Nagyon karácsony

Nyolc után pár perccel hatalmas lábassal a kezemben siettem hazafelé kedd reggel. Fura érzés volt, hogy ennyire hajnalban lerohantam a lábasért (a gyerek rajtam, apja a zuhany alatt), egy pillanatra azt hittem, álmodom az egészet, de aztán eszembe jutott, hogy az egyik lecsós lábasomban érthetetlen módon odaégett a párolt répa a párolóval együtt, a másik lecsós lábasomban meg kicsírázott valami hús, néhány hétre a hűtőben felejtettem, jajj. Mindkét lábas a kukában végezte, a többrétegnyi égésterméket betonfúró se vitte volna le, a másiknál meg nyúl voltam, nem mertem leemelni a fedőt, hogy inhaláljak a kitudjamilyen élővilágból. (Ha szépen megkérem, szerintem magától lesétál a szemetes konténerhez.) Kedd reggel ő, aki férfim felaprította a hagymát, pardicsomot, paprikát a lecsóhoz, és amikor rádöbbentem, hogy nincs megfelelő méretű edényem, elrohantam a boltba. Tizenhat kislábasban is megfőzhettem volna a lecsót, igen, én azonban úgy éreztem, tudok élni ilyesféle kihívások nélkül. Egészen nagy lábast választottam, ha már, és nem hittem volna, de szoknom kell a nagycsaládos méretet, úgy nyolc-tíz literes lehet.

Szóval, a héten lecsózunk és a múlt héten is lecsóztunk, kisrumpf és L. járt nálunk. Rossz szokásuk szerint rohantak. Valószínűleg megint egy évet kell várnunk, hogy két órára együtt lehessünk. Most komolyan, mi fér két órába? Jó, a lecsó igen. Egyébként azt nagyon szeretem, hogy hiába nem találkozunk egy évig, belépnek az ajtón és olyan, mintha csak tegnap köszöntünk volna el egymástól. Szerettem volna tortát sütni L.-nek, de örültem, hogy A Lecsó összejött. (Azért L. nem maradt torta nélkül.) Kisrumpfot macskával leptük meg, és izgultunk, vajon jól választottunk-é. Jól. Nehezen váltam meg hekka gyönyörű cicájától, ha tehetném, minden figurájából rendelnék és megküzdenék értük a fiammal. 

Azt itt most gyorsan közbeszúrom, hogy hekkára véletlenül, néhány küzdelmes óra után találtam rá: Régóta izgatta a fantáziámat az amigurumi, és amikor már cirka száz ősz hajszál birtokában tudtam amigurumi-alapot horgolni a youtube-nak köszönhetően (iszonyat büszke vagyok arra a tizenakárhány nyomi körömre), levezetésképpen nézelődtem kicsit valamelyik hajnalban, hogy mi mindent lehet csinálni ezzel a technikával. A kérdést úgy módosítanám, hogy mit nem lehet csinálni ezzel a technikával. Nézzetek csak szét hekkánál. 

A két órába még az is belefért, hogy kisrumpfék átnyújtsák nekem a kenyérsütőjüket és az Amerikában levadászott forró csokikat, a spéci (ravioli és süti) kiszúrókat, meg az Írországból Magyarországra kívánkozott csokikat. Csokiból amúgy nagyhatalom vagyok jelenleg, dorwtól is kaptam egy csomó finomságot szülinapomra, illetve olyan szülinapi szilváslepényt csinált, hogy öröm volt megenni.

A szülinapom eddig vegytiszta öröm. A kisfiam élete/m első pusziját nyalta az arcomra és egy pöttyös bögrét hümhümhümm-t nyomott a kezembe apai segítséggel. A pöttyös bögre hümhümhümm fehér alapon piros pöttyös hümhümhümmm, a változatosság kedvéért. Ő, aki férfim főzte a szülinapi vacsit: A kedvenc éttermünkből hozott kedvenc falatokat. Annyit tudhatok a publikus ajándékáról, hogy még készül, viszont közben életre kelt és megérkezett ő, aki férfim névnapi ajándéka (mármint az enyém, az én kisz drágaszágom), ő az, épp a piros székemen álldogál:

Imádom, és igen, ő egy miciség, a többit Mici blogjában találjátok, bogarásszatok nála is, érdemes. A család egyik részétől gyöngy- és könyvpénzt kaptam, amit végtelenül gyorsan elköltöttem, mert az ilyesmivel így kell bánni. Hétvégén szülinapi összeröffenés a család másik részével, úgy tippelem, remek lesz.

And the winner is...

... Tabby, akinek szívből gratulálok.

Kérlek, írd meg mélben a nevedet-címedet, hogy elküldhessem a nyakláncodat. Remélem, olyan örömmel hordod majd, mint amilyen örömmel készítettem. 

Köszönöm szépen, hogy játszottatok velem. (Végül ő, aki férfim húzott, a kisebbik férfi már szunyál.) Nem ígérem meg, hogy ez volt az utolsó ilyen móka, nem baj?  Rákaptam az ízére. Például októberben a blogom szülinapozik, és nekem már azt is megsúgta, mivel lepi meg a kedves olvasókat.

P.S.: A lánc ugyanúgy rendelhető, mint a többi ékszerem, akár más színösszeállításban is.

A csábításról

"Kaszturi (Pézsma, Moschus moschifenus)

Az egyik legősibb gyógyszer. A pézsmaszarvas fitymájánál lévő mirigy termeli. A leghatásosabb formája, amikor a párzási időszakban a szarvas patájával felszakítja a mirigy tokját, hogy a nőstényt odacsábítsa.", olvasom Popper könyvében, és az jut eszembe, hogy a férfiak mi mindent képesek összepanaszkodni, holott ehhez képest könnyű dolguk van a nőstények elcsábításánál.

Segítsüti

Ma négyig lehet még licitálni a segítsütisek finomságaira, de azzal is tudtok segíteni, ha az árverés után rendeltek az ajándéktárgyakból.

Szülinapi játék

A kézműves blogokban gyakran látom, hogy a bloggazdák ilyen-olyan alkalomból játékot hirdetnek, és ezt jópofa ötletnek tartom, illetve követendő példának, úgyhogy íme, az első hasonszőrű játékom:

A nyaklánc erre az alkalomra készült, kedvenc gyöngyeim kapaszkodnak egymásba, például a sárga kagylóvirágot hónapok óta tartogattam a megfelelő ékszerre várva. Ezzel a lánccal is szeretném megköszönni azt a kedvességet, érdeklődést, jó szót, drukkolást (és a szinte felsorolhatatlan minden mást), amit tőletek kapok évek óta. Ha szeretnétek megnyerni, pusztán annyi a dolgotok, hogy hagytok ennél a bejegyzésnél egy kommentet névvel (a nyertes elérhetőségét a sorsolás után kérem el, ha nincs blogja). A jelentkezés határideje szeptember 21., éjfél. Ne felejtsetek el áldozatot bemutatni Fortuna istenasszonynak, hátha. Sok sikert!

P.S.: Ígérem, legközelebb a fiú olvasókra is gondolok. Bocsánatbocsánatbocsánat.

34

A legklasszabb szülinapi ajándék az lenne, ha valaki minden reggel bemondaná, hogy hányadika van és milyen nap, természetesen évvel-hónappal együtt (a Kr. e./Kr. u. rész elhagyható), meg azt is, hányat kell még aludnom ahhoz, hogy a fiam ágyba hozza nekem a reggelit (és el is mosogasson utána).
Sokáig nem tűnt fel, hogy mindjárt szülinapom lesz, a harmincharmadik évem (néha követhetetlenül) gyorsan tovarohant, gyereknevelés közben nem volt időm sokkolódni/elmélázni, hogy hoppá, a tortámon már nem érdemes megfordítanom a számgyertyákat. Maga a 34 nem zavar, de ha ő, aki férfim le mer cserélni két tizenhét éves gidára, orrba vágom a vasalóval (is). Egyedül az szomorít el (?), hogy állandó harcban állok Az Idővel, és próbálok legalább huszonötöt csinálni a huszonnégy órából, de nem megy. (Vajon miért?) Még soha nem jutott ilyen kevés idő magamra, és félek (?), hogy a kisgyerekezéssel töltött legszebb (?) éveimben nekem, mint csibikének, nincs elég helyem. Nehéz elfogadnom, hogy nem vagyok olyan szabad, mint az elmúlt években, és hiába tudtam, mit vállalok (és vállalnám újra meg újra meg újra), megélni nehezebb, mint elképzelni. Szeretek anya lenni, úgy érzem, passzolunk egymáshoz, az anyaság meg én, a szabadságom azonban érzékeny pont. Csak néhány évvel ezelőtt váltam szabaddá, alig pár évet éltem úgy, ahogy mindig is kellett volna, és ahogy nekem jó. Addig mások elképzelései és elvárásai mentén alakítottam az életemet, fogalmam sem volt arról, ki vagyok és mit akarok.
A 33. évemben rengeteget tanultam magamról az anyaságnak köszönhetően. A legfontosabb talán az, hogy megtanultam, mit jelent az alázat, hogy a saját igényeimet-vágyaimat ideiglenesen (?) háttérbe szorítva, szeretettel és megértéssel, a legjobb tudásom szerint nevelek/gondozok/szolgálok egy kisembert. És tudom már, hogy engem nem kell kerékbetöréssel kínozni, elég, ha hónapokon keresztül nem hagynak aludni, mondjuk, félóránként-óránként kelek. És az is bebizonyosodott 2010. szeptember 16. és 2011. szeptember 16. között, hogy semmihez sem fogható boldogság dübörög a szívemben és áramlik az ereimben, amikor hozzám bújik a gyerekem, amikor rám nevet, amikor odaszól, hogy "ana!", és úgy tudom félteni, mint még soha senkit ebben az életben. És az a nehéz, hogy imádok anya lenni és imádok szabad lenni, és a kettőt úgy kell összeegyeztetnem, hogy mindenkinek jó legyen. Nekem is. Nem fogok unatkozni 34 évesen sem, fogadjunk. (A fogadás nézzen ki úgy, hogy én azt mondom, nem, a tapasztalt anyák meg mondják azt, hogy dedede, csibi, unatkozni fogsz. Légyszi!)  
Írás előtt elolvastam a tavalyi bejegyzésemhez kapott kommenteket és a 33 mélnél jóval több mélt, és meghatódtam azon, hogy mennyi kedvesség árad a soraitokból felém és a családom felé. Mondhatom azt is, hogy évek óta, holott nem tartom magam könnyű természetű, könnyen (meg)szerethető embernek. Igazán jó dolgom van itt a blogban, köszönöm nektek, és azt szeretném kívánni, hogy legyetek boldogok és vidámak és optimisták és erősek. (Ne mindig, mert az öl, butít és nyomorba dönt. Bocs!)
Ha a Nagy Manitu is úgy akarja, de főleg az a kicsi, aki civilben Andris névre hallgat, a hétvégén szülinapi játékkal jelentkezem. A reklám után visszajövünk, maradjanak velünk. 

Egyszerű II.

Katt rá, úgy az igazi.

Nem gasztrobejegyzés, azaz praktikák habtapi szárításához (Ne a bölcsészmegoldást válasszátok!)

Tegnap este kilenc után a fiam összehányta a haptapit, de nem úgy, mint a múltkor, hogy csak a kilencesre toccsant, ami kikívánkozott belőle elalvás előtt, hanem úgy, hogy 2:0 arányban megszavaztuk a gyerekszoba padlójának sürgős habtapitlanítását: ő, aki férfim letörölgette a rókakoma nagyját, felszedte a majd' három négyzetméternyi habtapit és ideiglenesen bevágta a fürdőkádba azzal, hogy ha elaludt a gyerek, kezdünk vele valamit. Meglepő módon heves aludhatnék tört rám a gyerek lefektetése után (amúgy sem voltam túl fényesen szervezetileg), ezért már előre nagyon sajnáltam magam, hogy szunya helyett a szarvast meg a békát meg a többieket suvickolom és szárítgatom. A gyerek harminc-negyven perc durmolást követően a nagyróka után küldött még két kölyökrókát, ezek szerencsére csupán kéttenyérnyi helyet kértek a parkettán. Ő, aki férfim begyűjtötte őket, amíg ikszedjére is átöltöztettem és elaltattam a babát. Ha kicsit megerőltetem magam, rókafalkává bővítem az aznapi termést, a fáradtságom azonban elsőbbségért könyörgött, így szépen ránéztem ő, aki férfimre és megkértem, hogy mossa le habtapikat és tegye be őket a gyerek kádjába, reggelre megszáradnak. Kicsit később eszembe jutott, hogy ha vizes habtapi lennék, borzasztó nehezen tudnék úgy megszáradni, hogy tíz másik habtapi nehezedik rám (klassz vagyok habtapilélektanból), ezért még szebben néztem ő, aki férfimre és megkértem, hogy szárítsa meg az oroszlánt és a nullást és a többieket. Hajszárítóval. Szarul voltam, kizárólag ezzel tudom magyarázni a remek ötletemet. Ha az én pillanatnyi elmeállapotomon múlik a habtapik sorsa, a hajszárító még ma is ott berreg az egyik kezemben, a másikkal pedig (ha épp nem a kötelet tekerem a nyakam köré) gyerekszobába passzoló szőnyeg után kutatok a neten, amit rókatámadás esetén egyszerűen bevágok a mosógépbe. Ő, aki férfim nem a bölcsészkaron végzett (mázli1), szereti a hatékonyságot (mázli2) és híve a gyorsaságnak (mázli3) - persze nem mindenben (mázli4). Lepucolta a habtapirengeteget, aztán betelepítette a feleannyi szabad területtel rendelkező konyhába:

A zseniális megoldásnak köszönhetően nem kínzott a mosogatni vagy aludni dilemmája: pompás habtapibarikád választott el a csurig telt mosogatótól. MÁZLI! 

Még mindig lopják a bejegyzéseimet

Ha egy blogger régóta olvas engem, előfordul, hogy rögzülnek benne bizonyos szavaim, kifejezéseim, nyelvi leleményeim, és ezek itt-ott visszaköszönnek a bejegyzéseiben. Nem gond. Az sem, ha használja az egyes stíluselemeket, nyelvi megoldásokat és jól érzi magát írás közben. Egészségére, éljen a játék. Ráadásul kedvelem, nem gondolok semmi hátsó szándékra/irigységre/frusztrációra. Megtetszett neki, hadd vigye. Nem várom el, hogy hivatkozzon rám.
Ha egy blogger lassan, de biztosan teletűzdeli a posztjait rám jellemző megoldásokkal néhány bejegyzésem elolvasása után, és emiatt úgy érzem, a kezdeti szimpátia villámgyorsan csalódásba torkollik, hogy nem boldogul egyedül, írok neki mélt és barátságosan rákérdezek, mi az oka a sok-sok egyezésnek, mert ez már egy kicsit gond. Néhány alkalommal fordult elő ilyesmi, az érintett blogger mindig tagadott és megsértődött, mindig, pedig ez nem olyan dolog, amit ne lehetne elismerni, megbeszélni. Még csak nem is maradna bennem rossz érzés, szabad utat kapna a szimpátia.
Ha valaki blogban, facebookon, iwiwen vagy bármilyen más nyilvános felületen sajátjaként publikálja a bejegyzéseimet, na, az gond. Lopás. Leggyakrabban szólnak, mert véletlenül ismerős a szöveg, vagy túl jó az adott szerzőhöz és rákeresnek neten, a rendszer meg kidobja a blogomat, vagy egy kép linkje marad a sajátként közzétett posztban, ami elvezet hozzám (és ez azért amatőrség, lássuk be) ésatöbbi. Mariann, például te mikor fogod abbahagyni? Az 'ő, aki férfim' kifejezés lenyúlása nem elég, úgy látom, és a legutóbbi lopássorozat sem.

 

Arra vagyok kíváncsi, hogy az, aki az én gondolataimat, szavaimat, egyebemet majmolja-lopja, az ettől valóban boldog? Mert akkor receptre írom fel, hogy az egész világ egyetlen nagy boldogság legyen, hála a copy+paste-nek.

Paradicsomprojekt, 5. rész

Na, most már el lehet pakolni szépen a borogatást, a jégakut, a defibrillátort, elárulom, hogy az erkélyen paradicsomi állapotok uralkodnak, az ültetvényem átvészelte A Nagy Nyaralást. Középső sógornőm háromnaponta megitatta a lecsóalapgyárat, a nyár vége miatti bánkódásom kellős közepén én sem felejtettem el a locsolást, így jelenleg 5, azaz öt, azaz ÖT darab zöld paradicsom büszke tulajdonosa vagyok. Nyaralás előtt megjöttek a virágok, nyaralás alatt drukkoltam, nehogy megdögöljenek a forróságban, nyaralás után pedig a második utam az erkélyre vezetett, lecsekkoltam, hogy zöldell?, zöldell!, és ennek annyira örültem, hogy nem vettem észre a levelek között megbúvó kisebb-nagyobb paradicsomgolyókat. Az egyik délután épp a fiammal játszottam a kanapén, onnan rohantam az erkélyajtóhoz, hogy mintha zöld paradicsomot látnék a rengeteg levél között, és tényleg. Gyorsan összeszámoltam a paradicsomgyerekeket, négyen lógtak itt-ott, azóta született még egy. Úgy tervezem, hogy a saját paradicsomból készült lecsót megkóstolhatja ő, aki férfim is, mert jó fej vagyok, ehhez azonban egyelőre szűkösen vagyunk paradicsomilag, izgatottan várom a további versenyzők megjelenését. 

A paradicsomtermesztés egyébként hasonlít kicsit a gyerekváráshoz, remélem, a vége nem lesz olyan fájdalmas.

Összegyűjtött izgalmak

"Este írd fel szépen egy füzetbe - de csak emlékeztető szavakkal! -, hogy mi izgatott fel, dühített, bántott, sértett meg aznap.

A hét végén olvasd át az elmúlt napok sérelmeinek történetét, s ami már közömbös a számodra - húzd ki!

A hó végén tedd meg ugyanezt a harminc nappal. Csak az maradjon bent a füzetben, ami még mindig hat a szívedre. Meglepődsz majd, milyen kevés maradt meg. Csak ezek voltak fontosak. Ugye, mennyit izgattad magad fölöslegesen?"

(Popper Péter: Mi az élet étterme?)

Egyszerű I.

Mintakarkötőket kértek tőlem. Egyszerűek legyenek, ez volt a kívánság. Bonyolultabb ékszerre nincs is időm mostanában, már megint nincs időm, csak akkor, ha az alvásból kanyarítok le egy-két órát, és ezen változtatnom kell, nem lehetek visszaeső nemalvó-nempihenő, meg azon is, hogy a 'nincs időm' ne hagyjon hiányérzetes, szomorkás utóízt a számban. 

A fekete-ezüst elegáns munkahelyre, pont jó, a piros masni nem én vagyok, de állítólag most ez a divat. A zöld-irizáló bogyókért A Zőccséget bontottam le, elment tőle a kedvem. Kapkodós fotózás, szürke háttér - vagy freudi elfotózás.
Hiányzik a Balaton, hiányzik a nyaralás, hiányzik a balatoni nyaralás szabadsága.

Augusztusban történt

Az első gyerekes Nagy Nyaralásunk előtt néhányan mindenfélével riogattak, leginkább azzal, hogy strandról, andalgásról, alvásról, édeskettes összebújásról és egyebekről ne is álmodozzunk, mert az új környezetben kifordul önmagából a gyerek, a bevált napirend tarthatatlan a Balaton partján, ergo a nyaralásunk horrorisztikusabb lesz, mint a Kaptár összes része együtt, még a sült kolbász és a hekk is megkeseredik a szánkban, és alig várjuk majd, hogy hazajöjjünk pihenni. Nos, a nyaralásunk remekül sikerült, pedig nem szedáltuk le a gyereket. Íme, a tények:

a, mint alvás: Faragtam valamennyit az alváshiányomból, mert a gyerek békésen aludt esténként. Ő, aki férfimmel minden olyasmire jutott időnk, amit este kilenc és reggel hét között csinálni lehet 25 négyzetméteren és viszonylag halkan.
b, mint Balaton: Imádom. Anyuék lejöttek pár napra, így esett meg, hogy néhány percet gyerek nélkül, kettesben töltöttünk ő, aki férfimmel a Balatonban. A többi ötven-hatvan fürdőző mellett.
c, mint ciki: Első nap odaégettem egy edényt répapárolás közben. Dunsztom sincs, mi kozmált az aljára, mert a párolóegység és az edény között csak víz volt. Mázli, hogy nem egy hétig maradtunk, mert addig nem ázott volna le a fekete rettenet. Minden egyes nap súroltam egy kicsit. Két hét után győzelemittasan lóbáltam meg a csilivili edényt ő, aki férfim előtt.
cs, mint csibike, ne nyüszögj: Hármas ikreket láttunk a strandon. Babaméretben. Őket elnézve határozottan úgy gondoltam, hogy tulajdonképpen rém könnyű dolgom van egyetlen gyerekkel.
d, mint dolgos: Na, ez nem voltam. Vittem magammal gyöngyöt, hogy majd jól bepótolom az elmaradásaimat. Nem jutottam a közelükbe se. Azzal nyugtatom a lelkiismeretemet, hogy nem volt helyem - az egyetlen asztalt megszavaztuk pelenkázónak.
e, mint evészet: Olyan, de olyan isteni sült kolbászokat ettünk... Meg minden mást is, ami kihagyhatatlan a Balcsin. Sajnos, nálam a kürtőskalács valahogy elfelejtődött. Hazafelé a kocsiban jutott eszembe, hogy nem meóztam egyet sem. Másfél kiló plusszal zártam a Nagy Zabálást, és fogalmam sincs, hogy csináltam, de ma már soványabb vagyok, mint amikor nyaralni indultunk, pedig nagyon durva szénhidrátkúrának vetettem alá magamat.
é, mint éjszakázás: Jó, ez kimaradt. Még csak bele sem haltam az éjszakai élet hiányába. Esténként, miután a gyerek elaludt, pölö társasoztunk, összebújtunk, filmeket néztünk (fej- és fülhallgatóval), dumáltunk az erkélyen ő, aki férfimmel, és lestük, hogyan szőnek hálót a pókok (NatGeo live).
f, mint fekacsirke: Nos, a kisgyerekes életforma nem kedvez az órákig tartó napozásnak, aszalódásnak. Cserbenhagytam a naptejipart, bocsánat!
g, mint gáz, tudom, de vettem egy kisvakondos kisbögrét: Idén már nem írok többször bögrékről, megígérem. 
gy, mint gyere, segíts!: Tolmácsoltam egy lájtos baleset jegyzőkönyvezésénél. A németek nekem mutogatták a papírjaikat, hogy ugyan válasszam már ki a szükséges doksikat, holott nekem jogsim sincs. Mondjuk, legalább úgy nézek ki, mintha lenne.
h, mint hűtő: Anyuékhoz akartuk kitelepíteni a hűtő tartalmát. Náluk, 20 kilométer után vettük észre, hogy a szóban forgó tartalmat nem vittük magunkkal. Kínos.
i, mint internet: Nem hiányzott a netezés. Ha előre tudom, hogy nélkülöznünk kell egymás társaságát, simán megvagyok netmentesen, nem izzadok, nem viszket a tenyerem és a levegőt sem veszem szaporábban. Két veszélye van a dolognak: Válaszra vár egy csomó levél, illetve újra bele kellett élnem magam abba, hogy van blogom, nem is egy.
í, mint így írnak ők: Vettem három szennylapot. Elolvastuk. Az összes agysejtünk belepusztult.
j, mint jajj, otthon hagytuk a pénzt: Egyszer zsé nélkül mentünk vásárolni. A kasszánál derült ki. Megpakolt bevásárlókocsival. Ő, aki férfim egy óra múlva fizette ki és nyalábolta fel az árut. Az eladó pampogott, hogy a húsokat nem vette meg, és közölte, hogy ezeket úgyis visszarakja a hűtőbe. Erre mit mondjak?
k, mint kocsi: Egy gyerekkel és minimális csomagmennyiséggel épp befértünk a miniautóba. Nem tudom, mi lesz kettő darab gyerek esetén, főleg úgy, hogy kétajtós a járgány. Itthon nyaralunk. Vagy a Balatonon veszünk ruhát, játékot, miegymást. Vagy külföldre megyünk repülővel, az elég tágas.
l, mint lángos: Valami sápadt, itt-ott nyers kerek izét árulnak a Balcsin lángos címszó alatt. Tragédia.
m, mint migrén: Átaludtam az indulás előtti két estét, úgy fájt a fejem. Minden az utolsó pillanatra maradt. A pakolás-rámolás miatt két órát aludtam. Ez az én koromban és állapotomban már-már gyilkos.
n, mint napsütés: Ő, aki férfim is úgy tudta, hogy fázni fogunk a Balcsin, ezért őszi szerelést pakoltunk be. 27-35 fokok vártak minket. Kétnaponta mostam a pár darab nyári göncünket - kézzel.
ny, mint nyaralás: Egész évben a Nagy Nyaralást várom a legjobban. Üti a karácsonyt is. Mindegy, hol vagyunk együtt, csak együtt legyünk.
o, mint oltári szívás: Retroparti a Kozsó-féle együttesekkel. Hozzánk a távolból szűrődött el a zene. Ez is sok(k) volt.
ó, mint óóó, végre nyertem Scrabble-ben: Ő, aki férfimet először tudtam legyőzni az elmúlt egy évben. Végre rámkacsintott Fortuna asszonyság, és nem T, L, L, V, CS, H, K betűkből kellett kiraknom a szavaimat. Ő, aki férfim persze a teliholdra fogta a sikeremet.
ö, mint ölni fogok, érzem: A takarítónők minden reggel 7 és 7.30 között húzgálták a teraszon a napozóágyakat, asztalokat, székeket. És fennhangon csevegtek. A szobánk pont a terasz mellett helyezkedett el.  
ő, mint ő, aki férfim és ő, aki fiam: Jó velük nyaralni is, megtartom őket.
p, mint pöttyös bögre: Nem vittem magammal, nehogy eltörjön a csordulásig pakolt kocsiban. A szálláson fellelt parányi csészéből ittam a kapucsínót. Egy jóízű kortyot nem bírtam lenyelni. Megviselt. (A tízliteres fazékból nem akartam kapucsínózni, hiába nem vagyok úrinő.)
r, mint rétes: Ó, hát az valami csoda, amit a főút melletti rétesezőben árulnak. Helyben készítik és az ízük pont ilyen. Abszolút kedvencem a szilvás-meggyes-fahéjas.
s, mint sport: Riogattam magam futással, de ugye nem volt hely a kocsiban, és a futócipő helyett inkább az új Fable könyvet tettem a bőröndbe. Nem mintha lenne futócipőm.
sz, mint szimpátia: Kaptunk ingyenpalacsintát. Ki akar velem barátkozni?
t, mint tévé: Egyszer sem sikerült bekapcsolni (és nem a technikai tudásom hiányzott hozzá), pedig kisdobos becsszó, hogy lélekben rákészültem a tévézésre.
u, mint utazás: Egyedül ez volt durva. A gyerek rosszul tűrte a hosszú utat, 40-50 percenként meg kellett állni 10-15 percre, szóval, nem Vettel tempójában tettük meg a Bp.-Füred/Füred-Bp. távot.
ú, mint úúúú, de visszamennék: Akár most rögtön.
ü, mint üvöltő szelek emberek: Ő, aki férfim egyik hajnalban úgy ébredt, hogy elege van, kimegy az aktuális tivornyázó bandához és rendet vág közöttük, holott nincs utcai harcos vérmérséklete.
v, mint vedelhetek: A borhetek miatt zajlott az élet Füreden. Szoptatok, ez még mindig nem az én életem. Mindegy, szeretem a kakaót.
z, mint zene: A Blaháról elszármazott műindiánok megint a szállásunktól ötven méterre szintetizátoroztak esténként. Minden este. Extra hangosítással. Már Winnetou nevére tikkelni kezd a szemem. 
zs, mint zsiráf: Most sem láttunk.

P.S.: Néhány kép a gyerekblogban.

Marhaság

Találtam a farmersortom zsebében egy összegyűrt nyugtát, és hirtelen wtf-érzés fogott el: néhány másodpercig nem tudtam mit kezdeni azzal az információval, hogy augusztus 26-án 8 hómarhát vettem.

Most jöttem vissza a nyaralásból, üdevagyokésfriss, üdevagyokésfriss, üdevagyokésfriss.