Világjárós szombat

Hullafáradtak vagyunk, ő, aki férfim meg én, ami nem csoda, hiszen egy nap alatt jártuk meg a Budapest-Korfu-London-Budapest távot. Nem, nem igaziból, csak szimuláltuk a repülőutat, sajnos. Történt, hogy ő, aki férfimet idén is élménnyel leptem meg a szülinapján. Persze mellettem minden egyes perc élményszámba megy, szóval, nem kellene különösebben törnöm magam, a jeles napokon azonban szeretem nem hétköznapi ajándékokkal elbűvölni ő, aki férfimet. Így esett, hogy némi netes kutatómunka után rábukkantam a feldobox.hu-ra és kicsi szívem megvidámodott vala az ajándékötletek olvastán. Ő, aki férfim előző életében pilóta lehetett vagy búvár, ez utóbbiról majd később, most csak annyit, hogy ő, aki férfim imád repülni és a repülőknek is nagy barátja, ezért igyekszem olyasmivel meglepni, aminek köze van a repüléshez. (Nem, drogot nem kap.) Volt olyan elvadult és naiv ötletem, hogy például a helikopteres városnézés vagy a Besenyeivel egy kör milyen klassz lenne, ami tényleg tök szuper meg minden, csak aranyárban mérik, most már ezt is tudom. Úgyhogy maradt a szimulátor, nagy sikert arattam ezzel is.
A HighFly egészen a világ végén található, bár lehet, hogy egy kicsit még messzebb is, kihalt gyártelep, süvítő szél és ilyesmi, pont az a terep, ahol a filmekben autós üldözés és lövöldözés zaljik, vagy magányos nő menekül valami elmebeteg elől. Kis tévelygés után ügyesen betaláltunk a szimulátor központba, örömmel láttam, hogy sehol egy utcai harc, sehol egy pszichopata, nagyon is kedves srác fogadott minket, lehengerlő stílussal és humorral. Ő, aki férfim pillanatok alatt vérbeli pilótává vedlett át, nem kis büszkeséggel láttam, hogy a fiú információi nyomán úgy kezelte a kismillió világító bizbaszt, mintha itthon is állandóan ilyeneket kapcsolgatna. Ami engem illet, rögtön az első infónál elvesztettem a fonalat, ez cirka az ülésmagasság beállítása volt, ezért inkább a fényképező légiutaskísérő szerepét öltöttem magamra, ebben szerintem nagyot domborítottam.
Ő, aki férfim először budapesti városnézésre indult, egyik hídnak sem ment neki, meg a Dunába sem zuhant bele, a fiú meg is lepődött, milyen profin vezeti a Boeinget, már csak a Besenyei-féle flikkflakkok hiányoztak. Aztán elrepültünk Korfura, hogy megnézzük azt a hidat, ahol nyáron a sok nyomi turistával együtt ücsörögtünk a tenger közepén és a le- és felszálló repülőket lestük baromi közelről, közvetlenül a fejünk fölött zúgtak el, szinte úgy tűnt, megérintjük őket, félelmetes-izgalmas volt. Nagyon vigyorogtunk a pilótafülkében, amikor feltűnt Pontikonissi, az Egér-sziget, ahová romantikusan áthajóztunk. Ő, aki férfim ügyesen landolt a leszállópályán, ez az egyik legnehezebb terep repülős berkekben, ezért ő, aki férfimen kívül ide csak az igazán profi pilóták repülhetnek. A fényképező légiutaskísérő szerepe mellett magamra vállaltam az éljenző-tapsoló utas szerepét is, hálás közönség vagyok, na.
A szimulátoros srác a végén éjszakai londoni városnézésre invitált minket, ő, aki férfim ezt az akadályt is jól vette, nem ment neki sem a Big Ben-nek, sem a Towernek, Ferihegyen meg úgy tette le a gépet, mintha egész életében Boeinget vezetett volna. Jó érzés tudni, hogy ha egyszer Boeinggel kell menekülnünk valahová, számíthatok rá.
Repülés után kicsit visszajöttünk a világvégéről, hogy cápákat nézegessünk a Tropicariumban, ha már úgyis arra jártunk. (Ez persze erős túlzás, de ha már úgyis épp világgá mentünk, belefért.) Ő, aki férfimtől kaptam fehérhasú zöldbékás gumicukrot és füstölőt meg bergamott illóolajat, mert ezek nélkülözhetetlen kellékei a cápanézősdinek, legalábbis szerintem, a tudományos megalapozáson még dolgozom. A Tropicarium érdekes hely, van egyfajta hangulata és tényleg ott úsznak a cápák tőlem tíz centire vagy ötre, nem tudom, mennyire vastag az üveg. Ő, aki férfim itt is nagyon lelkesedett, szóval, nem zárom ki, hogy valami búvárvénája is van, talán Búvár Kund az egyik őse . Csótányokat meg pókokat meg ilyesmi gusztustalan izéket is láttunk, de ha lehet, beszéljünk inkább az elefántokról, azok aranyosak. Mivel álmos vagyok, itt most átváltok képes blogba, jöjjön néhány tropicariumos pillanat, a hangulat kedvéért, az egyik képen épp zaklatok egy fehér valamit:



Összességében jó kis nap volt a szombati és már tudom is, mit kérek karácsonyra: egy pár új lábat, mert a mostanit tövig jártam.

P.S.1: A HighFly-t és a Tropicariumot ajánlom nagyon. (Ingyenreklám, igen, de nem fogok megsértődni, ha valahogy meghálálják. Ööö... köszönöm, cápát azért nem kérek a fürdőkádba.)
P.S.2: Katt a képekre, ha nagyban és el akarod olvasni a megjegyzéseket is. (Mindegyikre firkáltam fent-lent. Na jó, az egyikre nem.)
P.S.3: A blogspot képszerkesztője szar.