A szivárványszínű szélforgóm a mélybe vetette magát az erkélyről. A lehetséges okokat még kutatja egyszemélyes vizsgálóbizottságom. Reggel a korláton áthajolván láttam szivárványlani ott lenn valahol, csak munkába menet elfelejtettem kitérőt tenni a rózsabokrok közé, délután meg már nem volt miért konkurenciát teremtenem a cukorradíros karcolásaimnak: Valaki magával vitte a szivárványszínű szélforgómat. Bár sajnálom nagyon, légy vele boldog, kedves Valaki, neked is forogjon vidáman a nyári napsütésben. Azért viszont kimondottan haragszom, hogy valami vérszomszéd vérgalamb vagy vérveréb letépte a virágládát őrző hungarocell madaram fél hasfalát és az egyik szárnyát, szinte nincs is jobb oldala szegénynek. Hát madár az ilyen hungarocellzabáló?
2009. október 21., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 hozzászólás:
áááá... nekem nagy becsben van tartva a szélforgóm ( csak eltűnt róla a pöcök ami ott tartja a forgót a rúdon :((((( ) nekem biztos a szívem szakadt volna meg...
a madárkával lesz csibe-harc? szeretnék jegyet igényelni :D
Lehet, hogy olyan neki, mint nekünk a puffasztott rizs.
zöld: Ez jóóó :D
kicsi te: Ráragasztóztam a virágládára, de csak leszédült valamelyik viharban... Megpróbálom elkapni a dögöt :))
Megjegyzés küldése