2010. január 10., vasárnap

Még soha nem voltam ilyen jó formában

Hétfőtől péntekig hanyagoltam a Wii fitnesstesztet, mondván, ha evés helyett aludtam, csak nem fogok alvás helyett sportolni. Az is közrejátszott sportkarrierem szüneteltetésében, hogy egy héttel ezelőtt alig bírtam felemelni a bal karomat: Nekem is lett olyanom, hogy izomláz. Jobbkezes vagyok, a balt csak azután vetettem be, hogy a jobbat leamortizáltam, nagyjából vállból és a lapockáim is sajogtak. Kisebbfajta csodaként éltem meg, hogy teniszben és bowlingban bal kézzel sokkal ügyesebben megy a játék, például bowlingban balos gurításokkal megvertem ő, aki férfimet is. Igaz, csak egyszer, de nem is ez a lényeg, hanem a bal kéz. Szombaton úgy ítéltem meg, hogy egy hét kihagyás után itt az ideje egy újabb fitnesstesztnek, bár nem tudom, mitől lettem ilyen hihetetlenül bátor, az a dög teszt eddig mindig hatvanegy-hatvankét évesnek titulált. Szellemileg a béka segge alatt leledzettem vagy még annál is lejjebb, fizikailag viszont életem legjobbját produkáltam a Wii fitness szerint: negyvennégy (!) évesnek hozott ki ez a dög kedves, aranyos, imádnivaló játék. Biztos a két home run rántott le rólam majd' húsz évet. Ettől a falatnyi sikertől iszonyú erőre kaptam és belevetettem magam a bokszba. Naná, hogy erősebb ellenfelet sorsoltak nekem, ráadásul egy fiút. Daisuke ugyan magabiztosan lengette az öklét, én azonban nem remegtem meg a melldöngetésétől, különben is, milyen pasi az, aki lányokat ver. A képen egész jól kivehető, hogy optimista vigyorral néztem a bunyó elé.



Daisuke szívós bunyós, keményen küzdött, ütötte a fejemet, ahol csak érte, kaptam gyomrost is. Mivel negyvennégy évesen üdének és frissnek éreztem magam, csépeltem jobbal és ballal, meg fürgén elhajoltam a kíméletlen támadásai elől, aztán leküldtem a földre. A nézők teljesen meglepődtek, nem számítottak erre a fordulatra. A gyenge nő kicsinálja az erős hímet, nohát. Itt kerültem lélektani fölénybe.



Daisuke sajnos úgy gondolta, bokszolna még egy kicsit, nem maradt lent, pedig látszik, hogy a kimerültségtől majdnem összeakadtak a lábaim. A harmadik menetben úgy véltem, eljött a leszámolás pillanata: Átkapcsoltam Terminátor üzemmódba és egy csodálatos sorozás végén megvillantottam a jobbomat - megsemmisítő csapást mértem Daisuke boksztárs arca közepébe. Szerintem a nézők között ült a barátnője, az a kétségbeesett tekintetű lány lehet, balra, sárga ruhában.



A bírók engem hoztak ki győztesként, mindhárom menetet nekem adták. Tudom, hogy a nadrágom és a trikóm nem egy kimondott Makány Márta modell, elismerem, hogy már-már kínos, egy mentségem van rá, ezt dobta a gép. (Látszik, hogy pasik tervezték a játékot, sehol egy fodor, sehol egy masni.) A lila trendi idén is.



A mellem egyébként nem az egyik ütés miatt esett le, soha nem is volt, ugyanis a Wii nem rajzol domborulatokat a lányoknak. (Japánban biztos cici nélkül élnek a nők.) Hát, Daisuke kissé kókadtnak tűnik, az én mosolyom viszont töretlen. Meg a fogsorom is. Így örül a győztes, tessék:


6 hozzászólás:

maris írta...

az az igazán csodálatra méltó, hogy még fotózni is tudtál közben. :D vagy ő, aki férfidet helyezted készenlétbe? :P

(egyébként tényleg eltaláltad a labdát meg volt home run meg ilyenek? mer' akkor *wow* :O)

winstonsmith írta...

Te is szoktal csehszlovak szoszmoszmackoban futni a paras reggeleken es kozben oklozni, mint Rocky? :) Az alapos felkeszules fontos resze a sportnak! :)

Picike írta...

Na ezt én is kipróbálnám Múltkor láttam a tv-ben, tök vicces volt. :-))

fuckinsuperhero írta...

Eljöhetnél velem edzésre:D

Ilyen teljesítménnyel simán kiütsz engem is.

csibike írta...

fuckinsuperhero: Bokszzsáknak? Köszi, kihagyom :))

Picike: Nagyon szórakoztató és edzésnek is remek :) Kettesben meg barátokkal, családdal is jó játék.

winston: Nem, aludni szoktam helyette. Soha nem lesz belőlem jó Rocky :)

csibike írta...

maris: Köszönöm, hogy ennyi zsenialitást kinézel belőlem, de sajnos csalódást kell okoznom - ő, aki férfim kattogtatott :)
Ühhüm, eltaláltam többször és volt home run, kettő is.