Közös gyerek

Dorw meghorgolta, én meggyöngyöztem, Elf pedig örült neki. Ő egy mobiltok, katt a képre. Rájöttem, hogy ha tudom, ki kapja a gyöngydolgomat, sokkal jobban izgulok a készítésénél. A gyöngydíszt olyan ötször-hatszor bontottam le és fűztem újra az egyik este, hiába no, maximalista vagyok. Eredetileg mást szerettem volna, de ahhoz a fogadalmam miatt nem volt elég gyöngyöm, ezerszer megfűzött valamit nem akartam Elfnek, így maradt a rögtönzés piros, narancs, sárga és bronz gyöngyökből, ez lett belőle. A rögtönzésem szerves részét alkotta a néha bordó, néha piros swarovski kaboson befoglalása, amit ott helyben kísérleteztem ki, addig nem feküdtem le, amíg rá nem jöttem a megoldásra. (Jól tippeltetek, nem aludtam sokat.) A csirke az egy makacs állat, mint tudjuk. A díszt dorwnak ajándékoztam, az ünnepélyes díszátadást pedig nálam ejtettük meg pénteken - a két Andrisfiú asszisztálása mellett. (A részletekről majd a másik blogomban.) Nem ez az utolsó horgolt-gyöngyös projektünk, úgy érzem.

P.S.: Dorw ilyen klassz cipőt is tud.