Kussol és éberen figyel

Hivatalosan ugyan a Goran Bregovic koncert napján kezdődik a Tigris éve (február tizennégyről idén a koncert jut először eszembe), én mégis határozottan úgy éreztem a héten, hogy a Bivaly évének utolsó napjai nem igazán számítanak, a dátum puszta formalitás, a Tigris már megvillantotta éles karmait és fogait, ha tetszik, ha nem. Spec nekem egyáltalán nem tetszik, szívem szerint már most lapoznék kétezertizenegyre. (Remélem, a Bregovic koncert azért nem marad el, zenei téren épp elegendő csapás, hogy Palya Pea lemezbemutatójára nem kaptunk jegyet, jelenleg várólistán dekkolunk.) Emlékszem, olyan november környékén felolvastam ő, aki férfimnek és M.-nek, legkedvesebb kolléganőmnek és barátnőkezdeményemnek a rám váró nehézségeket, hátha tudnak valami csodaszert A Végzet ellen. (M. boszorkány, ő, aki férfim meg 'csak' szeret, szóval, A Végzet elleni küzdelemben mindkettő jól jön). Az a helyzet, hogy novemberben nem fogtam fel a szavak jelentőségét, az elmúlt napok viszont megmutatták, hogy igenis szükség van a fokozott éberségre, bármennyire is ráz tőle a hideg, meg be kell fogni a számat és A Sorból sem állhatok ki, ez most pont nem az az időszak, amikor a saját fejem után mehetek. Teljesen mindegy, hogy magamban mit gondolok és hogy abszolút igazam van, kuss és kész. Rohanós, hektikus, nehéz, új helyzetektől hemzsegő évem lesz a horoszkóp szerint, ugyanakkor tanulságos, hasznos is. Ez utóbbira is van példám a hétről. Maga a sztori nem publikus, a lényege viszont az, hogy M. és egy másik kedvelt kolléganőm, B. segítségével megoldottam egy nagyjából hat éve hurcolászott problémámat. Gyakran boncolgatunk lelki dolgokat-folyamatokat és a héten mindketten mondtak olyasmit, ami segített A Nagyjából Hat Éve Hurcolászott Probléma megoldásában. Az évek során felgyűlt tapasztalataimból rengeteg mindent leszűrtem én is, készen élt bennem a megoldás, az elfogadása és alkalmazása azonban nem ment önerőből, ehhez az általuk mutatott konkrét példa kellett. Mintha lenne egy puzzle, egy kép, ami az enyém, a teljes képet azonban nem tudom kirakni, mert a hiányzó darabok másnál vannak. Persze az is lehet, hogy nálam rejtőzik minden darab, de mire megtalálom őket, újabb hat év telik el az életemből, vagy egyedül soha nem is lelem meg a hiányzó elemeket, ami elég szar dolog, ha azt nézem, hogy a problémák azért vannak, hogy megoldjam őket és jobb, teljesebb életet élhessek. Legalábbis én ebben hiszek, ergo a probléma magam előtt görgetése hülyeség, akkor is, ha nem direkt csinálom, ráadásul további problémákat generálhat. Meglepett, milyen könnyen-gyorsan illesztettem helyükre a kirakós utolsó elemeit, megkönnyebbültem, hogy végre kipipálhatom ezt a kérdést. Tulajdonképpen az is furcsa számomra, hogy évek óta először engedek ilyen közel magamhoz 'külsős' embereket, azaz nem családbélit, barátot - és elfogadom a véleményüket. Hümmm. Izgalmas játék az önismeret. (Tényleg.)