Szülinapi pillanatképek

A vicces kép: Kedvenc munkahelyemen a Daubnerből beszerzett narancsos trüffeltortával készültek a lányok. Imádom. Miközben nagy titokban a meglepetésemen ügyködtek, váratlanul én leptem meg őket: Nem találtak sehol, ünnepeltként épp a piacon álltam sorba szilváért - kedvenc főnököm telefonált rám, hogy merre vagyok. Hja, senki nem szólt, hogy meglepetés készül. Hirtelen beeső, eszméletlenül fontos meló tudatában szedtem a csirkelábaimat, ilyen gyorsan talán még soha nem tettem meg a piac-munkahely távot. Kedvenc főnököm szobájában aztán megtorpantam - ott vártak a lányok, ott várt a torta és a pezsgő. Még gyertyafújás, tortaszeletelés és koccintás közben is röhögtünk.
A megható kép: M.-től üres noteszt kaptam A Nagy Nap alkalmából, keményfedelű, karcsú, mágnesesen záródik és gyönyörű. A gondolataimnak. M. ezt persze sokkal szebben fogalmazta meg a kísérőlevélkében. Örök emlék.
Az összeesküvős kép: Ő, aki férfim és kedvenc főnököm megegyeztek abban, hogy szerdán nem megyek dolgozni. S lőn.
A zabálós kép: Halászlé és harcsapaprikás túrós csuszával. Az Éttermünkben.
Az apró kép: Szülinapom reggelén ő, aki férfim parányi jade elefántot csúsztatott a tenyerembe. Lassan alakul a minicsordám. (Az a kis dagi különc, szégyenlősen elforduló a jade ormányos.)
A csokoládés kép: Csokifondü és forró csoki. Ez utóbbi francia és isteni, az előbbi meg veszettül éget, ha belenyúlok az olvadt csokiba.
A szerelmezős kép: Izé... legyen elég annyi, hogy maximálisan szülinapi volt mindegyik.

Vége az első képsorozatnak. Folyt. köv. a következő hetekben, juhhé.