Nyomi bogyó

Az utóbbi három órát azzal töltöttem, hogy megpróbáltam rájönni a bekásázott fagolyó titkára. Ha a gyógytornászom megtudja, biztos hátba vág egy jégcsákánnyal, mert pont tilos a görnyedés és a lábhajtogatás, ráadásul három órán át nem keltem fel a székemről, semmi nyújtás, semmi séta, semmi torna, néha pislogni is elfelejtettem, annyira koncentráltam a gyöngyökre. Mióta megszerelte a csípőmet, kevésbé vigyázok magamra és ez baj, igen, sajnos, makacs jószág vagyok, amíg nem oldom meg a problémát, addig nem igazán tudok másra figyelni, pl. a pisilésre is sajnálom az időt, inkább tengerészcsomóba gyűröm a lábaimat. Régóta szeretnék ilyen bogyókból összeeszkábált fülembevalót és nyakambavalót, úgyhogy bemelegítésként angol és német mintákat bogarásztam, meg a youtube-ot nézegettem, de nem boldogultam, egyik sem igazi segítség a magamfajta amatőr számára, ezért a hatodik-hetedik újrakezdésnél hagytam a fenébe a netes tippeket és csak úgy érzésre elkezdtem bekásázni a fagolyómat. Gőzöm sincs, hogy csináltam, itt befűztem a damilt, ott meg kihúztam a damilt, viszont az ad poci módszerhez képest egész pofás lett a bogyóm, bár nem teljesen gömb, itt-ott kidudorodik. Majd hétvégén finomítok az eljáráson, lehet, még egy magyar mintát is találok. Egyébként rengeteg gyöngy fér erre a kis dögre, nem is gondoltam volna, az meg nagyon vicces, hogy a kép alapján a fekete szeder ikertesója lehetne, holott valójában a lila különböző árnyalataiban pompázik. Színváltós nyomi bogyó, szia.

Katt a képre az L-es mérethez.