A focisták és én

Nem, ez most nem gruppenszexes fantáziálgatás lesz, bocs. Az történt, hogy a tegnapi Lyon-Bayern meccs előtt valami női riporterarc a TV2-ről megkérdezte Demcsák Zsuzsát, miért szereti a focit vagy ilyesmi. Nem emlékszem pontosan, elég szarul hangzott a kérdés, megint olyan "bár kurvára nem értek a focihoz és a sportriporterkedéshez, azért kérdezek valamit, ha már betosztak ide a rajongói sátorba" kategória. El kellett volna kapcsolnom, igen, csak nem akartam lemaradni a meccsről, így esett, hogy tanúja voltam D. Zsuzsa válaszának. D. Zsuzsa fura szemcsillogtatás közepette arról áradozott, hogy sportolói teljesítmény, kihívás és ez gyönyörű. Címszavakban, mert itt sem emlékszem pontosan, amnézia az én barátom. Nos, be kell vallanom, mélyen belenéztem önmagamba és perpill azon merengek, melyik zarándokúton sétáljam ki a belemet némi feloldozásért. Szóval, azt láttam ott mélyen önmagamban, hogy én bizony nő vagyok. Jó, ez azért klassz hír és nem újdonság, önazonosság és nemi identitástudat kipipálva, viszont gyarlóságom is ebből a tényből fakad: Szép csel ide, pompás passz oda, bombagól emide, remek taktika amoda, én azért megnézem a focistafiúkat. Nem kicsit. Persze, fontos a meccs színvonala (egy DVSC-Paks mérkőzés nem hoz lázba), a játékintelligencia, meg a technikai képzettség (most felvágok azzal, hogy ilyen kifejezéseket is ismerek), de azért vérnőstény énem tisztában van azzal, hogy kilencven percen keresztül néhány gyönyörű hím is rohangászik a pályán, kidolgozott hasizommal, feszes combokkal és formás seggel kergeti azt a nyamvadt lasztit. És ilyenkor baromira nem tudok arra gondolni, hogy ahhh, micsoda sportolói pályafutás, sőt, nem tördelem az ujjamat azért sem, vajh ikszedszer is BL-győztes lesz-e a Bayern München. Inkább például olyasmi jut eszembe, hogy bazzeg, Cannavaro, tök jól nézel ki, mi a rákért turházol ilyen gusztustalanul a fűre? Soha nem fogok tudni olyan intelligensnek és szakmainak tűnő választ kicsikarni magamból, mint D. Zsuzsa, ha engem faggatna a riporter, bevallanám, hogy az izgalmas meccs és a jóképű srácok miatt nézem az elődöntőt. Jövő ilyenkor valószínűleg nem rémlik, ki nyerte a BL-t, de tíz klassz focistafiút gond nélkül fel tudok majd sorolni.