Sietnem kellett ezzel a nyakbavalóval, ő, aki férfim hazaérkezése előtt be akartam fejezni, nehogy meglássa, milyen jól áll a kezemben a csípőfogó és a laposfogó - még a végén átpasszolja nekem a virágtartó polcok felszerelését. A bogyófűző technikám egész jól kikupálódott az elmúlt hónapokban, búcsút intettem a nyomi bogyónak, a zöld izémizék meg csak úgy szembejöttek velem az egyik gyöngyös boltban, gondoltam, nem állok félre, megadom magam A Sorsnak. Bevallom, azért baromi csalódott vagyok: Azt hittem, valaki kitakarít addig, amíg barkácsolok, teszem azt, a Nagy Manitu és néhány hű alkalmazottja, és biztos, ami biztos alapon gyúrtam csíre is, hátha hajlandó úgy áramlani, hogy közben rendeltetésszerűen működteti a porszívót és a felmosócuccot, sőt, letörli a port, de semmi ilyesmi nem történt. Cudar világban élünk, ha már a manitukban és a csíkben sem lehet megbízni.
P.S.: ... és kattintás után támad az XL-es méret. Én szóltam.
7 hozzászólás:
Szép :)
Szia! Naon csecse :D
mikor ilyen képeket teszel fel, nagyon irigyellek. és ha különösen elkeseredek az ügyességeden, akkor azzal azzal áltatom magamat, hogy biztosan nem is te csináltad. :P (pedig tudom, hogy de:))
Imádom az ilyen mindenféle füliket,nyakláncokat :)Én még nem próbáltam meg csinálni,de tele vagyok velük,mert megveszegetem ezeket a gyönyörűségeket...Nem tehetek róla,szinte mindegyik könyörög,hogy vigyem haza :)
Köszi :)
roza: Én meg el fogom őket adni, reményeim szerint :)
dorw: A képzőművészek oldalain járva szoktam azt gondolni, hogy nincs semmi tehetségem :)
Csibi, ebből a bogyósból lehetne venni? Fülbevalót nem, de nyakláncot "Igen, igen, még." :-)
Lublin: Ha ezt a zöldet szeretnéd, légyszi, dobj egy mélt, hogy megbeszélhessük a részleteket. Addig nem adom el másnak.
Megjegyzés küldése