2009. december 14., hétfő

Anya lettél

Igen, anya lettél, látom rajtad, valahogy más az arcod, ismerős-idegen, meséled a fiad születését, én meg hallgatlak és a régi-új vonásaidat nézegetem, szépek az újak, anyavonások, tetszenek nagyon, tudod, megsimogatnám őket, ha nem félnék, hogy ettől a bensőséges mozdulattól kicsordulna a könny a szemünkből, egymást ölelve, mosolyogva hüppögnénk a kórház folyosóján, két felnőttnek mondott nő egy pici baba mellett. Másként csillog a szemed is, igen, rám úgy nézel, ahogy szoktál, huncut-pajkosan, mint legutóbb a fagyizóban, a békésen szuszogó pici babára azonban már az édesanyja tekint.
Én nem tudtam, hogy ilyen parányi egy újszülött. A fényképeken valahogy olyan nagynak látszik minden párnapos emberke és hát nevetve mondod, hogy hurkás-tokás és hogy jó húsban van, mégis hihetetlenül csöpp ember a kisfiad. Csak ámulok, hogy a feje elférne a tenyeremben. Talán meg sem merem érinteni, még fájdalmat okozok neki. Tudod, azért hülyén érezném magam, ha csak az első születésnapja után venném kézbe. Majd nyugtass meg, hogy nem roppan össze a karomban.
Tegnap olyan erővel tört rám az irántad érzett szeretet, hogy beleremegtem: Kitoltad a fiadat a szobából, közel az üvegajtóhoz, hogy rácsodálkozhassunk minden apró rezzenésére, anyaként álltál mellette és ez a kép nagyon megérintett. Anya vagy. Te, A Barátnőm. Néztelek és úgy tűnt, mintha csak nemrég lettünk volna kisiskolások, mintha csak nemrég firkáltunk volna egymás titkos naplójába, mintha csak nemrég készülődtünk volna a farsangi bálra, mintha csak nemrég pusmogtunk volna életünk nagy szerelmeinek hitt kamaszgyerekekről... Hogy is hívták őket? Zoli és Gergő? Pillanatok alatt múltak el a minket összekötő évtizedek, ugye? Boldog vagyok, hogy majd elmesélhetem a kisfiadnak, milyen volt az édesanyja gyerekkorában. A vagányabb részekről egyelőre hallgatok, megígérem.
Péntek óta még nagyobb hangsúlyt kaptak Az Élet valóban fontos dolgai. Péntek óta új fejezetet írunk a közös történetünkben. Péntek óta őrzöm a neked vett napilapokat, hogy eltehesd emlékbe a fiad születésnapján megjelenő híreket. Péntek óta hol magamban, csendesen mosolyogva ünnepelek, hol ujjongva belekiabálom a világba: A Barátnőm anya lett.

Nagyon boldog, szép életet kívánok nektek.

16 hozzászólás:

marlen írta...

Ez szép volt, csibi, meghatódtam.

otto69 írta...

Igen, ez nagyon szép volt. És ami még szebbé teszi, hogy nekem is most pénteken (7.-én 12.05-kor) született meg a kislányom, Blanka. A barátnődnek sok boldogságot kívánok!

winstonsmith írta...

Ez a napilapos ötlet nem rossz - egyik barátomék napokon belül várják az új családtagot, azt hiszem ideje feltérképezni a környék újságosait. :)

kisrumpf írta...

:-) hüpp.

A napilapos ötlethez: a Széchenyi Könyvtárból lehet rendelni másolatokat a születések napján, vagy azon a héten megjelent lapokból. Az uram egy ilyen kötetet kapott 40. születésnapjára, s azóta is jókat szórakozunk az 1968-as híreken...

http://www.oszk.hu/szuletesnap/

(Nem kapok részesedést... idősebbeknek jópofa ajándék lehet...)

otto69 írta...

Bocs, de én tiszta hülye vagyok:) Már azt sem tudom, milyen napon született a lányom, pedig még csak egy hetes:) Szóval, 7.-én HÉTFŐN (én marha), csak az influenza miatt nem láthattam péntekig (csak fényképen). Szóval, ezért kevertem össze egy kicsit a napokat. De fogjuk arra, hogy még nem tértem teljesen magamhoz.

Elf írta...

Legyenek nagyon boldogok, te meg nézd sokáig a cseperedését :) A tieddel együtt majd! :)

csibike írta...

Elf: Így lesz :)

otto69: Ez aranyos volt :)) Örülök, hogy megszületett a kislányod, sok boldogságot kívánok nektek.

kisrumpf: Nem is tudtam, hogy az OSZK-nál van ilyen, köszi a tippet, felcsigáztál :)

csibike írta...

winston: Nekem nagyon tetszik ez az ötlet, nem sajátom, van ilyen szokás :) Örülni fognak, később a gyereknek is nagy élmény.

marlen: Köszönöm. Saját magamat is meghatottam :)

Csigamami írta...

sirok

Csigamami írta...

Tudod Csibe hihetetlen vagy! Mindig kepes vagy nekem eröt adni.
Ma a gyerek brutto 4 orät aludt ejjel, nettositva csak 2 es felet a Holdkoros es köztem csak a nevünk a különbseg... Mär ki akartam vägni a csukott ablakon keresztül (szörnyü, nem szörnyü minden anya fejeben megfordul ez...) S most fel fogok menni hozzä es tudom, hogy sirva fogom nezni ezt a gyönyörüseget! Köszönöm Csibi!!!!

Meggi írta...

Milyen gyönyörűt írtál..... nagyon szép, komolyan.. örülök, hogy ha csak így is, de ismerlek' olyan emberien tudsz írni mindenről..
Szép.

csibike írta...

Meggi: Köszönöm, nagyon kedves vagy :)

Csigamami: Igazán nincs mit, örülök :) Ne sírj.

Unknown írta...

Nagyon sok boldogságot nekik :_) mosolygok és sírok egyszerre..szép szívhezszóló írás ez itt Csibém! :_)

Cuki írta...

Igazán szerencsés a barátnőd. Bennem senki nem látta ezt a változást. Sőt, elfordult tőlem. De ez nem idevaló, a lényeg, hogy csodálatosan jó nektek, hogy vagytok egymásnak! Sok örömöt (mindkettőtöknek)a pici fiúban!

csibike írta...

Cuki: Benned? Csak nem...?
Köszönjük :)

Babka: Átadom :) Csak semmi pityergés :)

Niki írta...

Eddig csendesen-na jó, hangosan viháncoltam a történeteiden, de most nagyon meghatódtam! Ez olyan szép volt, hogy elmondani se tudom. Ha nekem valaki egy ilyen szépséget írt volna azon a napon....
Az újságos dolog jó ötlet, engem is beizzított!