Merengés a kiflicsücsök fölött

Kornspitz kiflit is lehet kapni a pékségben, este hat után még mindig ropogós, még mindig ropogós valamennyire, legalább az illúzió megvan, érted, reggel meleg, ott sütik helyben, egész jól megéri az árát, gondoltam én, és vettem, ha épp kornspitzkifliehetnék támadt rám, aztán egy idő után feltűnt, jé, kevesebb szalámit tudok rápakolni, A Kiflim cirka feleakkorára zsugorodott össze, ennek ellenére továbbra is kornspitz kifliként árulják és ugyanannyiért, mint korábban. Feltételezem, nem arról van szó, hogy mire a pékségbe érek, meló előtt vagy meló után, elfogy a drágább kornspitz maxi, nekem meg csak a régi kornspitzáron kínált kornspitz mini jut, nyilván a kornspitz kifli nem is azért lett kisebb a pékségben, mert a hímtag működési elvét vallja magáénak és hidegben összemegy, és az is logikai zsákutca, hogy pl. novemberben hamarabb elszivárognak belőle a tésztájába dolgozott ropogósító, magosító és kiflisítő anyagok és ezért töpped felére.

Kedves vásárló, mit nekünk gazdasági válság, szarunk rá, nézz ide, szarunk rá, még mindig ugyanannyi a kornspitz kifli, látod, kedves vásárló, az áraink semmit sem változtak, nem bizony, kedves vásárló, szarunk a gazdasági válságra, tényleg, szarunk bele.

Ha majd egyszer nem lesz gazdasági válság, a kornspitz kifli is visszacombosodik, ugye? Hogyne, csibike, hát hogyne, tessék, itt a kényszerkabátkád, bújj csak bele.