Könyvek, könyvek, könyvek

Ha majd egyszer visszanézek erre a néhány hónapos időszakra, többek között úgy fogom emlegetni, hogy "amikor rengeteget olvastam...". Lugosi Viktória Dafkéjával folytattam a könyvzabálást és Lugosi itt is ugyanolyan jó, mint az Ajvéban. Egyetlen hibája, hogy mindkét könyve rövid, ez ilyen remek stílusú írónál bűn. Kicsit fura volt egy meddő nő küzdelméről olvasni így terhesen, hiába tudom, milyen érzés elveszíteni egy aprócska életet, hiába ismerem a kétségbeesést, az önmarcangolást, az elkeseredést, a 'selejtes nő vagyok' érzést. Magát a helyzetet képtelen voltam átélni olvasás közben, mert nem kellett küzdenünk a gyerekért, főleg úgy nem, ahogy a lombikosoknak, ráadásul nehéz szomorúnak lenni, ha a fiam ott dorbézol a hasamban. A szerethető figurák, főleg a nők, elbűvöltek, meg a hangulatok, ízek, színek, szagok. Lugosi finom eleganciával és humorral ír - tartsa meg jó szokását.

Mostanában jött egy csomó "gyerekkönyv" (milyen meglepő), főleg Ranschburgtól, az egyik Mestertől. Szerény, hatalmas tudású, érzékeny és bölcs ember, és nagyon tetszik az a mód, ahogy a gyerekeket és a velük kapcsolatos problémákat látja. Ismeretlenül is becsülöm, és ha az elmúlt hat-nyolc évben bármi kérdésem adódott a gyerekneveléssel kapcsolatban, biztos, hogy először nála néztem szét, mit  mond A Mester. Persze, ez nem akadályoz meg abban, hogy adott esetben kritikával fogadjam a véleményét és kialakítsam a saját álláspontomat, és ez így van jól, személyre kell szabni a dolgokat, mert ugyan felvehetem más ruháját, de ha lötyög rajtam vagy szorít, idétlenül fogom érezni magam benne. Ha három órát beszélgethetnék vele, nem merném feltenni a kismillió kérdésemet, nehogy az én kis hülyeségeimre pazaroljuk az időt, inkább csendben hallgatnám. A könyvtárban kezembe akadt a Saxum Kiadó két kötete, a Mi rontottuk el? és a Kis gyerek... kis gond? - mazsolázva a Saxum honlapján feltett kérdésekből és válaszokból. Ranschburg csupa csecsemő- és kisgyermekkori (agresszió, alvás, bölcsi, dackorszak, érzékenység, hiszti, szeparációs félelem, szobatisztaság, testvérféltékenység, félelem), illetve óvodáskori (válás, beszédfejlődés, agresszió, alvás, testvérféltékenység, autizmus, szobatisztaság, szorongás, hiszti, homoszexualitás, gyerekmolesztálás, hazudozás, oviba beszoktatás, pszichológus, érzékenység) problémára próbál választ adni és azért írom, hogy próbál, mert nem abból indul ki, hogy abszolút igaza van, hanem csak felveti a lehetséges okokat és magyarázatokat, és ez így korrekt, hiszen a szóban forgó gyerekeket és körülményeiket pusztán az aggódó szülők leveleiből ismeri. A Szülők könyvét még nem fejeztem be, ezzel párhuzamosan olvasom A baba első éve és a Boldog baba c. könyvet. Mindhárom nagyon hasznos és érdekes könyv (az előző két Ranschburg is), ajánlom azoknak az anyáknak (és apáknak, bár ők ritkán olvasnak ilyesmit, az infószerzést rábízzák az asszonyra), akik nem gondolják azt, hogy a gyereknevelés a világ legegyszerűbb, kisujjból kirázható dolga és szeretnének többet tudni csemetéjük lelki, szellemi, fizikai fejlődéséről. Aztán ott a Gyermek születik c. album is, szájtátva néztem Lennart Nilsson fotóit az anyaméhben éldegélő-növekvő magzatról (katt a linkre, beraktak párat a cikk aljára). Hihetetelen, milyen képeket csinált a csúcstechnikának köszönhetően, pölö a könyv egyik fotóján látszik a néhány hónapos magzat fülét borító pihe. Mindig is érdekelt, hogy fejlődik a testemet bérlő gyerek, így jobban megfogható az a csoda, ami két sejt találkozásából születik. Egyelőre nincs ingerenciám több babás-gyerekes könyvre, néhány évig elboldogulok ezekkel az infókkal. 

Hogy ne legyen túl egyoldalú a könyvlistám, újra elővettem Wilbur Smith-től a Ballantyne-sorozatot. A sólyom röpte és az Igazi férfi (meg a többi rész is) klasszikus kalandregény abból az izgalmas fajtából. Ha esetleg úgy alakul, hogy egyszer gyémántbányászatból kell megélnem itt a lakótelepen, nem lesz gond, penge vagyok a témában, az elefántvadászatot és a rabszolgakereskedelmet viszont tiltja a vallásom.