2010. augusztus 29., vasárnap

És kiderült, hogy nincs azbesztkezem

Én tényleg megpróbáltam összeszedni magam, hogy idén ne legyek ön- éspervagy közveszélyes, merthogy vége a szeleburdiságnak, hiszen anyaság, felelősség, egyebek (meg a horoszkópom írta, hogy kettőezertízben az éberség vezessen utamon), és a hasamat tényleg csak párszor karcoltam meg fallal, kilinccsel, táskával, a tegnap este viszont úgy alakult, hogy megégettem a jobb tenyerem felét és ez nekem nagyon fájt. A mustáros-mézes csirkét akartam megforgatni, a sütőből kivett cserépedény nyelére konyharuhával szándékoztam rámarkolni, ami időközben alattomosan lecsúszott. Nem vettem észre. Valamiért a konyharuha akadt a kezembe, pedig korrekt edényfogó kesztyűm is van, pár hónapja találtam rá, előtte csak tenyeres-talpas menyecskék lapátkacsóira méretezett példányokba futottam bele, ujjhegytől felkarközépig ért mind, nem is tudom, hogy gondolták ezt a gyártók. A sebesülésemet rezzenéstelen arccal viseltem, pár másodpercre hideg víz alá tartottam a vörös foltot, aztán a fogammal kötést téptem a pólómból társalgási stílusban szóltam ő, aki férfimnek (érted, szóltam, olyan rambószerű méltósággal, holott jajgathattam is volna a mustáros-mézes csirke fölött), hogy kutassa fel a neten, mégis mit kell olyankor csinálni, ha valaki este tizenegy után mustáros-mézes csirke sütése közben tenyérileg egy pillanatra hozzátapad a sütőből frissen kivett cserépedény nyeléhez. Többféleképpen égtem már életemben, de így fizikailag még annyira nem, az elmúlt tíz évből nincs hasonló élményem. Ő, aki férfim azzal jött, hogy tizenöt percig tartsam hideg víz alá, ami folyik. Bennem egyből feléledt az elszánt környezetvédő, ilyen drámai pillanatban is első a Föld vízkészlete (mondá csibike, akinek lobogó tekintetét Jeanne d'Arc is megirigyelte volna... meg az égési sérülését, ehhem-ehhem), úgyhogy engedtem vizet a lavórba és lavórban végződő jobb kézzel ücsörögtem tizenöt-húsz percet. Elmerengtem azon, hogy anno vállig begipszelt bal karral használtam kontaktlencsét, húztam harisnyát, fésültem hajat, úgyhogy mit nekem egy kis égés, főleg nyáron, amikor felesleges a harisnya. Az áztatás eredménye az lett, hogy A Lavórkezű Lánynak elfagytak az ujjai és felázott a jobb keze, a foltja viszont továbbra is fájt, ezért feladta a gyors gyógyulásba vetett reményét és elment zuhanyozni. Elalvás előtt arra kértem ő, aki férfimet, lőjön le, hogy ne szenvedjek tovább, de ő inkább bekent Fenistillel, hátha segít valamit alapon. Segített, és tökre örülök, hogy nem lőtt le, pedig addigra már elkészült a csirke, két napra elegendő meleg élelem birtokában nyugodtan lehetett volna kegyetlen. Ebből is látszik, hogy hosszú távra tervez velem.  

6 hozzászólás:

Lublin írta...

Hiába no, férfid egy rendes ember!
(még az is lehet, hogy a mézes csirkén kívül egyéb finomságokat is elvár, 2 nap elteltével is) :-)

Jobbulást az égésre - én is csak a hideg vizes kezelést ismerem, nekem meg is maradt a folt, sötétebb árnyalatú kör formájában.

Bodzás Vendégház írta...

Bocs, hogy vigyorogtam a sztoridon, de gondolom, úgyis ez volt a célod, s ebből is látszik, hogy jobb, hogy férfid nem lőtt le...

csibike írta...

bodzazsuzsa: Így jött ki belőlem, a cél szimplán annyi, hogy itt álljon ez a bejegyzés :)

Lublin: Az enyém még látszik kicsit, de nem vészes, biztos hatott az áztatás :)

Névtelen írta...

majd 10 év házasság után az égésfoltokkal nem a férjedhez futsz, hanem előle, hogy le ne *sszon már megint, hogy ismét összeégetted magad...

L.

kisrumpf írta...

Khm, látom, a jobbik felem már elmesélte neked, nálunk hogyan folynak a dolgok :-)

csibike írta...

Ühüm, és vizualizáltam :)