Hamuzoknika

Na, mutasd a lábad, Hamuzoknika, mondta ő, aki férfim és letérdelt elém a hideg konyhakőre és a hideg konyhakőnél is hidegebb lábaimra húzta a szekrényben levadászott zoknit, mert épp a vacsorán ügyködtem és nem szakadhattam el a tűzhelytől, bármennyire is fáztam mezítlábasan. Nagyon romantikus pillanat volt, és meglepő, de úgy tudok egyszerre bal lábat zoknibabújtatáshoz felemelni és fakanálban végződő jobb kézzel lábasban kavargatni, hogy nem borulok bele a vacsorába.