Ha valaki a hét további napjain olyan kismamába botlik valamelyik metró környékén, aki átszellemült arccal, extázistól fennakadt szemekkel, fülig érő vigyorral és szájából kilógó fehér pálcikával tömegközlekedik, nos, nyugi, nem kell megijedni, csak én vagyok, amint épp belefeledkeztem a dm málnás szőlőcukor nyalókájába. Pazar.
2010. április 21., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 hozzászólás:
aki meg nem-kismamába, az meg én leszek - kedvet csináltál hozzá erősen :)))
lehet, hogy én is nem-kismamában leszek ugyanez...
győri belvárosban én is:D
... én meg Tatán :D - bár remélem a pasik nem fognak rámgyógyulni az isteni látványtól, mert e nélkül is alig bírom levakarni őket magamról, annyi itt az agglegény... Hé, szinglicsajok, esetleg nem akartok Tatára költözni? Szép sportos fiúk laknak errefelé :-))
Megjegyzés küldése