Az evidenciáról

Már nem rémlik, melyik műsorban faggatták a köztársasági elnök belső köreihez tartozó hímnemű valakit, mindenesetre ez a kicsit arrogáns, kicsit nagyképű valaki arra a kérdezősködésre, hogy mi a garancia Schmitt Pál szépen hangzó elképzeléseinek megvalósítására, elkerekítette a szemeit, arcvonásait csodálkozó görbületekbe és szegletekbe rendezte, majd némileg drámai rezgésű hangon kijelentette, hogy kérem szépen, egy olimpiai bajnokról beszélünk, és közben jelentőségteljesen nézett, és én ezt nagyon viccesnek találtam, mert eszembe jutott Farkas Péter, a marihuánarajongó és olimpiai bajnok birkózó Farkas Péter (és itt most jelentőségteljesen nézek, hátha bejön), meg még az is eszembe jutott, hogyha egy olimpiai bajnok úgy dönt, a sikeres sportpályafutása után akár öt, akár negyven évvel hentesnek áll, mert mindig is vonzódott a kolbászhoz, karajhoz, velőhöz, engem csak pár pillanatra bűvöl el (ha egyáltalán), hogy jé, ott egy olimpiai bajnok a sertésdagadó mögött, henteskarrierje szempontjából az egy mellékes infó, hogy anno napi három edzést lenyomott vagy a doppingot hírből sem ismerte a szervezete vagy számtalan érem, serleg és kitüntetés sorakozik a vitrinjében. Ha nála veszem a húst, ugyanazt várom el tőle, mint az érmeket nem halmozó, mezei hentestől, hogy például friss, cubákmentes húst adjon, ne huncutkodjon a mérlegelésnél és jól számolja ki a visszajárót. Az csak egy mítosz, hogy A Nagy Sportoló szent és sérthetetlen. Fenét. Ember, elsősorban ember.