Reggel eredetileg azért merültem a majdnem forró habfürdőmbe (cirka tizedét rakom a vízbe, ennyitől is habos-illatos és sokáig elég), mert a hajnali műszakban átfáztam és rázott a hideg, gondoltam is, hogy hiába maradt itthon ő, aki férfim, nehéz nap lesz ez hőemelkedéssel, vacogással, fejfájással plusz az ultranyűgös sarjunkkal, de aztán kilestem a házi bárányfelhők között és azt láttam, hogy a kád szélébe kapaszkodó fiam izgatottan csápolja az óriási habokat, ő, aki férfim meg először a gyerek kezéről fújdogálja tova a ragaszkodó habpamacsokat, utána pedig ezernyi színes szappanbuborékot fúj nekünk a kád felett.
2011. október 18., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 hozzászólás:
jobbulást!!!!
Úgy látom, a kakaós csiga tudat alól azért visszaköszön.
gyógyulj meg gyorsan! :)
ez egy gyönyörű idilli kép és egy pillanatra majdnem rááhítottam, de aztán gyorsan visszatértem a sajátomhoz: 15 perc a fürdőben dörömbölés, kajabálás és követelőzés nélkül. :P
Gyógyulj meg hamar!
margelis: Sikerült, köszönöm :)
dorw: Az általában este van, amikor Andris már alszik. Ez a reggeli habfürdő vészhelyzet volt, nem szokásom :)
Zé: Igen, és a lakásban megint találtam egy csomó csigavonalat :)
Elf: Köszönöm :)
Megjegyzés küldése