassék a neve annak az ismeretlennek, aki eltávolította a reggeli mikrofon közeléből. Azt reméltem, soha többé nem kell csak azért felkelnem az ágyból, hogy kikapcsoljam a rádiót, mert nem bírom tovább elviselni a fülemet ostromló borzalmat. Ha meg már kihámoztam magam a takaró éspervagy ő, aki férim alól, akár el is indulhatok/kezdhetek dolgozni, az a baj.