Matthew és a koncertdizájn

Ezúton szeretnék köszönetet mondani kedvenc istennőmnek, Aphroditének, ha te nem vagy, drága Aphi, remélem, nem bánod, hogy így nagy boldogan leaphizlak, szóval, ha te nem vagy, drága Aphi, kedden nem estem volna szerelembe egy Bourjois orczapirosítóval (a Halle Berry parfümmel ugyan megvárhattad volna az októberi fizetést, azért nem haragszom, tényleg nem, majd érzéki illatfelhőbe burkolózva majszolom a vajaskenyeret). Alig landolt a kosaram alján a pirosító, rögtön mellettem termett az agitátorbőrbe bújt sminkes, gondolom, árgus szemekkel leste a Bourjois pult körül ólálkodókat, és bűbájosan mosolyogva megdicsérte az ízlésemet, majd még mindig bűbájosan mosolyogva közölte velem, hogy ha megveszem a kosaramba tett B. terméket, ajándéksminket kapok. Nagyon tudok örülni a váratlan jutalomfalat(ok)nak, amúgy is megvettem volna a cuccot, úgyhogy szépen időpontot egyeztettünk. Mivel hihetetlenül bátor és vakmerő vagyok, jól kitaláltam, hogy a ma esti koncert előtt ejtsük meg a sminkelést - ha esetleg rosszabbul festene ki engem, mint saját magát, nyugodtan hazasettenkedhetek a bokrok mögött, lemoshatom az ajándékarcomat és marad időm egy új felmázolására.
A műtét sminkelés jó hangulatban zajlott, a legelején kétszer szívinfarktusközeli állapotba kerültem, a továbbiakban azonban már zökkenőmentesen szépültem. Először akkor vert le a víz, amikor alapozás után arra kért a sminkes lány, hogy nézzem meg magam a tükörben, így is tettem és majdnem eldobtam a tükröt, mert a bal vállam felett egy pasi bámult baromi közelről, napbarnított és jóképű, de abból a nyálasabb fajtából. Mielőtt borogatás után tapogatóztam volna, jobban belenéztem a tükörbe és azt láttam, hogy a bizalomgerjesztően mosolygó faszi egészen konkrétan Matthew McConaughey és tényleg engem bámul - a mögöttem felállított poszterről. Jó, hát nem kérek tőle autógrammot, na. Másodszor azért akart leállni a szívem, mert a sminkes lány fekete ceruzával kezdte kihúzkodni a szememet, az meg nekem csak igen ritkán áll jól. Most ezen ritka pillanatok egyikéhez volt szerencsém. Lélekben felkészültem arra, hogy a sminkes lány megállás nélkül a Bourjois-t fogja ajnározni, szerencsére ezen a vonalon visszafogta magát, viszont nagyon kedvesen válaszolt a vakolásban való járatlanságomról árulkodó kérdéseimre, egész sok mindent megtudtam a sminkelés fehér foltjairól, pl. a satírozásról-maszatolásról, például, meg hogy miért oda ecsetelte fel az alapozót, ahová és ilyenek. Ő, aki férfimnél nagy sikert arattam kipingált orczámmal, bár ő reggelente is gyönyörűnek lát, smink nélkül, álomillatúan, párnagyűrt arccal.