Nem merek nyafogni az időjárás miatt, mert én akartam a kánikula bukását. Izzadtan-bágyadtan pihegtem bele a világegyetembe, hogy elégelégelég, bár cserében nem erre az esős verzióra vágytam, inkább napsütéses huszonöt fokra lágy szellővel és lángosillattal. Azért nem vagyok elégedetlen: Ha nem mehetek vízpartra (és nem mehetek), a hőségnél minden jobb, úgyhogy felcsatoltam az egyetlen szandálomat, amibe még belefér a lábam, és az elmúlt három napban végül is egész vidáman sétálgattam a jégesőben plusz a bokáig érő vízben, úgy jött ki a lépés, hogy mindig a legnagyobb zuhiban kellett mennem valahová. A lábam és a szandálom megszárad, én pedig élvezem, hogy megint kapok levegőt. Az élet apró örömei, igen.
2010. június 16., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 hozzászólás:
április óta azért imádkozom, hogy ez a nyár legyen az évszázad leghidegebb nyara. :) odáig elmentem a fantáziálásban, hogy egész Izlandod ki kell üríteni, mert a vulkán felrobban az egész szigettel együtt, és emiatt évekre - de a nyárra garantáltan - 10-15 fokkal visszaesne az átlaghőmérséklet. eddig működik a vudu, remélem kitart októberig! :)
Megjegyzés küldése