Vigyorgó nő megosztaná... Ímé!

"(...) A játszótárs olyan valaki, aki elég jó fej ahhoz, hogy képes legyen elfogadni egy meglepetésszerű kihívást, sőt felhívást, hogy fejest ugorjon a képzelet egy gyors játszmájába. Akiben megvan a csintalankodni vágyás, a pajkosság. A játszótárs egyben Nagy Kacagó. És az is biztos, hogy lehetetlen külsőre felismerni.
Egy példával megvilágítva: egy buszvezető sofőregyenruhában a városi busz ajtajában áll és az esőt bámulja. Ahogy elmegyek mellette, odaszólok neki:
- Na ide hallgasson. Következő: én fizetem a benzint. Maga meg elvisz Kaliforniába, Santa Monicába a tengerhez.
Szeme se rebben:
- Oké, akkor éjfélkot itt. Addigra végzek, reggelig senkinek se tűnik fel, ha a busszal együtt felszívódok. Hozok húst, megsütjük parázson.
Mosolyog.
Játszótárs.

***

Vagy nézzék ezt a hölgyet, már televásárolt egy egész bevásárlókocsit mindenféle vackokkal, most itt állunk egymás mellett a sajtospultnál az élelmiszerüzletben. Megszólítom:
- A hölgy kosarában lévő áru jobban a kedvemre való, mint amit nekem sikerült összeválogatnom. Benne van a cserében? Odaadom az enyémet, viszem a magáét. Otthon aztán meglátjuk, jó vásárt csináltunk -e.
Elmosolyodik. Gyors pillantást vet a kocsimra.
- Megdumált - mondja.
Kocsit cserélünk, és folytatjuk utunkat.
Később aztán megvár a pénztárnál. Ő is tudja, én is: nem gondoltuk komolyan. De az a pár pillanatnyi bolondéria kicsit csavart a leugrom a boltba pár dologért kifejezésen. Ez a hölgy jól ismeri az efféle játékokat.
Játszótárs.

***

Másfelől viszont: Van egy szabóműhely a Queen Anne Avenue-n. A kirakatban tábla: Átalakítás és kisebb javítások férfiak és nők részére. A nő kint ácsorog az ajtóban. Megállok egy pillanatra.
- Átalakítana? Néhány kisebb javítás is rám férne - mondom.
Óvatosan végigmér. Bemegy a boltba. Becsukja az ajtót.
Nem az a játszótársfajta.

***

(...) Íme egy bájos nő, egy piaci virágárusstandon dolgozik nem messze a házamtól. Ő az, aki Bocikámnak nevezett még hálaadás napja előtt, azóta se láttam. Megszólítom:
- Még mindig az a Bocikám-forma vagyok magának? - kérdezem.
Rám néz a ravasz szemével.
- Uram, nálunk üzletpolitika, hogy az alkalmazottak nem barátkozhatnak az ügyfelekkel.
- Annyi baj legyen - válaszolom.
Hát akkor már nem játékos játszótárs. Erre ahogy hátat fordítok neki, teszek pár lépést, suttogva utánam szól:
- Jó volt látni, Boci.
Jelenleg titkos játszótárs státuszban."

/Robert Fulghum: Mi a csuda?/