Tegnap ő, aki férfim főzött nekem ebédet: rendelt kaját a La-Guna étteremből. Mázlija van velem, mert a világ egyik legrendesebb terhes nője vagyok, például nem ugrasztom ki az ágyból azzal, hogy epret óhajtok hajnal fél négykor, csupán olyan könnyen beszerezhető táplálékra vágyom, mint a sajttal-barackkal töltött rántott hús vagy a rántott cukkini vagy a rántott nemtudommi - egyszerre. Igaz, ezeket általában azonnal akarom, és pusztán azért nem tudom s.k. prezentálni a lakomát, mert valamilyen rejtélyes okból kifolyólag én soha nem szólok magamnak előre, hogy milyen ehetnék fog letámadni engem a következő, abszolút védtelen pillanatomban.
A La-Guna kábé 20-30 perc alatt kiszállítja a megváltó és meglepően finom fogásokat, ez nálam még belefér az azonnal kategóriába. Az adagok jó nagyok, barátságos árakkal dolgoznak, netes rendelésnél kedvezményt adnak, x összeg felett meg valami ajándékot is. A kétszemélyes bőségtál olyan, hogy elvileg lehetetlen kivégezni egyszerre. Nekünk kizárólag úgy sikerült, hogy magamra vállaltam a bőségtál oroszlánrészének elpusztítását: a terhességből fakadó kajálási ösztönöm maximális fokozatra kapcsolt, így az ebéd után pár órával lenyomtam egy második ebédet is. Nemterhesen napokig elég lenne a kétebédnyi adag. Néha rosszul vagyok magamtól, igen.
P.S.: Köszönöm dorwnak a tippet, az étteremnek meg azt, hogy nem haltam éhen.
2 hozzászólás:
egészségetekre! :)
Aha...ismerős!:))
Megjegyzés küldése