Szombaton ő, aki férfim magamra hagyott olyan nettó egy napra és Siófokra ment pókerezni, náluk ilyet is lehet az éves céges sportnapon. Szeretem, hogy neki is megvannak a maga kis hobbijai, póker, gokart, paintball és egyebek, eszembe sem jutott, hogy visszatartsam, ha bármi adódik, másfél óra alatt felér Siófokról, addig meg összeszorítom a lábamat.
Tettem-vettem itthon, de valahogy tök béna voltam, minden kiesett a kezemből, így aztán hagytam, hogy a sportosabbik énem megszerezze felettem az uralmat: megnéztem az efegyes időmérőt és a magyar-szerb vízilabdameccset. A srácok nem játszottak túl jól, Vettel sem hozta a nyerő formáját, meg én is elég nyomi voltam a front miatt. Úgy döntöttem, ez egy olyan nap, amikor semmi sem sikerül (ennyit a pozitív gondolkodásról), majd máskor küzdök meg a teljes kiőrlésű rozsliszttel, rosszul esett volna, ha nem jön össze a csokis-meggyes sütim. Maga a sütirecept nem bonyolult, viszont a teljes kiőrlésű rozsliszt alattomos jószág, tőle bármi kitelik. Ebbe a kudarckerülő magatartásba burkolózva kitaláltam, hogy folytatom a pakolást, például jól rendbe rakom a gyöngyeimet, elég egyszerű, érzékeny lélekre veszélytelen dolog, mert ugyan mi rossz történhet. Megmondom. Egészen konkrétan az, hogy kicsúszik a kezemből az ő, aki férfimtől elkunyerált csavarszekrény, sok kicsi rekeszében a sok kicsi gyöngyömmel. (Tudja Ön, mennyi gyöngy fér egy ilyen csavarszekrénybe?) Állítólag a Szűz szereti a szöszölős melót, kiköpött önkéntes Hamupipőke, ha lencseválogatásról van szó, örömmel jelentkezik, sőt, felajánlja, hogy mindenki lencséjét átguberálja, a többiek menjenek nyugodtan szórakozni. Rám nem jellemző ez az attitűd, nem csíptem a gyerekkori rizsturkálást sem. Eleve szétszálazott lencsét és rizst kell venni a boltban és kész. Fogcsikorgatva vadásztam össze a százmillió gyöngyöt a nappaliban, térden állva vagy guggolva, csak azért nem csúsztam hason, mert az a mutatvány fizikailag perpill a lehetetlen kategóriába esik. Gyöngyözés közben többször is megfogadtam, következő életemben valami nagyméretű hobbit választok magamnak, lehetnék elefántidomár, kamionmosó vagy ilyesmi. Miután ilyen jól kiszórakoztam magam, rárogytam a kanapéra... és némi pihegés után elkezdtem fűzni egy láncot. Igen, rühelltem ránézni a gyöngyre, sajgott a térdem és a csuklóm, viszont pont emiatt szükségem volt erre a terápiára, különben soha többé nem nyúlok hozzá. A nap végére azért jó kedvem lett: az m1-en leadták Cipőék jubileumi koncertjét. Ültem a kanapén, fűztem a gyöngyöt és közben teli torokból üvöltöttem énekeltem, hogy neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz... Ülve lenyomtam egy komplett koncertet, hajrázás, felsőtesthimbálás, csápolás, gitárszóló damilon, minden, amit akartok. Egyik szomszéd sem mert átkopogni a bulihangulat miatt, vajon miért?
Hát, így mulattam szombaton, három héttel a szülés előtt.
6 hozzászólás:
Kemény vagy! :-D
(Padlószőnyegből utáltam csak igazán kivadászni a gyöngyöket! :-( )
Úgy vettem észre, hogy gyöngyfűzés után még vagy 2 hónapig bújnak elő a padlószőnyegből az alattomos gyöngyöcskék. Lehetőleg amikor mezítláb vagyok.
Marjann: Mondanám, hogy ezért jó a parketta, de vadászat közben eléggé megviselte a térdemet és a csuklómat, úgyhogy nem biztos :)
Pigi: Elszórakoztatom magam, ha úgy alakul... és valahogy mindig úgy alakul :)
Cipős dalokat én is szoktam danászni, leginkább a gyerkőccel a karomon ugrálva. :)
ha én borítom ki a gyöngyöket fix, hogy helyből kivetem magamat az erkélyen.
Bocs, de nagyikorúak is vannak az olvasóid között, úgyhogy hajrá, a gyöngyöknek semmi keresnivalójuk a szőnyegben, bizony azokat ki kell szedegetni, főleg, ha három hét múlva előbújik a trónörökös. Igaz, még nem fog egyből a szőnyegen turkálni, de fog, úgyhogy hajrá!!!
bodzazsuzsa: Nálunk parketta van mindenhol, illetve padlólap (nem szeretem a padlószőnyeget), úgyhogy menekülésre-elbújásra esélyük sem volt a gyöngyöknek :)
dorw: A káosz felett elfilóztam azon, hogy hisztizzek-e vagy sem, aztán úgy döntöttem, jellem leszek és hiszti nélkül szedem össze a gyöngyöket :)
Megjegyzés küldése