A gyerekszobában játszó két fiúra vetettem egy gyors pillantást, miközben a kezemben fogott késsel befejeztem az aktuális hámozó mozdulatot. Lenéztem, hogy hol vágjam meg újra a krumplit - és ez a krumplihéjba nyesett szív nézett vissza rám. Így vaktában egy szobrász sem alkothatott volna szebbet.
Mától szólítsatok Michelangelának.
7 hozzászólás:
:)
:-D Freud-i elmozdulás... :-D
nagyon jó lett :-)))
Lublin: Direkt biztos nem tudtam volna ilyet vágni :)
JesszumPepi: Jaja :)
ez Csibelandzselás lett ;o)
amúgy nem vagy semmi , recés késsel tolod :o)sztem ha én recés késsel toltam volna, akkor abból krumpli sem marad :o)
azt úzeni a jelszó ellenorzo, hogy don safari :o)
Anyu és az anyukája legutóbb arra tett megjegyzést, hogy m-e-k-k-o-r-a- késsel pucolom a krumplit. (Semmi extra, hagyományos méret.)Egyszer írok majd egy posztot a krumplipucolással kapcsolatos beidegződésekről :)
Megjegyzés küldése