Tükröm, tükröm...

Parányi ebédlőnk falán lóg egy több részből álló tükör, optikailag sokat dob a helyiségen. Zavart, hogy a natúr fakeret egybeolvad a lambériával és így homogén, már-már unalmas felületet nézegettem mindennap, meg amúgy is nehezen viselem a sima, eseménytelen felületeket, úgyhogy fogtam a terrakotta-őzbarna dekorgumimat, téglalapokat szeltem belőle és okkersárgával különböző motívumokat mázoltam rájuk, épp azt, ami eszembe jutott, majd ragasztókockával a tükör keretére illesztettem őket. Első körben csak az egyik részt dekoráltam ki, hogy ő, aki férfim szokja a látványt, de tetszik neki, így holnap folyt.köv. a tükör teljes hosszában. Előnye ennek a megoldásnak, hogy ha megunom ezt a szín- és mintavilágot, bámikor leszedhetem a fáról anélkül, hogy megsérülne. Egyelőre jó ránézni, remekül passzol a padló és az ajtókeret színéhez, és csak azért ferde, mert oldalról fotóztam, hogy ne lógjak bele, elvonva ezzel a figyelmet az alkotásomról. A dekorgumit egyébként igen kedvelem, masszív anyag, mindenféle idétlenséget lehet belőle kreálni, pölö ilyen Hello Kitty hűtőmágnest, amiből egy példányt anno az egyik szerencsétlen exgályahelyi kolléganőnek adtam, mert nagy a szívem és akkor még nem tudtam, hogy szarkeverő-szimatoló spiné, azt hiszem, valamelyik hisztérikus pillanatában ki is kukázta szegény cicalányt, de bánja a fene, a másik deformált fejű rózsaszín-fehér izé viszont kint dekkol a hűtőnkön, mert vicces, és azt tervezem, hogy ha egyszer ő, aki férfim nem néz oda, kismillió HK mágnessel borítom be a hűtőt, lesz ám ott nagy röhögés.