Gyöngyfülű lány

Nem szeretem a ribizlit, mert savanyú és pici falat, és még ahhoz a savanyú és pici falathoz is csak nagy munkával lehet hozzájutni (szárral együtt nem ettem még), viszont ahogy csináltam ezt a fülbevalót, egészen megkívántam. Sajnos, a tekla gyöngy nem ehető, legalábbis perverz hajlamok nélkül nem. (Remélem, a gyártók olvasnak és fejükhöz kapnak. Ehető teklát kíván a nép!)

Erről a másikról meg az jut eszembe, hogy gyerekkoromban létezett olyasmi a helyi cukrászdában, hogy kékszilva fagyi, gombócban adták és annak volt ilyen kék színe. A gyöngybogyó színvilága engem a joghurtos szederfagyira emlékeztet, de ha valaki ismeri a hivatalos színkódot, ne habozzon, ossza meg velem.

Egyébként néha kimondottan érdekes ez a színtéma. Egyszer olvastam a veronai zöldről és mivel a szüleimet nem úgy hívják, hogy Picasso és Frida Kahlo, rákerestem a neten, mégis, milyen zöld lehet a veronai. Közben belebotlottam ebbe az oldalba és olyan vicces színekre bukkantam, hogy cigányzöld, zombizöld, kolerasárga, jégzöld, bilikék, csecsemőkék, mohamedánkék. Veszélyes lista, vizuális típus vagyok.

P.S.: Igen, katt a képekre, a blogspot már csak ilyen.