Megvisel ez a szürke, szottyos, hideg idő, olyan vigasztalan és egyhangú, a héten mélypontra is süllyedtem hangulatilag, ő, aki férfimet folyamatosan azzal nyúztam, hogy csúnya vagyok és öreg és ráncos, ja, meg kövér is és kripli, ő, aki férfim azonban vigyorogva csak annyit mondott, hogy ha hisztizni akarok, csináljam rendesen, a szájbiggyesztésem nem az igazi, hol marad a tányértörés és az sem ér, ha már a panaszáradat elején elröhögöm magam. Megpróbáltam rávilágítani arra a tényre, hogy baromi súlyos a helyzetem, látod, nem elég a csúnyaságom, öregségem, ráncosságom, kövérségem, kripliségem, már tisztességes hisztire sem futja az erőmből, de nem sikerült, sohasem sikerül, mert röhögnöm kell, úgy néz rám, olyan csúfondárosan-szemtelenül, hogy már azt is nevetve mondom, hogy ne röhögtess, depizni akarok, és közben fülig ér a szám, ő, aki férfim pedig magához húz, megcsókol és lükének titulál. Mivel a szürke, szottyos, hideg idő ellen nem küzdhetek hisztivel, nonstop pedig nem lehet szerelmezni, másik fegyvernemhez nyúltam: Új hajszínt szavaztam meg magamnak és vettem egy szoknyát. Ez utóbbit ő, aki férfim választotta nekem, lila és rövid, miután belebújtam, örvendezve megállapítottam, hogy jé, jó lábak lógnak ki a szoknyából és ezek minden bizonnyal az enyémek, oda is vittem őket ő, aki férfimnek, hogy nézze meg, persze nem kézben, ott billegtettem magam előtte, ő meg kijelentette, hogy eddig is jók voltak, csak valamiért nem hittem el neki. Az új hajszínem meg csokoládé, nem is lehetne más, ugye, olyan árnyalatú, mint a hetven-nyolcvan százalékos étcsoki, bár az enyémben mélyvörös tincsek is vannak, ezek eredete még vitatott, lehet, a nyári szőke-vörös melírmaradványaim hatása. Ebéd előtt anyu úgy mázolta-pacsmagolta a hajamat, mint tíz-tizenkét évvel ezelőtt otthon, a fürdőszobában, apu és ő, aki férfim meg fapofával poénkodott a rovásomra, anyu véletlenül be is festette a fülemet, mert annyira nevettem, hogy az ecset megcsúszott a fejemen. (Lejött. Mármint a festék, nem a fülem.) Most még olyan súlyos tevékenységek várnak rám, mint borozás és csokievés, aztán sállállá. És még csak fél három van.
Nem is olyan szar ez a novemberi időjárás.
Nem is olyan szar ez a novemberi időjárás.
8 hozzászólás:
látom, nem csak nekem van olyan sanyarú sorsom, hogy még rendesen hisztizni sem hagynak :)
Remélem hamarosan láthatunk képet is az "haj-újításról", leírva mindenképp jól hangik :)
Én is most akarok hajszínt váltani pont, mert már nagyon szükségét érzem! Olyan jó hogy megtaláltad azt aki magához húz és megcsókol...
Akkor én hisztizek helyetted:
ma egész nap sötét volt!!!
Ok,kettőkor keltem a buli után,de már akkor villanyt kellett kapcsolnom. Aztán csak még jobban besötétedett.
Sütöm én a Napot,de hát így nehéz:)
Csak két kérdés...: Miért nem lehet folyamatosan (vagy legalább az idő komoly százalékában) szerelmezni, és a másik, ami mindig is érdekelt volna: hány százalék kakaó után számít egy csoki ÉT-nek?? :D
Itt mindig novemberi időjárás van. :)
winston: Engem nagyon megviselne :)
Salsero: Az első kérdés kapcsán visszakérdeznék, hogy próbáltad már? :) Nagyon jó, csak kimerítő, rengeteg energiát veszít az ember és végigalussza szinte az egész napot. Ilyen napok is kellenek, de azért egész novemberben durva lenne :D
Nálam 70-80%-nál kezdőik az étcsoki, van, akinél 50-nél :) A tejcsokit csak kivételes esetben eszem meg, mondjuk, vészhelyzetben.
fuckinsuperhero: Azért ez sem volt túl meggyőző hiszti ;) Most süt a nap :))
Csili: Hajrá :) Boldog is vagyok.
hibiszke: Ha le tudom fotózni úgy, hogy látszódjon a színe, lehet róla szó :)
Aliana: Meg lehet, valójában nem is kell, más a megoldás :)
Megjegyzés küldése