A hétvége legkellemesebb csalódása

Az fogott meg, hogy a recept alapján masszívnak és iszonyú perverznek tűnt, én meg szeretem az ilyen kihívásokat, mármint ha sütiről van szó, például egy masszív és iszonyú perverz grizzlymedve azért nem hoz lázba. Mondjuk, nem sok hiányzott, hogy a diós sütőtöktorta is pánikszerű menekülést váltson ki belőlem, több ponton is fel akartam adni, de aztán Lajos Mari néni huncut mosolya meggyőzött, hogy érdemes folytatnom. Talán. (A Nők Lapjában mindig ott a sütő-főző mesterember vagy mesterembernő képe a recept közelében, ami remek húzás, személyes lesz tőle a dolog és úgy tűnik, mintha A Mester/Mesternő biztatóan mosolyogna kétbalkezes próbálkozásaim közepette. Remélem, nem azt gondolja magában, hogy úgysem fog sikerülni, te, mínusz százhetvennyolcadik szintű konyhatündér, te.)
Fel is jegyzem a diós sütőtöktorta fedőnevű csirkétpróbáló küldetés kritikus pontjait, hogy legyen hová visszalapoznom a következő nekifeszülésnél:
1. Nem volt itthon elég tojás. Csak kettő. Az elég tojás meg három lett volna. Az az igazság, hogy annyira megörültünk a vasárnapi tojáskrémes reggelinek, hogy lendületből megfőztünk iksz tojást és csak órákkal később derült ki, hogy iksz mínusz egyet kellett volna a lábasba dobálni. Persze, leledzett itthon két tojás, de azok ő, aki férfimben végződtek, akit holmi tojásokért sem bántalmazok, így ő elment a boltba tojásért, mert hős, én meg addig a lecsóhozvalókat aprítottam morgolódva.
2. A sütőtökkel mindig meggyűlik a bajom, hihetetlenül nehezen adja meg magát. Nem tudom, más hogy van a tök feldarabolásával, nekem nem működik, esetleg motoros fűrésszel hatékony lennék, a kis konyhakésem azonban majd' belepusztul az erőlködésbe. Vasárnap egyből ő, aki férfimet hívtam segítségül és ha már benne volt a tökölésben, megkértem, hogy reszelje is le. Szerintem ha majd egyszer már nem szeret, azt onnan fogom tudni, hogy az ilyen tökreszelős kérésemre határozott nemmel reagál és hozzám vágja a tököt meg a reszelőt. Lajos Mari szerint gyíkcsíkformátumúra kell gyalulni a tököt, ezért ő, aki férfim hagyta a kislyukú reszelőt a fenébe és a galuskaszaggatót vetette be, eltanulva leleményes asszonyától (értsd: tőlem), hogy a konyhai eszközök multifunkcionálisak, azaz semmi sem az, aminek látszik és minden használható olyasmire, amire az ember vásárláskor még nem is gondolt. Megjegyzem, jó, hogy nem forgalmazzuk a reszelt sütőtököt, így nem kell ráírni a zacskójára, hogy nyomokban ő, aki férfim jobb hüvelykujjának bőrdarabjait tartalmazhatja.
3. Szolidaritásom jeléül én a citromhéjreszelésnél adtam a véremet, szintén a jobb hüvelykujjból.
4. Kérem szépen, a diós-sütőtökös massza valami bődületesen nehéz, rengeteg anyag van benne, ezért két kevergetés között meg kellett állnom szuszogni és kart pihentetni. Levert a víz, mire összekevertem a mindent a mindennel.
5. Az illatos torta szimatolgatásánál elkövettem azt a hibát, hogy a porcukorral borított részt sikerült megszagolgatnom, ergo felszippantottam némi porcukrot, szerintem látszott a technikámon, hogy soha az életben nem drogoztam. Örülök, hogy nem trüffelgolyókkal díszítettem a torta tetejét, egy olyasféle golyó nehezen fért volna el az orrlyukamban.
A diós sütőtöktorta legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nagyon finom és még annál is finomabb. Vittem be kedvenc munkahelyemre, vagánykodni, meg azért is, mert ipari mennyiségű lett, fogyjon csak mert elmondhatatlanul klassz fej vagyok. Jól megleptem M.-et, csibésztársamat és barátnőkezdeményemet is: A doboznyi torta mellé kapott még kóstolót a zseniális vasárnapi lecsós szeletemből, ugyanis lecsóból épp bevezető-alapozó kurzust tartok neki. (A fullextrás lecsóverziót majd nyáron mutatom meg M.-nek, nem akartam függővé tenni - télen drága a paradicsom.) Nagyon meghatódott, láttam rajta.

P.S.: Nők Lapja, 48. szám. Csányi Sándor somolyog az elején. A fehér cukor felét önhatalmúan barnára cseréltem, legközelebb mind a 400 g barna lesz. Ez a kis helyes zikkurat a sütim, csak szólok, ha esetleg nem tudnád beazonosítani.