A Baumax tehet róla

Nem tudom, kinek jutott eszébe, hogy a kürtőskalácsos pont a Baumax bejárata előtt verjen tanyát, mindenesetre rossz ötlet volt, főleg úgy, hogy a Baumax bejárata megegyezik a Baumax kijáratával, így kétszer is szembesültem azzal a ténnyel, hogy a Baumax előtt kürtőskalácsot árulnak. (Gyalázat! Gyalázat! Gyalázat!) Mielőtt totálisan elgyengültem volna, megkértem ő, aki férfimet, takarja el a bódét, különben nem állok jót magamért, veszek egy kürtőskalácsot és teljesen egyedül megeszem. Kiderült, hogy lehetetlent kértem tőle, eltakarásról szó sem lehet, hiszen nem az a bódéalkat, ennek ellenére addig tartottam magam, amíg egész mélyen be nem sétáltunk a Baumaxba. Ott aztán lehetett valami a levegőben (esetleg kürtőskalács illatú fűrészpor, pont a faáruknál nézelődtünk), mert bevallottam ő, aki férfimnek, mégis ennem kell egy kalácsot, ezt kívánja a vérem. Némi (értsd: két-három másodpercnyi) tipródás után úgy oldottuk fel a patthelyzetet, hogy megbeszéltük, miután ő, aki férfim kiszórakozta magát a férfijátékboltban, lecsapunk a kürtőskalácsosra, mert megérdemeljük. Hétvégén ugyanilyen szutykos, borongós idő volt, ez már elég indok a kürtőskalácsozásra, bár az aduászomat is elővehettem volna, mondván, hogy tulajdonképpen borzasztóan terhes vagyok és a gyerek követeli, hogy tömjek az arcomba egy fahéjas példányt. (Bár nem hoz lázba pl. a sok fúró, fene tudja, mi lehet izgalmas ennyi fúróban, azért az ilyen nőidegen boltokban nem szoktam rosszul érezni magam, mert figyelünk az egészséges egyensúlyra: a csavar-, szerszám- és egyéb hímjátékszerszekció után barangolunk a női részlegben is, azaz nézünk növényt, képet, tapétát, ilyesmit.) 

A baumaxos kör végén aranyosan szóltunk a kalácsos fószernek, hogy kürtőskalácsot szeretnénk, öt-hat perc és kész, ez volt a válasz. Jó, belefér, megvárjuk, addig bepakolunk a kocsiba. Bepakoltunk. Engem kicsit szkeptikussá tett, hogy letelt az öt-hat perc és a fószer még mindig az orrunk előtt gyurmázott a nyers tésztával, de azt gondoltam, majd a pult alól elővarázsol néhány kész kalácsot, megmelegíti kicsit, oszt' csók. A forgatókönyv másként alakult. Gyurma után jött a vashengerre igazítás, lapítgatás, kenegetés és... sütőalkalmatosságba akasztás. Mindez további tíz percben (Hogyan készítsünk kürtőskalácsot? c. oktatófilmnek végül is tűrhető volt) és a cucc még el sem kezdett pirulni - a fószer sem. Mukk nélkül tekercselte a tésztát, mintha ott sem lennénk. Úgy tippeltem, cirka olyan gyorsan sül meg a kalács, mint ahogy én barnulok télen árnyékban, nem is vártunk tovább, nyáltengerrel a szánkban kocsiba ültünk és hazajöttünk. Persze azóta kürtőskalácsra vágyom, de nagyon, egy autentikus, vastag tésztájú, fahéjas kürtőskalácsra. Szerintem nem szép dolog a baumaxosoktól, hogy ennyire nem figyelnek a kürtőskalácsosukra (sürgessék meg körfűrésszel vagy valami hasonló), nála még a patán lőtt rinocérosz is gyorsabban elkészül a kalácsokkal. Talán még én is.