Szexuálzene

A Boban & Marko Markovic koncerthez azért még annyit hozzátennék nemzárójelben, hogy fejfájás ide vagy oda, a majd' három óra alatt szinte folyamatosan a szexre gondoltam, próbáltam minél tágabbra nyitni a pórusaimat, hogy minden egyes hangot magamba szippanthassak, és nem tudtam elszakadni attól az érzéstől, hogy ez a zene tulajdonképpen az életörömről, az érzékiségről, a boldogságról, a játékosságról, az önfeledtségről, a test és a lélek szabadságáról szól, arról a jó értelemben vett féktelenségről és gátlástalanságról, amikor az ember utat enged a szenvedélyének és feloldódik benne, katartizál - és mindez a szexnek, a jó szexnek is sajátja. A Marko Markovic például simán veszélyes az apácákra: Nem azért dobnák el a szüzességi fogadalmukat, mert olyan eszméletlenül jó pasi, nem az, vagy mert hihetetlenül erőteljes kisugárzása van, vagy mert jó ütemben rázza a csípőjét, egyszerűen kiáll a színpadra és játszik és játszik és játszik és az embernek önkéntelenül az jut eszébe, hogy hű, kérem szépen, ez a zene kimeríti a szexuális izgatás fogalmát, kibont a megfeszülésből, levágja a görcsköteleket, felkorbácsolja a vért, előcsalogatja a legősibb ösztönöket. Hagyd a kontrollt, engedd el a tudatosságot, dobd le a 'minden körülmények között viselkednem kell, mert jajj, mi lesz, ha elengedem magam' maskarát, hallgass valahová belülre - és élvezd.

Gy. is volt a koncerten, rögtön azt kérdezte, hogy te, csibi, neked is a szex jutott eszedbe a zenéről? Jót röhögtünk azon, mennyire egy húron pendülünk és nem azért, mert szexuálisan kiéhezettek vagy túlfűtöttek vagyunk. Persze, észrevettük azt is, milyen tisztelettel és milyen összhangban játszott együtt apa és fia, mennyire jól érezte magát az egész zenekar, meg irigykedtünk azokra, akik ilyen szinten képesek beleolvadni a zenébe, de hát a szexuális bizsergés mindent überelt, na.