Olyan régóta vágytam rá...

... és most az enyém, igen, az enyém. Antonius és Kleopátra. Hétszázhuszonhat oldal, némi jegyzet és térképek. Arany betűk a fehér, keményfedelű borítón, meg Kleopátra mezítelen bal melle. 890 gramm tömény élmény Szántó Judit kiváló fordításában. A konyhai mérleg ugyan néha 888 grammnak mérte, de rászóltam, hogy ne szívasson ennyi várakozás után, így engedélyt kért a korrigálásra és a 890 grammot véglegesítette. Cirka egy éve lehetett tudni, hogy Colleen McCullough megírta a brilliáns Róma-sorozat utolsó kötetét és az Antonius és Kleopátra már csak fordításra vár, illetve fordítják. Ez volt a legutolsó infó. Most meg itt hever mellettem az asztalon, nagyon dagi, egészen jó betűmérettel, azaz kellően kicsi, szóval, jó sokáig lehet olvasni. Teljesen véletlenül lett az enyém, mármint direkt vettem meg, de a Libribe véletlenül mentem be, kisdobos becsszó, előtte kétszáz méterrel jutott csak eszembe, hogy te, csibi, tulajdonképpen közelebbről is megnézhetnéd azt az Anna Gavalda regényt, ami két hete birizgálja a fantáziádat. Ha könyvesboltról van szó, nem kell sokáig győzködnöm magam, úgyhogy lendületesen betértem és az újdonságok között keresgélni kezdtem a Gavalda könyvet, aztán megálltam orrot fújni és ahogy a zsebembe nyúltam, a biztonság kedvéért lepillantottam, hogy mégse a tictacos dobozba vagy az ötszázasba fújjam az orromat nagy elvarázsoltságomban és akkor megláttam A Könyvet, egyszerre vigyorogtam és hitetlenkedtem, ilyennn niiiinnnncs, lüktetett az agyamban, nem hiszem el, hogy végre itt van. Rögtön megkaparintottam egyet, a hónom alá csaptam - Kevin Costnernél is bádigárdabb bádigárd módjára védve azt, ami az enyém. Aztán felrémlett, hogy ja, orrot akarok fújni és nincs több szabad kezem, ezért a kis dagadékot óvatosan visszaraktam a könyvkupac tetejére, közel a térdemhez, állítva, ebből mindenki láthatta, hogy az az én példányom és bár az orromat fújom, minden idegszálammal a könyvre koncentrálok, és ha valaki pont az én könyvemet akarja elorozni, megküzdök érte. (Próbáltad már elvenni a kutyától a csontját? Ne is próbáld. Morog és a kezed után kap. Nos, csirkében ugyanez a reakció várható könyvnél... meg csokinál és lecsónál, például.) A könyvet fülig érő szájjal vittem a pénztároshoz, aki nem tudta, minek örülök ennyire, ennek ellenére kihasználta eufórikus állapotomat: lenyomott egy rövid reklámblokkot a törzsvásárlói kártyáról. Kedvesen mosolyogva meghallgattam, mert látszott rajta, hogy annyira el akarja mondani, aztán az igehirdetés végén kezébe nyomtam a törzsvásárlói kártyámat és megköszöntem az infót. Ezzel a kötettel teljes a Róma-sorozatom, juhhé, összesen három évet töltöttem azzal, hogy levadásszam a hiányzó első két kötetet, jártam az antikváriumokat és a könyvesboltokat, Colleen McCullough nevét annyiszor pötyögtem be a különböző keresőmezőkbe, hogy ma már hibátlanul le tudom írni. Három év... Nem adtam fel, soha. Most képzelj ide valami diadalmas zenét - győzelemittasan vigyorgok. Óje.

P.S.: Nem tudom, melyik kedvenc istenem mosolygott rám, de nagyon szépen köszönöm. (Aphi, te voltál?)