A taktikázás következményeiről

A karácsonykor készült képeket nézegetve fogalmazódott meg bennem az a gyanú, hogy a kisgyerekes apák kifinomult taktikai érzékkel rendelkeznek a mi családunkban: csillogó szemmel helyeselik, hogy a gyerekek legót kapjanak karácsonyra, ugyanis az 5-7 éves korosztály nem tudja egyedül összerakni a mentőautót, traktort és starwarsizét. Hiába írják a dobozra csalinak, hogy igen, 5-10 vagy 7-12 év, azért nehéz ez nekik. Az apa két legyet üt egy csapásra. Egyrészt domboríthat Az Ügyes Apa szerepében. Mihelyt elhangzik az apa, segííííts!, az apa megy és segít, az útmutató negyedik lépésénél megtorpanó gyerek mellé telepedik és hozzáfognak az éppen aktuális legójármű összeszereléséhez. Az apa nézi az útmutatót, mondja, melyik alkatrésznek hol a helye, esetleg ki is keresi a kupacból a következő darabot, a gyerek meg épít az apai instrukciók alapján. Úgy a tizenötödik lépésig. És itt jön a másrészt. Másrészt Az Ügyes Apának azért jó, ha a kisgyereke legót kap karácsonyra, mert a szóban forgó kisgyerek képtelen sokáig egy dologra koncentrálni, így a tizenhatodik  (szerencsés esetben a tizedik) lépéstől Az Ügyes És Újra Gyerek Apa legózhat tovább. A starwarsizénél legalább harminc lépés van! Összeszerelem a gyereknek, ha már megkapta, szól a magyarázat. Bár a mi fiúnk még csak három hónapos, ő, aki férfim is kapott legót - nehogy kiessen a gyakorlatból.

Január első napján én is taktikáztam és be kell vallanom, néha majdnem feladtam. Ő, aki férfim azonban kitartásra buzdított és személyes példával demonstrálta, hogy tök jó a taktikám, aminek röviden az volt a lényege, hogy egyszerűen nem csináltam semmit (főleg gyerekeztem, ő, aki férfimmel bújtam össze, olvastam, gyerekblogot írtam, de ezek a szórakozás kategóriába esnek, nem munka egyik sem), mert van az a babona, hogy egész évben azt fogom csinálni, amit az év első napján. Szelektálni szoktam a babonák között, kizárólag a szimpatikus babonákkal vagyok hajlandó foglalkozni. Például ha munkáról van szó, nagyon babonás tudok lenni, és ez szerintem érthető, hiszen ki akar egész évben mosni, főzni, vasalni, mosogatni, takarítani, pakolni?  Tehát nem csináltam semmit. A remek kis taktikámnak egyetlen hibája volt: Másodikán ötfőnyi családi egység jött hozzánk karácsonyozni, így a reggel és a délelőtt egy része azzal telt, hogy szélvész fokozatra kapcsoltunk ő, aki férfimmel és feltakarítottuk azt a kupit, amit elsején kényelmesen-ráérősen felszámolhattunk volna.