Lehetne rosszabb is, nem igaz?

Kritikus lány vagyok, ezért az okos könyvek gyerekvárással kapcsolatos tanácsai közül is csak azokat hagytam beszivárogni az agysejtjeimbe (megfelelő szűrés után), amelyek szerintem valóban hasznosak nekem és a sarjnak. Ebbe a 'valóban hasznos' kategóriába soroltam azt a remek tippet, hogy nézegessek szép dolgokat, mert azoktól a szívem megvidámodik vala, béke és nyugalom költözik a lelkembe, és ezek a kellemes vizuális ingerek szuperkiegyensúlyozottá tesznek mindkettőnket. Az okos könyvek konkrétan művészeti albumokra gondoltak (biztos férfiak írták), én ennyire nem voltam merev, szépdolognézegetés és lelkiegyensúlyozás ürügyén néha betértem ilyen-olyan ruhás, cipős, süteményes, gyöngyös boltba is. Kár, hogy az okos könyvek csupán a nézegetést javasolták, a vásárlást nem, pedig az még többet dobna a belső harmónián - a sikeres gyógyvásárlás bizonyítottan széles mosolyra húzza a női ajkakat. Néha azért elcsábultam, legutóbb a gyöngyboltban, ez lett belőle még a nyaralás előtt (igen, kattintsatok rá):

Nézelődés közben jött a flash, hogy ezek a gyöngyök olyanok, mint Klimt színei A csók című képén (a teás dobozomat akartam belinkelni, de azon valahogy tompábbak a színek), és nem igazán szeretem ezt a feltűnő színvilágot, főleg az aranyat (csibike azt gondolja magáról, hogy ennél visszafogottabb típus), mégis, annyira megfogott a "Jé, ez is én vagyok!" érzés, hogy megvettem a csókgyöngyöket, megfűztem a karkötőt és előfordult már, hogy csuklómra akasztott karkötőben főztem-mosogattam, tök jó volt nézni. (Perverz?) A sarj is biztos rém kiegyensúlyozott lett a tudattól, hogy az anyja ilyen jól megvan az új karkötőjével. Kicsit azért túlöltözöttnek éreztem magam, mintha selyem körömcipőben tengóznék. A középső sor (gondosan kiválogatott) bogyói meg a francia drazséra emlékeztetnek, de inkább vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit.