Vessünk néhány pillantást a kulisszák mögé

A tengelici nyaralás alatt számos új dolgot tolt elém Az Élet, többek között a profiterolt és a rántott hagymakarikát - áldassék a vacsorát menedzselő szakács neve. A hagymakarika egész jó, bár tudok nélküle élni, arra viszont igazán rákérdezhetett volna valaki az elmúlt harminckét évben, hogy hé, csibi, és profiterolt ettél már? Egyből bekattant, hogy ilyet muszáj csinálnom, lelki szemeimmel láttam is magam nyakig profiterolgyártásba merülve, csak aztán rákerestem a neten, hogy kerül a gombócba a krém (ez tűnt a legkritikusabb pontnak), és hát kiderült, hogy fecskendővel, ami végtelenül elszomorít, mert egyszerűbb megoldásra számítottam. Persze, előfordulhat, hogy a profiterol addig birizgálja az önérzetemet, míg egy szép napon fecskendőt ragadok. Mondjuk, még egy fapados gyári kinyomóm sincs, az ilyen flikkflakkokat úgy szoktam megoldani, hogy levágom egy zacskó sarkát, beletöltöm a habot vagy egyebet, oszt' csókolom. Itt az ideje, hogy modernizáljam a kreatív, ámde kőkorszaki konyhai módszereimet?

Jelenleg gyümölccsel kompenzálom azt a brutális kajamennyiséget, amit az elmúlt napokban befaltunk. Isteni volt minden és bőséges (leves, négyféle főétel, kétféle desszert), már a harmadik napon azon nyüszögtem, hogy vacsorára nem bírom megenni egy etióp falu éves élelmiszeradagját, salátát és gyümölcsöt szeretnék, mint a sanyarú sorsú topmodellek. Tudom, most minden éhező etióp pofán csapna az üres bádogbögréjével (már ha olvassák a blogomat), de van olyan, amikor a magyar konyhából is megárt a sok, hiába mennyei a krumpli-hús kombó, megfejelve ütős édességekkel, nem ez a fő táplálkozási ösvényem. Reggelire meg kínáltak hurkát is. Hurkát!

Ha a lakótelepi őslakos azt hiszi, hogy tisztában van a 'kurvasok szúnyog' fogalmával, csak meg kell élnie néhány esti sétát egy madárcsicsergős és békabrekegős, abszolút zöldövezetben fekvő horgásztó mellett, egyből földhöz veri a seggét örömében, hogy a lakótelepen valójában alig pár vérszívóval fut össze. Az első hisztérikus "Áááááááá!" kiáltás akkor kívánkozott ki a torkomból, amikor olyan tíz-húsz szúnyog szállt rám egyszerre, menekülés közben valami ősmagyar csujogatós groteszk változatát adtam elő. A szúnyogriasztó kence szart sem ért, ezek a mutáns dögök kimondottan imádják, a ruhát pedig körberöhögik.  

Az őserdőben megesett félelmetes kalandok mellett (ja, láttam mókust és kismillió békát) kulturális élményekben is tobzódtam. Mivel a nyaralóobjektum közvetlen környékén emberi életnek se híre, se hamva (kizárólag egyetlen látványosság van és az a buszmegálló), ő, aki férfimmel eltúráztunk Pécsre, szippantani a lüktető-pezsgő életből. Jó, az ókeresztény sírkamrákról nem feltétlenül a lüktető-pezsgő élet jut az ember eszébe, a sírkamrák (és a dóm) után azonban leültünk fagyizni a belvárosban, ott aztán volt nyüzsgés. A legelső utunk persze az egyik pécsi Baumaxba vezetett, hogy lakatot vegyünk (ő, aki férfim belekarcolta az évet meg a kezdőbetűinket, ennyire mélyre mentünk a romantikában), mert a prioritás az prioritás, mindenféle dóm és sírkamra csak a lakatfal után jöhetett. A piros krikszkrakszomon belül az a nagyon fényes kislakat a miénk, gondolom, mindenki égett a vágytól, hogy lássa: 

Ez a látvány azért elképzelhetetlen lenne pl. a budapesti nyóckerben: a fémgyűjtögetők nyála csöpögne  a gyönyörűségtől, miközben semmi perc alatt lerabolják a lakatfalat. Nagyon terhes vagyok, úgyhogy fizikailag több nem fért bele a városnézésbe, egyszer viszont biztos visszamegyünk Pécsre, hogy jobban körbenézhessünk (és meglátogassuk a lakatunkat). Apropó, jövő héten Besh o drom és Goran Bregovic játszik a városban, csápoljatok-táncoljatok helyettem. Harcsa Veronikáról is lemaradtunk, fuck.  

Pakson is kalandoztunk: barackos és málnás sütivel a kezünkben becsengettünk Pigihez és a férjéhez (süti nélkül is beengedtek volna). Nagyon jó volt a hangulat, néhány óra után arra riadtunk ő, aki férfimmel, hogy hoppá, ha nem indulunk, lekéssük a vacsorát. Örülök, hogy Gyurma (ő nem blogger, hanem kutya) nem szakította le tőből a lábamat, így vacsora után úszhattam a szálloda medencéjében. A nagyon klassz medencéről egyébként azt kell tudni, hogy estére kiürült, csak a miénk volt. Általában a kilences zárásig ott áztattuk habtestünket, és bár előtte jól kisportoltam magam (néztem a focivébét), azért elég sokat úsztam, olyan valódi, sportosnak tűnő úszómozdulatokkal.  

Egy csomó mindenről mesélhetnék még, de nem fogok, mert mindjárt megyünk moziba.